A hajdúdorogi betlehemes

Létezik azonban egy gyerekekből álló egyházközségi csoport, akik évről-évre előadnak egy rövid betlehemes műsort. Az előadás szövege időtlen idők óta változatlan, hiszen a mostani legidősebbek is gyermekként ezekkel a szavakkal köszöntötték a kis Jézus érkezésére várakozókat. Ahogy a gyerekek belépnek a házakba, gyakran előfordul, hogy a régmúltat felidéző szavak a házigazda ajkára is előcsalogatják a mondottakat, és néhány pillanatra ő is tátogja a gyerekekkel együtt az ismerős versszakokat.

Nagy kincse, szép hagyománya ez a hajdúdorogi közösségnek, hiszen azt hirdeti, hogy közösen várjuk az Úr eljövetelét, és be szabad lépni minden hajlékba, hiszen jó szándékkal, testvérekként készülünk az ünnepre. Az előadás végén áldást kérnek a jó Istentől a ház lakóira, ezt a háziak egy kis édességgel viszonozzák a gyerekeknek.

A tavalyi évhez hasonlóan az idei betlehemest Tóth Lóránt diakónus tanította be a hittanos gyerekekkel. Nagy igény keletkezett a dorogi hívek (leginkább a gyerekek) lelkében a jóra, ezért olyan sok volt ezúttal a jelentkező, hogy két csoport is alakult: a „kicsiké”, és a „nagyoké”. Az érdekessége ennek a műsornak az volt, hogy nem csak szenteste adták elő a gyerekek, hanem korábban Napkoron, valamint Nyíregyházán is a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán; illetve elutaztak Debrecenbe is, és személyesen Érsek atya fogadta őket megtekintve a hajdúdorogi betlehemest. Nagy élmény volt ez a gyerekeknek, de volt még egy feladatuk, amire egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek.

A Szent Erzsébet Házi Segítségnyújtó Szolgálat vezető gondozónőjével Mészárosné Bőti Edittel előre leegyeztetve a kis betlehemesek olyan időseket látogattak meg, akik egyedül töltik a karácsonyt, hiszen róluk sem feledkezhetünk el, Isten végtelen szeretetét el akarták nekik is juttatni a gyerekek a betlehemes játék előadásával.

A nagy csoport kíséretét Koszta Attila szülő látta el.

Az idősek nagy szeretettel fogadták a gyerekeket. A két generáció találkozása leírhatatlan élményt nyújtott a résztvevőknek. Az idősek számára felrémlett a gyermekkoruk, amikor az ő szájukból szóltak ezek a szavak, meghatódva, nevetve, könnyekkel küszködve és olykor sírva szemlélték az előadást. A kis hittanosok megrendülve tapasztalták meg előadásuk hatását, a szeretet erejét, és bennük is tudatosult a meghatódottságban, hogy feladatukat még komolyabban kell venniük, megerősítést kaptak a szolgálatra. Szolgálatuk annak a misztériumnak a hirdetése, mely által a Megváltó kiüresíti önmagát, nem ragaszkodott az isteni dicsőségéhez, hanem szolgai alakot öltött, alázattal megszületik egy betlehemi jászolba, engedelmeskedik azért, hogy az embernek a legtöbbet ajándékozhassa: az örök üdvösséget!

Talán ez volt a legemlékezetesebb betlehemes, ami a közelmúltat illeti.

Van még egy szép hagyománya Hajdúdorognak, ami a szentestét illeti, a „Szállást keres a Szent Család”. Ilyenkor egy fiatalember és egy fiatal lány (korábban fiatal házasok) beöltöznek Máriának és Józsefnek, és egy szamár hátán járják Hajdúdorog utcáit szállást keresve. Szállást „csak” a templomban kapnak, de a környéken lakók ilyenkor kiállnak, és süteményekkel, meleg teával kínálják a szálláskeresőket. Az ifjú párhoz csatlakoznak a hívek is, hiszen mindannyian keressük a helyünket, és addig nem találjuk meg, míg az Üdvözítő meg nem testesül értünk, és míg meg nem értjük, hogy velünk az Isten!