Egy házasság akkor jó, ha tűzhely és nem tűzfészek - véget ért a Házasság hete

Az országos rendezvénysorozat célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és fontosságára, valamint hogy segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek.

Döntés egy életen át – Papp Miklós morálteológus előadása

Papp Miklós atyát sokaknak nem kell bemutatni: lelkészi teendői mellett egyik missziója, hogy olyan tanácsokkal lássa el a házasokat, amiktől fejlődhet kapcsolatuk, a bajba jutottaknak pedig kézzel fogható megoldásokat javasoljon, melyeknek köszönhetően talán nem jutnak el a társak a válóperes ügyvédig…

Miklós atya előadása nyitotta meg az Attila téri főszékesegyházban a Házasság hetét. Mondanivalójának leglényegesebb eleme az volt, hogy két ember döntése nem statikus, amit miután meghoztunk változatlan lesz. A döntés egy dinamikus hűség, igaz egy nagyon kényesen egyensúlyban tartható állapot, abból a szempontból, hogy egyszerre valósuljon meg az „én” és a „mi” oldaláról, ne nyíljon szét a folyamat alatt a képzeletbeli olló a párok között, és ne távolodjanak el egymástól.

A morálteológus felhívta a figyelmet arra is, hogy egy kapcsolat csak akkor lesz működőképes, ha a gyöngéd intimitás, pici gesztusok beépülnek a mindennapokba. Nem utolsó sorban pedig a pároknak nem csak magunkban, hanem a szentháromságban is bízniuk kell, ezzel odafigyelve a családi spiritualitásra.

Egy házasság akkor jó, ha tűzhely és nem tűzfészek

A Házasság hete második napján a Csapókerti templomba majd, közösségi házba várták az érdeklődőket. A Szarka Gergely atya vezette Szent Liturgia után, Kiss László – vagy ahogy mindenki ismeri – Let’s go atya elmélkedett arról, hogyan lehet szeretni egy életen át.

Nagyon nehéz kihívás a párkapcsolat – kezdte László atya. Ahhoz ugyanis, hogy jól működjön tudni kell kifejezni a szeretetünket, fejlődni önmagunkhoz képest. Ez viszont csak úgy fog menni, ha felnövünk a feladathoz, jelesül a házassághoz egyénileg és közösen is. Fontos mozgatórugó lehet még az is, ha képesek vagyunk lazák maradni.

László atya házasságából sok személyes történetet, szituációt említett, amiknek köszönhetően közelebb vitte a hallgatóságot ahhoz, hogyan lehet egy-egy problémát megoldani. Nem is csoda, hogy volt, aki jegyzetelt az előadás alatt…

Az egyetemi lelkész számos, a témában jártas szakértőt idézte előadása alatt, így például Gary Chapman amerikai írót, párkapcsolati szakértőt, házassági tanácsadót, az öt szeretetnyelv megalkotóját is. Egyik gondolatának fontos mondanivalója, az hogy megállapította: a legtöbb ember évekig készül a hivatására, sok energiát fordítva rá, ám arra, hogy felkészüljön a házasságára szinte semmit vagy csak alig. Ezért nem meglepő, hogy sokkal sikeresebbek vagyunk szakmánkban, mint magánéletünkben.

Majd Kiss László atya végig is ment a szakember által alkotott szeretetnyelveken, amiről ide kattintva bővebben is olvashat.

„Fejlődés egy életen át” - önismereti és kapcsolatfejlesztő tréning

Kedden Soltész Ian, önismereti- és személyiségfejlesztő tréner „dolgoztatta” meg a párokat az Érseki Hivatalban. Olyan párok és egyedülállók(!) vettek részt a tréningen, akik fontosnak tartották, hogy szintet lépjenek a tudatosság, a közérzet, az egészség, és a kapcsolat terén.

Ahogy az Hajdő-Bihar megyei napilapban is írták: „a találkozón nagy hangsúly helyeződött arra, hogy mennyire fontosak a folyamatos pozitív megerősítések önmagunk és a párunk felé. A szakember kifejtette, hogy a legtöbben úgy gondoljuk: felesleges kimondani bizonyos dolgokat, mert a másik fél úgyis biztosan tisztában van vele, például, hogy szeretem őt, hogy fontos nekem hogy finomat sütött-főzött, hogy gondoltam rá, hogy nagyon jól esett nekem egy bizonyos gesztusa  vagy az odafigyelése. És nem! A gondolatolvasás isteni képességével nagy hiba lenne felruházni az embereket. Igenis verbálisan is kell fejezni érzéseinket, örömeinket és azt mennyire fontos nekünk a másik.” – figyelmeztetett Soltész Ian.

Egy (pár)kapcsolat nem egyik napról a másikra hűl ki

Domokos Zsolt, az Érseki Hivatal ifjúsági referense havonta egyszer filmklubot szervez, amelynek során miután az érdeklődők megnézték a filmet, át is beszélik annak történetét. Így nem is volt kérdés, hogy ez a tematika milyen jól beilleszthető a Házasság hete programjai közé.

 A érdeklődők, az „Amit még tudni akarsz a szexről” c. amerikai filmet nézték meg, Meryl Streeppel és Tommy Lee Jonessal a főszerepben.  A történet egy házaspárt állít elénk, akiknek a mindennapjaiból eltűnt a szenvedély és ennek folytán eltávolodtak egymástól. A történet mozgatórugója, hogy egy pszichiáter segítségével próbálják újra felfedezni egymást és ezen keresztül újra rátalálni az intimitásra kapcsolatukban.

