Görögkatolikus Szent Liturgia a Jezsuitáknál

A Jézus Szíve jezsuita templom közelében több egyetem és számos kollégium is található, így nagy számú görögkatolikus egyetemista és fiatal is kapcsolódik a jezsuitákhoz, sokan közülük jezsuita öregdiákként is. Rájuk gondolva merült fel a görögkatolikus liturgia ötlete, a templom történetében nem is első alkalommal, a Jézus Szíve jezsuita templomban ugyanis ez már a harmadik alkalom volt, hogy görögkatolikus liturgiát ünnepeltek. 2018. december 9-én Aranyszájú Szent János Liturgiáját, 2019. április 8-án pedig az Előszenteltek Liturgiáját mutatta be Kocsis Tamás atya, aki most is celebrálta a nagyböjti vasárnapokra előírt Nagy Szent Bazil Liturgiáját.

Kérdésünkre Horváth Árpád jezsuita atya elmondta, a Liturgiát a görögkatolikusok iránti tiszteletből szervezték, és valóban nem ez volt az első ilyen esemény a Mária utcai templom történetében. Viszont érsek-metropolita még soha nem végzett szertartást itt, de mivel ő az itteni görögkatolikusok ordináriusa, ezért tulajdonképpen a sajátjaihoz jött - világított rá a jezsuita templomigazgató.

Fülöp metropolita atya ünnepi beszédében a kereszthódolat jelzésértékű hagyományára irányította figyelmünket: az, hogy már ezen a vasárnapon fizikailag szemlélhetjük a keresztet, a közelgő beteljesülésre való készület mellett arra is alkalmas, hogy akár egy gyümölcsfa, úgy a kereszt árnyékában is elidőzzünk, megpihenjünk. Fontos azonban, hogy árnyékát nem a vékony gerenda – pláne nem korabeli rendeltetése – jelenti, sokkal inkább a kereszten jelenlévő Krisztus. Érsek atya bátorított bennünket arra is, hogy életünk, hétköznapunk keresztjeitől ne féljük, sokkal inkább bátran, hittel vállaljuk azáltal, hogy próbáljuk felismerni ezekben is Krisztus erősítő jelenlétét.

„Mert sarkalatos pont az, hogy számomra a kereszt milyen. Egy kétágú kivégző fa, vagy egy gyümölcsfa, egy olyan terebélyes fa, aminek árnyékában leülhetünk, megpihenhetünk. A keresztfának, mint terebélyes fának gyümölcse maga Krisztus, ott csüng rajta levehetetlenül, elválaszthatatlanul. Krisztus elválaszthatatlan a kereszttől, és ha ezt megértem, akkor rájövök arra, hogy a kereszt is elválaszthatatlan Krisztustól. És valóban édes az a gyümölcs, amelyet hordoz a kereszt. Az Eucharisztiában meg is kóstolhatjuk ezt a gyümölcsöt. A legédesebb, a legcsodálatosabb boldogság forrása a kereszt, Krisztussal együtt.”

Most, hogy keresztre van feszítve szomszéd országunk Ukrajna, és sok család tehetetlenül szenved, – folytatta érsek-metropolita atya -, de csodálatos dolog, hogy válaszként megmozdult az egész magyar társadalom. Tudom, hogy itt is sokan vannak, akik önkénteskednek vagy adományokkal segítenek. Vegyük észre, hogy Jézus közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, hiszen jót tenni Krisztus nélkül nem tudunk. Amikor érzem a lelkemben, hogy segíteni szeretnék, az Krisztus lelke bennem. A szívem mélyén ott van Krisztus, és tetten érhető azoknak a lelkében is, akik nem hisznek vagy nem járnak templomban.

A prédikáció fontos pontja volt, amikor Fülöp metropolita atya visszautalt nagyböjt második vasárnapjának ünnepére, amikor is a görögkatolikus egyház a 15. századi püspökre, Palamasz Szent Gergelyre emlékezik, aki elterjesztette a szerezetesek egyik kedvenc imamódját: a Jézus-imát. Ez az imamód a jezsuita lelkiségben is központi helyet foglal el, az egyszerű fohász: “Uram Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!”, sokszor ismételgetve átalakítja a lelket - hangsúlyozta a főpásztor.

A zsúfolásig megtelt templom hívei egy gyönyörű szertartás tanúi lehettek, a többszólamú, gyönyörű dallamok megszóltaltatói a Budai Görögkatolikus Kórus tagjai voltak Kökényessy Zoltán vezetésével. A Liturgia után kiáramló, javarészt római katolikus tömegből el-el lehetett csípni egy „De szép volt!” mondatot, így méltán állíthatjuk, hogy sikerült közelebb vinni és szépen megmutatni keleti hagyományunkat ezen a vasárnap estén.