Ha tömegemberré válunk, akkor Barabást kiáltunk majd Jézus helyett - Virágvasárnap Debrecenben

Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a nagyhét kezdete. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház.

Az Attila téri Főszékesegyházban a Fülöp metropolita atya vezette Szent Liturgián a főpásztor prédikációja elején arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus maga, a küldő Atya nevében érkezik, s mi nagy örömmel hozsannát kiáltunk neki, mint a zsidó gyermekek. Lehet, hogy ez a világ szemében gyermeteg gesztusnak tűnik, de ezzel mi azt fejezzük ki, hogy annak a közösségnek vagyunk a tagjai, akik köszöntik Krisztust. Ezt fejezi ki a megszentelt barkaág, amit hazaviszünk otthonainkba.

Virágvasárnap Jézus nemcsak Jeruzsálembe vonul be, hanem ezzel elkezdődik kínszenvedésének napjai.

- Mi is belépünk Nagyhétbe, ezekbe a megrendítő napokba, amelyben Jézus föláldozza magát nekünk. Ezekben a napokban van egy jelenet, ami nagyon hasonlít a mostanihoz, mégpedig az, amikor Pilátus megkérdezi a tömegtől, mit tegyen Barabással, és mit Jézussal. Azok az emberek, akik a Jeruzsálembe való bevonulásakor üdvözölték, néhány nappal később már halálát követelik – világított rá metropolita atya. Majd Karinthy Frigyes Barabbás c. novellájára hivatkozva úgy fogalmazott a főpásztor, hogy a tömegember azt teszi, amit követelnek, amit várnak tőle, és ha tömegemberré válunk, akkor mi is Barabást kiáltunk Jézus helyett.

- A mai világ tömegemberré akar mindnyájunkat tenni. Nem akarja, hogy gondolkodjunk, hogy saját döntésünk, elhatározásunk legyen, mindent megtesz, hogy az agyunkat átmosva menjünk arra, amerre a tömeg megy. Játszunk el a gondolattal, hogy én nem tömegember akarok lenni, hanem Jézushoz akarok tartozni, én mindig Jézust akarom választani. S vajon mindig így sikerül? Vajon nincsenek olyan döntéseim, amikor a világ elvárásának engedelmeskedem? Ezt ki-ki vizsgálja meg maga, de bizony a tapasztalat azt mutatja, hogy a hétköznapi életben olykor többször fontosabb az, amit várnak tőlem, mint, amit én Jézussal megbeszéltem, amit én tenni akarok – fogalmazott Fülöp metropolita.

Sokszor elhallgatom Jézus nevét, mondok ki mást az Ő neve helyett vagy legalábbis a tetteimben másról beszélek. Így aztán nem elegendő virágvasárnap hozsannát énekelni, nem elegendő a barkával lengedezni, hogy mi is a Jézust köszöntő tömeg tagjai vagyunk. Nagyon fontos átgondolni, hogy a hétköznapokban mikor kilépek a templomból, az ünnepből, akkor Jézust követő tanítvány vagyok-e – tette hozzá.

Az Egyház azért adja a kezünkbe ezt az egyszerű kis gallyat, hogy ne feledkezzünk meg róla, vigyük haza, tegyük ki a szobánkba, ahol imádkozni szoktunk, hogy ne felejtsük el: mi Jézushoz tartozunk! S ha Nagypénteken nem is tudjuk megmenteni Jézust, hiszen nem is ez a dolgunk, mert éppen Ő az, aki megment bennünket, de legalább tudjunk hallgatni. Megrendülten a sír előtt sírni, mert mi igenis Jézushoz akarunk tartozni, ahhoz, Aki meghalt értünk.

- Én is inkább meg akarok halni, semhogy megtagadjam. Ha ne talán megtettem, az irgalmas Isten mindig magához ölel, de ez a mostani virágvasárnap, Nagyhét, a Feltámadás meg akarja változtatni az életemet, hogy mindig, minden körülmények között Jézust válasszam. Ebben fog megerősíteni minket az előttünk álló néhány nap – zárta gondolatait a Fülöp érsek-metropolita.

Az ünnepi Szent Liturgia végén a virágvasárnapi ikont körülölelő barkaágakat megszentelte a főpásztor, majd hosszú sorokban várták ki a hívek, hogy egyet-egyet magukhoz vegyenek, s a tanításban hallottak szerint készülhessenek a Feltámadásra.