Egy hely, ahol ég és föld összeér - sztélét avattak Máriapócson

A máriapócsi kegytemplom előtti téren gyakran több százan gyűlnek össze egyszerre, hogy bizonyosságot tegyenek hitükről. Ha csütörtök délelőtt nem is hallgatták ennyien az egyházi és világi elöljárók ünnepi gondolatait, a metsző szél és a csepergő eső ellenére többen döntöttek úgy, hogy részesei akarnak lenni a téren álló, nemzeti emlékhelyet jelölő sztélé megáldásának és felszentelésének.

– Mária országa vagyunk, s ő ma is szól hozzánk, nekünk pedig oda kell figyelnünk a szavára. Minket, akik Máriapócson járunk, a legfontosabb feladatunkra emlékeztet a sztélé: arra, hogy közvetítsük a Szűzanya üzenetét honfitársaink felé. Rajtunk keresztül emlékeztet, hogy mindnyájan a gyermekei vagyunk – hangsúlyozta Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita.

A megmaradás záloga

Simon Miklós országgyűlési képviselő egyetlen fohászt fogalmazott meg: azt kérte, Isten adjon erőt ahhoz, hogy évente legalább egyszer, a búcsúk alkalmával vigyük el magunkkal és adjuk tovább másoknak a pócsi könnyező Mária üzenetét. Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke rámutatott: kell, hogy legyenek küldetéseink, ápolnunk szükséges azt az örökséget, amit őseinktől kaptunk, s melyet át kell adnunk az utánunk jövő nemzedéknek, hogy a következő ezer évben is magyarként élhessünk itt, a Kárpát-medencében. Ezt a küldetést mindannyiunknak fel kell vállalni, de csak hittel, szívvel és odaadással lehet teljesíteni.

A sztélét a Nemzeti Emlékhely és kegyeleti Bizottság és a Nemzeti Örökség Intézete közösen állíttatta. Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója az ünnepségen elmondta: az, hogy Máriapócsi Kegyhely és Búcsú 2021-ben bekerült a Hungarikumok közé, sarkalatos üzenettel bír.

– A Kárpát-medencei magyar megmaradás egyik záloga, hogy a nemzeti kegyhelyek olyan fontos helyet töltsenek be az emlékezetben, mint Mátraverebély-Szentkút, ahol szintén az idén avattunk sztélét, s ahol szintén arra emlékezünk, hogy a magyar kereszténység megkerülhetetlen. Aki járt már az ezeréves határon, talán látta, hogy 2013-ban a gyimesbükki plébános megépítette a Megmaradásunk oszlopai emlékművet. A tíz kopjafára felírták a magyarság megmaradásához szükséges életre vezető kulcsszavait: Isten, haza, család, anyanyelv, alkotás, jog, kultúra, hagyomány, egység, szabadság, jövő. Ennek az emlékműnek a másolatát avattuk fel szerdán telkiben, ahol korábban alpolgármesterként dolgoztam, s ahol szoros testvértelepülési kapcsolatot alakítottunk ki Gyimesbükkel. A kopjafákat elhelyeztük a falu tíz pontján, ahol ezek a fogalmak közvetlenül szólíthatják meg az embereket, így az óvodába menet a család, az iskolából kilépve az anyanyelv, az ötvenhatos emlékmű mellett a szabadság szavakat olvashatják. Hiszem, a máriapócsi kegyhely és a nemzeti emlékhely státuszt jelölő sztélé is egy, a legfontosabb értékeinkhez vezető, a kötődést megerősítő jel.

Népszerű zarándokhely

– Ahogy az oszlopon olvasható szöveg is jelöli, Máriapócs a leglátogatottabb magyarországi zarándokhely. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, aki megjeleníti azt az üzenetet, amit az Úr közvetít. Alkalmassá tette arra, hogy szabadságával, méltóságával és értelmével választ adhasson a teremtője kinyilatkoztatására, s ezt nemcsak egyéni vagy közös imádsággal, a Szentírás olvasásával teheti, hanem úgy is, hogy felkeresi azokat a helyeket, ahol az ég és a föld találkozik – osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel Harrach Péter országgyűlési képviselő. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke kifejtette: az ember életében fontos a közösség, mely identitásformáló erővel is bír.

– Amit a családban felcseperedő gyermek otthonról hoz, az egész életében elkíséri. Az egyházi közösségben normákat kap, amiket aztán jobb esetben gyakorol a hétköznapokban is. A nemzethez tartozás tudata is közösségi élmény, és ha ezeket gyengítik, azzal az egyénnek is ártanak. Ez döntő kérdés mindazok számára, akik a magyarság megmaradásáért küzdenek.