Február 2: az Úr találkozása Simeonnal

A gyermek Jézust születése után a 40. napon szülei elvitték Jeruzsálembe, hogy Mózes törvénye szerint bemutassák őt a templomban, a törvény által megszabott áldozatbemutatással együtt. Élt akkor Jeruzsálemben egy Simeon nevű aggastyán, aki ígéretet kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Üdvözítőt. A Lélektől indíttatva épp akkor ment föl a templomba, amikor a kisdedet is bemutatásra vitték. Simeon ekkor karjaiba vette a Gyermeket, s elimádkozta a Szent Lukács evangéliumában is szereplő énekét: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat...” (Lk 2,29-32).

Miután a Szűzanya csodálkozott szavain, Simeon így szólt hozzá: „Íme ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben: jel, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át, - hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Egy prófétaasszony pedig, Fánuel leánya, aki éjjel-nappal böjtölés és imádság közepette szolgált a templomban, szintén jelen volt, és hálát adott az Úrnak, hogy láthatta az Üdvözítőt. El is kezdte hirdetni eljövetelét mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. Amikor József és Mária mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

A gyertyaszentelés története

Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A későbbi időkben a gyertyát az újszülöttek mellett tartották a rontó szellemek távoltartására a keresztelés napjáig (illetve, hogy a csecsemőt ki ne cseréljék). Amikor a fiatal anyák először mentek templomba, akkor is szentelt gyertyát vittek a kezükben.

Népszokások

A megszületett gyermeket, amíg még nem keresztelték meg, „pogánykának” hívták. Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított kereszteléséig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy rossz szellemek „kicseréljék”. Majd a keresztelőre – vagy „egyház-kelőre” – az anya vitte az égő gyertyát. Gyertyát égettek jégeső, vihar, villámlás esetén, illetve krónikus betegek és halottak mellett is. Egyes helyeken (pl. Tápiószentmárton) még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek.

Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Mondogatták is: Gyertyaszentelő napján „Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap!”  A néphiedelem szerint, ha ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és meglátja árnyékát (vagyis szép, napos idő van), akkor megijed tőle, és visszamegy aludni, amiből arra következtettek, hogy újra hideg lesz. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása és hamarosan enyhül az idő.