Követve a pszichiáter tanácsát Zsolt vezetésével az érdeklődők is megpróbálták felfedni a buktatókat, azt hogy hol csúszhat el egy kapcsolat és ezután megpróbáltak, stratégiát kidolgozni, hogyan lehet újra megtalálni és fenntartani az intimitást a kapcsolatokban.

Mire harapok én? Mire harap a másik?

Mélyen elgondolkodtató volt dr. Balogh Klára pszichoterapeuta,család-és párterapeuta előadása is, aki arról beszélt, hogyan ismerhetők fel a kapcsolatokban a játszmák, és ezeket hogyan állíthatják meg a párok, úgy, hogy tudatosítják magukban milyen dolgok vezethettek el addig. Hogyan lehet eljutni felnőtt kommunikációt használva a játszmától az intimitásig.

A terapeuta 47 éve él házasságában, viccesen meg is jegyezte, hogy ezért talán már valamilyen kitüntetés is járna nekik férjével. Meglátása szerint nem feltétlen a biztonságról, hanem a boldogságról szól egy házasság és attól lesz jó, ha nem ragadnak meg a felek egy szinten, hanem fokozatosan fejlődnek.

Mi a játszma és a játék közötti különbség? – tette fel a kérdést doktornő. Utóbbi egy örömteli, ellazító, akár magunkban, akár párunkkal folytatott tevékenység, míg a játszma ezzel szemben egy kimerítő dolog. A játékban van egy konkrét cél, amit el akarunk érni (a győzelem) míg a játszmákban beleragadunk helyzetekbe, újra és újra ugyanazokat a szituációkat éljük meg benne és egy nem tudatos hozadéka van. Ezt egyedül nem lehet csinálni, erre csak „játszmatársak képesek”. A legtöbb játszma-típust a bennünk rejlő gyermek alakítja illetve azok az emlékek, amiket gyermekként átéltünk.

De mit csináljunk játszmázás helyett? Mert ki lehet ebből lépni tudatosan, amihez viszont elengedhetetlen az önismeret – figyelmeztetett a szakember és hozzátette: meg kell vizsgálni, hogy milyen folyamatok mennek végbe magunkban, amikor a másik belekezd a játszmába. Ne meggyőzzük a másikat a saját igazunkról, hanem értsük meg, hogy mit, miért mond vitás helyzetben. Igaz, ezeket a párbeszédeket tanulni kell.  

A szakember azt is hangsúlyozta, hogy a szerelem igenis mulandó, egy pár idővel elér egy pontot, amikor nem szerelmes a másikba, „csak” szereti, de ez nem jelenti azt, hogy a szerelem érzését ne lehetne visszahozni a kapcsolatba.  

„Életünk pillanatai – szerelmünk ízei”

Február 15-e nem egy szokványos, csendes este volt az Érseki Hivatalban. Az aula meghitt, romantikus fénybe öltözött, a háttérben hangulatos zene szólt, a tányérokon finom falatok gőzölögtek. 24 házaspár érkezett a házasság hetének 6. napján szervezett házas randevúra, amelyet, a Házasság hete főszervezője Terdik János atya és felesége, Tünde, vezetett.

Életük pillanataiból, szerelmük ízeiből mazsolázgattak és kérdéseikkel a résztvevő házaspárokat is buzdították az intim beszélgetésre. Az egyik résztvevő így élte meg ezt az estét:

„Első feladatként a kedves férjek 1-1 szál virággal „invitálták” feleségeiket az asztalokhoz, majd bemelegítésként 3-3 pozitív tulajdonságát kellett kiemelni a másik félnek. Az este további részének az előétel – főétel – desszert adott egy irányvonalat. Az előétel előtt feltett, irányított kérdések a házaspárok megismerkedését, az első randevúkat elevenítették föl. A főételt, magával a döntéssel, a házassággal hozták párhuzamba. A házaspárok megbeszélték egymással, hogy mit jelent számukra a házasság, melyek azok a dolgok, amelyek táplálják a szerelmet a házasságban. A bátrabbak megoszthatták a többiekkel a házasságban megélt vicces pillanataikat. Végül, a desszert előtt feltett kérdések kicsit a jövőre, a házasság megédesítésére irányultak. Az estét közös imádsággal és egy lassú tánccal zárták a párok.

Ebben a rohanó világban, a szürke hétköznapokban gyakran eléldegélünk egymás mellett, és nem jut idő a minőségi időre, a beszélgetésre. Ez az este lehetőséget adott arra, hogy felismerjük a Jóisten áldását, kegyelmét házasságunkban és megerősítsük egymást ebben a szent szövetségben.”

„Randevú egy életen át”

Randevú egy életen át – ez volt a szlogenje az idei Házasság hete programsorozatnak. Hogy ezt hogyan lehet tartalommal megtölteni arról egy kecskeméti házaspár Hortobágyi Tibor és felesége Hortobágyiné Nagy Ágnes mesélt az Érseki Hivatalban. 

A pár idén július 1-jén ünnepli majd 30 éves házassági évfordulójukat, így igen nagy tapasztalatuk van abban, hogyan lehet a nehézségek ellenére is szeretetben, a másikra odafigyelve élni. Az előadás különlegessége az volt, hogy egyik lányuk is velük tartott, aki tavaly nyáron mondta ki a boldogító igent, így ő friss házasként, a szülői mintát alapul véve mesélt arról, hogy miként lehet a jó gyakorlatotokat átörökíteni.  

A szombat este játékos feladatokkal zárult: a „Házas-társas” keretében vetélkedhettek a családok, hogy kiderüljön mennyire jó csapatjátékosok.

Az egy héten át tartó programok a hagyományoknak megfelelően vasárnap, a 10 órai Szent Litrugia után a házaspárok megáldásával ért véget.