Fontos megérteni a Virágvasárnap kettősségét

Az ősi egyházi hagyományokhoz híven felnőtt keresztelés lesz idén Nagyszombaton, a Bazil-liturgiával egybekötött vecsernyén Debrecenben, az Attila téri templomban. Idén hét nagykorú személy részesül a Keresztség, a Bérmálás és az Eucharisztia szentségében. Ennek megfelelően őket már a virágvasárnapi Szent Liturgián megáldotta a metropolita.

Kocsis Fülöp felhívta a figyelmet a már és a még nem feszültségére, ami ezt az ünnepet jellemzi. Hiszen a jeruzsálemi bevonulás az ószövetségi beteljesülésnek az eseménye, hiszen eljött a Messiás. Lehet köszönteni, „Hozsánna, áldott, aki az Úr nevében jő!” De még várakozunk, mert a megváltottságunk még nem teljes. Már itt van Krisztus, de még nem a miénk.

„Minél inkább megéljük a megérkezésnek az örömét, annál inkább érezzük a várakozásnak a feszültségét. Ezért fontos, hogy beleadjuk magunkat ebbe az örvendezésbe. Ahogy az ikonon is látjuk, a gyerekek felmásznak a fára, a felnőttek ágakat lengetnek. Sőt: annak idején levették ruhájukat is az emberek és leterítték a földre. Az a ruhadarab, amit letettek, a Messiás szamarának a patája érintette. Hát micsoda megtiszteltetés, micsoda öröm volt ez számukra! Ez a hódolat ott van jelen ebben az ünnepben, az öröm, az ujjongás, hozsánna! Ezt a gyermeki magatartást mutatjuk és vesszük át mi is ezekkel a gallyakkal. Amikor kimegyünk a templomból, arról lehet megismerni katolikusokat az utcán, hogy egy-egy barkaág van a kezükben. Részesei vagyunk ennek az ünneplésnek. Ott vagyunk jelen, amikor bevonul Jeruzsálembe az Úr. És mi is bevonulunk Vele. A Messiás érkezése fölidézi az ószövetségi népnek az ígéret földjére való megérkezését. Bár nagy küzdelmek árán, de a több évszázaddal korábban megígért országot, Kánaánt végre megkaphatták! Persze tudjuk, hogy ez még csak egy földi ország volt, és elég könnyen, néhány száz év után el is veszítették azt a bűneik miatt. Ez a jeruzsálemi bevonulás még az ószövetségi ünneplésnek a teljessége és az öröme” – mondta Kocsis Fülöp.

Mi azonban a földtámadás fényében szemléjük mindezt, mi tudjuk, hogy ebben az örvendezésben azért ott van annak a fájdalma is, hogy Júdás elárulja majd az Urat, Péter megtagadja, ott lesz a megostorozás, a megszégyenítés, a keresztrefeszítés és a halál. Még nem örvendezhetünk teljes szívvel Fülöp atya szerint. „Ezek még csak szürke barkák” – mutatott a kezében található ágra. „Ezek még nem színes virágok. Még előttük áll a Nagyhét kemény böjtje. Még nem a pászkakosárból lakmározunk. Fontos, hogy a Virágvasárnapnak ezt a kettősségét megértsük, átéljük, mert ez az egész életünkre jellemző. A már és a még nem feszültsége ott van a keresztény életünkben.”

Hét testvérünk keresztelkedik meg az idei Nagyszombaton. Néhány nap leforgása alatt a nagyheti szertartások során lépnek be a görögkatolikus egyházba. „Krisztus testének élő tagjai lesznek. Az egyházba való jeruzsálemi bevonulás ez számukra” – fogalmazott az érsek. „De akik már bent vagyunk az egyházban, bizony tudjuk, hogy itt még sok küzdelem van. Hogy még nem mindig élvezhetjük a Mennyországnak a boldogító ízét. Nemcsak földhözragadtságunk miatt, hanem mert ez még nem a teljes beteljesülés. A már és a még nem nemcsak az Isteni ajándéknak és a bűnnek a feszültsége. A teremtett világ még magán hordozza ezt a várkozást, a beteljesülésre való készületet. Az egész keresztény életünk voltaképpen egy nagy várkozás.”

Kocsis Fülöp szerint minél inkább átadjuk magunkat az örvendezésnek, a Virágvasárnap örömének, annál inkább érezzük a Nagyhétnek a mély, fájdalmas feszültségeit. Ugyanígy keresztény életünkben is minél inkább tudunk örvendezni Krisztus jelenlétének, a szentségek erejének, az egyház közösségének, annál jobban fáj, hogy ez még nem az. Velünk van az Úr, és mégis: bűneink miatt elveszítjük Őt. De a föltámadás már valóságos beteljesülés lesz. Ezért olyan óriási ünnep számunkra, amikor mondhatjuk mi görögkatolikusok, hogy Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt! Mert az már a Mennyországnak az előzménye lesz. Ez még nincs itt. Még készülünk. Örvendezünk, és várakozunk. Egész életünk során. Örvendünk annak, hogy Krisztushoz tartozunk, de ez még nem elég. Nap mint nap, egész életünk során egyre inkább szeretnénk Krisztushoz tartozni.

A Virágvasárnapon nem maradhatott el a barkaszentelés és a miroválás sem. Debrecenben emellett városi keresztúttal is megemlékeztek a jeruzsálemi bevonulásra, amiről hamarosan itt is olvashatnak egy beszámolót.