Elmélkedés – Húsvétvasárnap

Az utazó ember a fáradsága ellenére is sokszor szán időt a helyi nevezetességek megtekintésére. Olykor a jelentős vagy befolyásosnak tartott emberek sírjaira is tőbbé-kevésbé rácsodálkozik, hátha valamit megsejt az eltűnt korról vagy megért valamit az idő- és természetfeletti összefüggésekről. Így Tutanhamon fáraó sírja évezredeken át rejtőzött a Királyok Völgyében, s megtalálása óta még inkább tisztába kerülünk az Egyiptomi Birodalom monopol helyzetével, gazdasági innovációival és egyedülálló művészetével. A kommunista Lenin sírja is kihagyhatatlan attrakció volt a Kreml mauzóleumában közel 70 évig, amiből az akkori sajátos ideológiát ismerhetjük meg.

Nekünk keresztényeknek, akik az elmúlt 40 napot testileg és lelkileg lelkiismeretesen végigzarándokoltuk egy üres jeruzsálemi sírhoz érkezünk. Az üressége ellenére (vagy éppen emiatt) mégis sokkal nagyobb kincset rejt, mint bármely más emlékhely. Azt a szinte megmagyarázhatatlan hittitkot, hogy az Élet Urát a halál nem tarthatja fogságában. „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1 Kor 15,55-56) Kérdezi ezt a korintusi levélben az a Szent Pál apostol, akit Efezusban vadállatok elé dobtak, többször megköveztek, vagy válogatott módon megkínoztak. Az üres sír a feltámadás jele. „Az Élet Ura halott volt, most uralkodik győztesen a halál fölött, s örök életet ad azoknak, akik hisznek benne.” (II. János Pál pápa: Homília Jeruzsálemben, a Szent Sír-templomban, 2000. március 26-án) Az Élet Ura minden látszat ellenére tehát hatalmasabb a halálnál, mégha az ezerarcú halál közelségét megtapasztaljuk, traumáját szenvedjük.

Ezért Húsvét hajnalán a velünk ünneplő szentek társaságában osztatlan szívvel énekeljük a „pokolnak megrontását, más örök életnek kezdetét.” Erre az életre Krisztus tanításaiban újra és újra felhívta követői figyelmét, ám ezt nem értették és nem is érthették meg. Pál apostol habár kortársainak szánta, de vélhetően nekünk is :figyelmeztetés: „miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.”(Róm 6,5) Krisztus feltámadása alapjaiban megváltoztatta az élet biológiai, szellemi és kozmikus valóságát. A világ életéért önmagát feláldozó, övéihez visszatérő Megdicsőült, aki a sírját mementóként üresen hagyta, ám megmutatta megdicsőült testét.

„Az Élet megjelent!” – ahogyan János apostol megvilágosodva fogalmazta meg (1Jn 1,2). Ez az Élet így már erős, halhatatlan és örök. Teszem hozzá megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan, mégis vonzó és bátorító. Járjunk mi is örvendezve az élet ezen újdonságában!