Felbecsülhetetlen értékű kordokumentumokat kapott a Görögkatolikus Múzeum

A magyar görögkatolikusok történelmét – mint minden más közösség történelmét – a múltból fennmaradt források vizsgálatával lehet megismerni. A történelemi források lehetnek írott (okiratok, levelek, naplók, krónikák, újságok stb.) vagy tárgyi (műtárgyak, eszközök, fotók, pénzérmék, ruhák, épületek stb.) emlékek. A történészek ezért elsősorban levéltárakban, könyvtárakban és múzeumokban folytatnak kutatásokat. A „hivatalos” kutatóhelyek mellett azonban időről-időre fontos és értékes forrásokra találunk magánszemélyek tulajdonában is. Ez nálunk, magyar görögkatolikusoknál gyakori jelenség, mivel a papcsaládok és a kántortanítók leszármazottai gyakran őriznek olyan dokumentumokat és tárgyi emlékeket, melyek a kutatók számára értékes információkat hordoznak. Ezek az értékes relikviák érzelmileg kötik össze a nemzedékeket és ezért nagy értéket képviselnek megőrzőik szemében, akik viszont gyakran nem tudják megítélni, hogy az adott irat vagy tárgy milyen jelentőséggel bír a görögkatolikus múlt megismerése szempontjából.

Így volt ez Gerda Lászlóné Véghseő Klára esetében is. Nagy szeretettel őrzi a szüleitől és felmenőitől származó iratokat és tárgyakat, még azt a két egyszerű füzetet is, melyek első ránézésre nem tűnnek különösebben fontosnak. Ezeket a füzeteket dédapja, Lázár József kántor írta tele az 1860-as évektől kezdődően görögkatolikus szertartások szövegeivel. Klára asszony nem is sejtette, milyen nagy értéke van ennek a két füzetnek a magyar görögkatolikus múlt megismerése szempontjából! Hiszen abból a korból származnak, amikor még nem léteztek magyar nyelvű liturgikus könyvek, ezért a papok és a kántorok ilyen kézzel írott vagy másolt füzetekből végezték a szertartásokat. Gyakran maguk is javítgatták, pontosították a szövegeket. Mivel Lázár József az 1860-as években Hajdúdorogon, majd később Makón volt kántor, a füzetekből megtudhatjuk, hogy azokban az években, amikor a magyar görögkatolikusok önszerveződése megindult, pontosan hogyan is végezték őseink templomainkban a szertartásokat. A Lázár József-féle szövegeket össze tudjuk vetni más fordításokkal és ezáltal követni tudjuk a magyar liturgikus nyelv fejlődését. Szakértő kezekben ezek az egyszerű, jelentéktelennek tűnő füzetek igazi információs kincsesbányává válnak!

Köszönet illeti Klára asszonyt azért, hogy a kutatás számára hozzáférhetővé tette ezeket a liturgikus füzeteket! Digitális másolataik jó ideig adnak még feladatokat a magyar görögkatolikus liturgia kutatói számára. De tekintettel jelentőségükre, Klára asszony nem csupán a digitális másolatok elkészítéséhez járult hozzá: a füzeteket átadta az újonnan megnyílt nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumnak, melynek korszerű tárolóiban biztosított azok szakszerű megőrzése. 

Mostantól a magyar görögkatolikusok nagy családjának is féltett kincsei lesznek!