Hajdúdorogi karácsony a romániai forradalomért - visszaemlékezés a harminc évvel ezelőtt történtekre

Harminc éve 1989. december 16-án a román titkosrendőrség emberei kivonultak, hogy Tőkés László temesvári református lelkészt egy szilágysági kis faluba helyezzék át, de egyházának tagjai – és számos román anyanyelvű szimpatizáns – körbeállták a lelkészi hivatalt és házat, majd kivonultak Temesvár központi terére, az Opera térre is. A temesvári pártvezetés elrendelte, hogy a katonák lőjenek a tömegbe. Ennek rengeteg halálos áldozata lett, de a katonák végül átálltak a tömeg oldalára. Kitört a forradalom. Az eseményekről a Magyar Televízió Panoráma című műsora tudósított. Magyarországon akkor mindenki a televíziók előtt ült. Éreztük, hogy valami fontos dolog történik. Valami, ami minket is érint, amihez közünk van, de nem tudtuk hogyan, miként. Tizenéves középiskolás diákok voltunk.

Akkor a dorogi ifjúsági hittanosok Telenkó Miklós hitoktató, tanulmányvégzett papnövendék körül gyülekeztek. A Polgári László atya által szervezett csoportot ő vette át. A rendszerváltás éveiben a dorogi ifjúság körében ehhez a csapathoz tartozni a legvagányabb dolognak számított. Szombat délutánonként játék a Gólyavárban, vecsernye a templomban, aztán Mikinél beszélgetős hittan és onnan irány a város egyetlen discoja.

Így volt ez a romániai forradalom kitörésekor is. Akkor a beszélgetés témája a forradalom volt. Egyszerre volt benne ebben a helyzetben a döbbenet, hogy emberekre, magyarokra  lőnek itt a szomszéd országban, és annak a feszültsége, hogy valami nagy változás van születőben. Hirtelen közel került hozzánk a történelem, amiről akkor még nem is gondoltuk, hogy egyszer majd az lesz.

Hajdúdorogon máig élő hagyománya van a betlehemezésnek. 1989.december 24-én a Betlehemesek egész nap rótták a várost. Ahova bekopogtattak, mindenhol elmondták, hogy a romániai forradalomárok megsegítésére gyűjtenek. A rekordnagyságú pénzadomány teljes összegét felajánlották erre a célra.

Telenkó Miklós, akit egyszerűen csak úgy szólítottunk, hogy „Miki”, bement a szombati discoba. Leállíttatta a zenét és táncot, elkérte a mikrofont és bemondta, hogy Romániában kitört a forradalom, lövik az embereket az utcán és adakozzanak a forradalom javára. Ma már elképzelhetetlen, milyen erős hatása volt ennek, és hogy ehhez akkor még milyen bátorságra volt szükség.

A karácsony előtti szombaton kezdődött a gyűjtés, ami rengeteg embert megszólított. Gyógyszert, kötszert, tartósélelmiszert ajánlottak fel. Az így összegyűlt adományokkal, roskadásig megpakolt Trabant személygépkocsikkal karácsony másodnapján indult el Telenkó Miki és Orosz László atya (Atanáz püspök atya), és egészen Székelyföldig vitték az adományokat. Az utak mentén fegyveres katonák igazoltatták őket, de a magyar rendszám akkor felért egy diplomata útlevéllel. A középületek faláról letépve lógtak a szocializmus jelszavait sulykoló feliratok, a pártvezér hatalmas méretű arcképeit eltávolították, a zászlókat lyukasan lengette a szél.

Miki egy lyukas román zászlóval tért haza. Néhány nap múlva gyertyás felvonulást szervezett Hajdúdorog központjában, amelyen több százan vettek részt, annak ellenére, hogy az érvényben lévő gyülekezési törvény szerint ez tilos volt. Így fejeztük ki szolidaritásunkat az erdélyi testvéreink iránt. Az a zászló akkor nekünk egyet jelentett 56 zászlajával, és a szabadság ígéretét hordozta. Köszönjük a történelem Urának a bátor szószólókat. Isten áldja őket!