Harmincezren szavalták a Himnuszt Nyíracsádon

Tíz évvel ezelőtt a mi intézményünkből indult el a közös versmondáshagyománya, rá egy évre már egy egész nemzet szavalta a Himnuszt. A bicentenárium alkalmából ismét útjára indítottuk a „Szavaljuk együtt a Himnuszt!” felhívást, amihez nagy-nagy örömünkre több mint 100 iskolából, több mint 30 ezer diák és tanár csatlakozott szerte az országban, de még Erdélyből, Hargita megyéből is. Január 20-án délelőtt tartottuk ünnepi megemlékezésünket az iskola aulájában, melyet a világháló segítségével sokan követtek élőben is.  

Vendégünk volt Kocsis Fülöp metropolita atya is, aki néhány gondolattal nyitotta meg rendezvényünket. Először köszönetét fejezte ki a pedagógusoknak, akiknek sikerült ilyen sok gyermeket és pedagógust fellelkesíteni a közös versmondásra, majd így folytatta:

- Himnuszunk nem más, mint nemzeti imádság, amiben Istent szólítjuk meg, hogy segítse meg nemzetünket. Kölcsey a magyar nép vérzivataros századainak nevezte a kort, amiben írta a Himnusz. A világban ma is körülvesznek bennünket a bajok, a problémák. De azt, hogy a világ milyen, azt nem elsősorban az események jelzik, hanem az ember lelkiállapota, az Istennel való kapcsolata. Bármilyen nagy baj van a világban, háború, megalázottság, üldözés, ha az ember tud mibe kapaszkodni, ha tudja, hogy az Isten soha nem hagyja el, akkor mindig fölül tud emelkedni.

Ezért nekünk magyaroknak különösen fontos az, hogy nemzeti Himnuszunk nem arra irányul, hogy másokat hogyan győzzünk le, hanem a múltba tekintve is arról beszél, hogy milyen volt a kapcsolatunk Istennel, akitől azt kéri Kölcsey, hogy szánja és áldja meg ezt a népet. Legyen a mai közös versmondás közös fohászkodás, amikor ahhoz az Istenhez fordulunk, aki mindig is megsegítette a magyar embert. Ha hiszünk benne, és hozzá fordulunk, ezután is meg fogja segíteni nemzetünket – hangzottak Fülöp atya szavai.

A megnyitót követően rövid bevezető után közösen szavaltuk el a magyarok Himnuszát. Rendezvényünket csaknem 100 iskola követte élőben a Facebook segítségével, de voltak, akik saját szervezésben, de hozzánk csatlakozva, velünk együtt ünnepeltek. Nagyon fontosnak tartjuk a gyermekeink nemzettudatának, magyarságtudatának erősítése szempontjából a közös versmondást, hiszen nagyszerű élmény volt a tudat, hogy velünk egy időben több mint 30 ezer diák és tanár velünk együtt tiszteleg a magyarok Himnuszának 200. évfordulója alkalmából. A közös versmondással kifejezhetjük nemzeti összetartozásunkat, megvallhatjuk igaz magyarságunkat.

Amikor felhangoztak a Himnusz első sorai, szinte érezni lehetett a feszültséget, azt a semmihez sem hasonlítható nagyszerű érzést, ami az összetartozás megtapasztalását jelentette számunkra. Olyan volt, mintha egyszerre kondulna meg több tízezer harang, mintha egy ütemre dobbanna több tízezer szív, s mintha egyszerre fogná meg egymás kezét sok tízezer gyermek, hogy közös akarattal ölelje át a jeles évfordulót.