„De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.” (Gal, 4,4-5)
A Bibliában „az idők teljessége” kifejezést általában akkor találjuk meg, amikor a világot teremtő és megváltó Atya beteljesíti a korábban adott ígéretét. Isten népe hol talán lelkesebben keresgélve, hol szinte passzívan várakozott arra, hogy felismerje azt a jelet, ami ezt az ősi ígéretet hordozza. Így a választott nép történelme során az esetleges törvényszegések ellenére és a sorozatos jellemfejlődések miatt fokozatosan közeledett a törvény végső céljához, amely az Atya legfontosabb ígéretében, Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában teljesült be. Az emberiség sajátos kudarca ellenére az Atya ugyanis örök idők óta ismét és ismét óriási, megmagyarázhatatlan, olykor az emberi logikát meghaladó bizalmat tanúsít:
„Fiamat csak megbecsülik.”
(Mk, 12,6)
Karácsonyra készülve az utolsó tanítási napon azt a feladatot kaptuk a Szent Anna Görögkatolikus Gimnáziumban tanító tanárok, hogy a következő mondatot egészítsük ki írásban saját magunka vonatkoztatóan. Nem gondoltátok rólam, hogy … Miután a papírlapokat össszegyűjtöttük és összekevertük, akkor mindenki visszakapott egyet belőlük. A feladat talán ekkor vált kifejezetten érdekesebbé, amikor a teljes mondat ismeretében javaslatot kellett tenni a meghökkentő mondatot megfogalmazó tanártársunk személyére. Valami miatt nekem a következő papírlap jutott: Nem gondoltátok rólam, hogy GYERMEKEM SZÜLETIK. Nem tagadom, kifejezetten meglepett ez az üzenet. Lopva körülnéztem, melyik kolléganő öltözködik esetleg a megszokottnál diszkrétebben, ugyanakkor azt sem lehetett kizárnom, hogy esetleg valamelyik tanár vetette papírra ezt az örömhírt. S mivel időközben az életkor miatt számításba vehető kollégákról kiderült a titkos múltjuk vagy éppen diszkrét jelenük, ezért végül eloszlott a korábban nehézségnek tűnő kellemetlen szituáció, és fölváltotta az a közös öröm, amivel a családban örvendeznek majd a kisbabának.
Ha már egy csöppnyi emberke váratlan érkezése ilyen váratlan galibát tud okozni, akkor Krisztus Urunk titokzatos születése vajon mennyi egyedi élménnyel, érzelmi töltéssel ajándékozhatja meg a rá várakozókat? Ezen az ünnepen az Atya ígéretét forgassuk magunkban és egészítsük ki akár szóban, írásban vagy gondolattal mindazzal az értelmi és szellemi életfelfogásunkkal, ami a fogadott fiúságunkból telik. Próbáljuk úgy megbecsülni az Atya egyszülött Fiát, mint amilyen gyengédséggel és figyelmességgel egy újszülött élethez fordulunk.