Fülöp metropolita: lépj ki komfortzónádból! Hidd el, az Isten új útra akar vezetni! - Előszenteltek Liturgiája a Szent Efrém Férfikarral Nyíregyházán

Az Előszenteltek Liturgiája „remekmű, sok évszázada ad lehetőséget a hívőknek és a nyitott lelkületű embereknek a böjti imára és megszentelődésre” – mondta korábban Bubnó Tamás, épp emiatt oly nehéz egy új, vagy másabb „zenei köntöst varrni” rá – ahogyan fogalmazott.

Az ősbemutatóra nagyon sokan kíváncsiak voltak, de hogy nem csupán zenei élményt szeretett volna a kétszáznál is több jelenlévő, mi sem bizonyítja fényesebben az áldozók száma ezen az estén.

A liturgia megkomponáltsága miatt a hívek nem kapcsolódhattak be a szertartás imáinak éneklésébe – erre kérte a megjelenteket a szertartás előtt Szabó Tamás pasztorális helynök, székesegyházi parókus házigazdaként. Ez a buzgó előszenteltek-látogatótól nem kevés önfegyelmet kívánt, hiszen a szertartás jellemző dallamai szinte vonzzák a hangot, a tercelést. A mintegy kétórás liturgia alatt tehát a két szolgálatot teljesítő csoporton és két személyen – Szent Efrém Férfikar és a szintén Bubnó Tamás irányításával működő Szent Atanáz Kórus, Pásztor Richárd máriapócsi diakónus, valamint Kocsis Fülöp érsek-metropolita, aki a szertartást vezette – kívül mindenki, a gyermekek is, feszült figyelemmel kísérték az eseményeket, hallgatták az egymás megszólalásaira válaszoló, többszólamú imarészeket, nem csupán az élő közvetítésre való tekintettel.

A szertartás első felében, mely az alkonyati istentisztelet elemeit, az ószövetségi olvasmányokat, a változó részeket tartalmazza, főként a Szent Atanáz Kórus tagjai énekeltek, olvastak fel recitálva. Az ekténiák, könyörgések alatt zengő, harmóniát meghatározó alaphangok már előlegezték a következő egység dallamvilágát.

A szolgálatot teljesítő diakónus és Fülöp érsek erőteljes megszólalásaira a Szent Efrém Férfikar felelt olykor disszonáns hangzatokkal vagy kromatikus mozgásokkal – az átváltoztatott szentség, Krisztus titokzatos jelenlétéről beszélve.

A Miatyánk is szokatlan, a teljes szertartás hangulatához illeszkedő hangzásban csendült fel; s mivel a liturgia csúcspontja a hívek számára a Krisztussal való egyesülés, az áldoztatás alatti dallam is kifejezte ennek az eseménynek a fontosságát.

Aki csak online tudott bekapcsolódni, a hosszan ismétlődő „Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr” ének alatt a székesegyház legutóbb elkészült falfestményét, a szentély falán lévő utolsó vacsora képét láthatták, a képkockákon az áldozók árnyéképei tűntek át, a liturgikus esemény intimitását jelenítve meg. Az előszenteltek dallamaira komponált kórusciklusban átsejlett a nagyhét és nagypéntek fájdalma, de a megrendültség az elbocsátó imában kapott némi feloldást.

Az Előszenteltek Liturgiáján Ábel püspök is jelen volt, számos paptestvérrel, s más egyházmegyéből vagy településről is érkeztek hívek.

Fülöp metropolita tanítását Ábrahám meghívásával kezdte: »Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked!« A meghívás nemcsak az ősatyának szól, ma sem véletlenül hangzik el itt, a székesegyházban – kezdte gondolatait.

S bár ma nem kell elszakadnunk a szülői háztól, a rokonoktól, ez a felszólítás nagyböjt felén túl lelki lépéseket jelent Jézus Krisztus kínszenvedése felé haladva. Ez a komfortzóna otthagyását jelenti, magát a böjti utat – magyarázta.

A buzgó templombajáró számára a szertartások húsvét előtt nem jelentenek újdonságot, „de, hogy mi fog történni a lelkünkben, mit fog nyújtani nekünk 2023 húsvétja, azt nem tudhatjuk. Arra nyitottnak kell lennünk.”

„Ami bizonyos: a feltámadás Krisztussal való találkozást készíti elő, de Krisztus mindig új és új módon mutatja be magát nekünk. Ajándéksereggel vár minket, csak el kell indulni az úton.”

Akinek a húsvét évről évre ugyanaz, az még nem indult el ezen az úton, nem hagyta ott komfortzónáját, nem adta fel kényelmes életét, nem mert vállalkozni a böjtre, nem merte komolyan venni az egyház felszólítását – vagy sokkal inkább meghívását. Mert aki komolyan veszi a böjtöt, annak ez a lelkét átalakítja, másik emberként érkezik el a következő húsvéthoz – mondta a hierarcha. Amíg alkudozom, addig kötve vagyok a saját kis életemhez, melyből nem akaródzik kilépni.”

A húsvét megújulása rajtunk is múlik – vonta le a következtetést. Hogyan telik ez a szent negyven nap? Akarok-e megújulni, vágyok-e arra, hogy a Krisztussal való kapcsolatom egy lépést előrébb lépjen? A feltett kérdésekre biztató válaszokat adott: „ha ezt a lépést megteszem, az Isten titkaiban előrébb jutok, meg fogom érteni, mit vár tőlem Krisztus, s még inkább, mit kínál föl.”

„A böjt nem étrendátrendezés. A böjt imádság, amelybe minél inkább beleteszem magam, annál inkább imádsággá válik, annál inkább köt az Istenhez.”

A böjtölés fizikai nehézségeit a krisztusi szenvedés mellé állította: „Amikor korog a gyomrom, az harangzúgás legyen, ha fáj a fejem az éhségtől, jusson eszembe a töviskoszorú, mikor ingerült vagyok a fáradtságtól, akkor eszembe juthat Krisztus megtört teste. Ezekkel a böjtökkel hozzáköthetem magam az értem szenvedő Jézushoz. És egyre inkább megérthetem majd, hogy mit vállalt értem az Úr.”

A bevezetőben hallott ábrahámi meghívás tehát arra vonatkozik, hogy ott kell hagynunk a kényelmes életet. Hiszen amikor a sötétben botorkálunk, szenvedés vesz körül, melyet nem tudunk megmagyarázni, akkor sem kell kétségbe esni, hanem bízni abban, hogy az Isten vezet arra a földre, melyet majd megmutat nekünk a maga idejében.

„Lépj ki komfortzónádból, vizsgáld meg, mi az a többlet, amit az Istenért tehetsz! Hidd el, az Isten új útra akar vezetni!” – hangzott a biztatás a prédikáció végén.

Az Előszenteltek Liturgiájának végén Szocska A. Ábel megyéspüspök megköszönte a lélekemelő előadást és a szolgálatot.

A szertartás a bizánci dallamokra komponált kortárs kórusciklussal maga is nyitott szíveket szólított meg, olyanokat, melyek a tanításban elhangzottak szerint új útra kívánnak lépni Krisztusért.