Hazaérkeztek Líbiából a kutató-mentők

Hazaérkeztek Líbiából a magyar kutató-mentő szervezetek tagjai, akiket Azbej Tristan, az üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkár fogadott a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren vasárnap éjjel. 

Előzmények: 

Szeptember 11-én természeti csapás érte a líbiai Derna kikötővárosát, ahol egy pusztító vihar miatt a város mélyen fekvő részeit a tengertől elzáró gátak átszakadtak, és a tengervíz elöntötte a települést. A katasztrófában több mint tizenötezer ember vesztette életét. Amikor megérkezett a líbiai hatóságok segítségkérése, a Hungary Helps program részéről azonnal felvették a kapcsolatot a magyar civil kutató-mentő szervezetekkel, amelyek közül három vállalta a hosszú és fáradságos utat. 

Kik vettek részt a mentésben? 

A mentőszervezetek végül a Hungary Helps program szervezési és anyagi támogatásával, a Magyar Honvédség, valamint a török katasztrófavédelem együttműködésével végül tengeri úton érték el a líbiai katasztrófa sújtotta helyszínt. A magyarok elsősorban elhunytakat kerestek, és több mint száz holttestet találtak. Hosszú, fáradságos és hősies munkát végzett a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat, a Budapest Mentőszervezet és az Inter Rescue Mentőcsoport tagjai. Összesen 11 napot voltak kint. Név szerint: Madarász Lajos, búvár és szonárkezelő, Lehoczki László, a Miskolci Spider Mentőcsoporttól Hope nevű kutyájával, Binda Nikolett, Rosie kutyussal, Turi László, Smile nevű kutyájával és Bessenyei Péter, egészségügyért felelős kolléga tett szolgálatot Líbiában.

Nehéz és szomorú munkájukkal egyrészt a járványhelyzetet csillapították, másrészt lehetőséget nyújtottak a gyászoló családoknak, hogy megadják a végtisztességet szeretteiknek. A magyarok szolgálata nem volt kockázatmentes, több európai kutató-mentő is életét vesztette Líbiában, az elöntött területeken megjelent a tífusz és a kolera, az árvíz pedig aknákat is mosott a felszínre. 

A görögkatolikus egyház, mint a LEGOTT fő támogatója 

Az Inter Rescue Hungarian USAR Team tagja a szolnoki Életjel, a miskolci Spider, a budapesti Főnix, valamint a LEGOTT Mentőcsoport. Utóbbinak a görögkatolikus egyház az egyik fő támogatója. Madarász Lajossal, a LEGOTT merülési vezetőjével sikerült beszélgetnünk hazaérkezésük után. (Líbiában való tartózkodásuk alatt ugyanis nagyon nehéz volt a kapcsolattartás, így addig a csapat vezetőjével, Kristóf Imrével tudtunk csak kommunikálni.)

-Mire készültek fel indulás előtt? Milyen munkálatokra lehetett számítani? 

-Sajnos, előre lehetett tudni, hogy túlélőket már nem találunk a helyszínen. A tengerparti várost ugyanis csaknem 24 millió köbméter víz öntötte el. Az elsődleges feladatunk tehát az volt, hogy minél több helyet megjelöljünk, ahol holttestet véltünk felfedezni. Ahogy rászakadt a városra a víz, egészen elképesztő, de még a harmadik emeleti lakásokban is iszapos volt minden. Ez nem könnyítette meg a kutyák munkáját sem, hiszen nagy volt az iszapban a metán mennyisége, ez könnyen félrevezette a szaglásukat. Az elmúlt tíz év külföldi riasztásai közül ez volt a legnehezebb.

-Nehéz volt a kapcsolattartás, a család biztosan izgult Önökért. 

-Eleinte sehogy nem tudtunk a családdal beszélni, Kristóf Imre barátunk segített nekünk ebben. Vele sikerült műholdas kapcsolatot létesíteni. Később a katonák rendesek voltak, hiszen adtak nekünk internetet, hogy hazaszóljunk a családtagjainknak. Így minden nap megnyugodhattak, hogy minden rendben van velünk. 

-Hogyan lehet feltöltődni egy ilyen mentőakció után? 

-Ha hazaérünk egy ilyen nemzetközi kutató munkából, utána igyekszem minél több időt tölteni a családommal, a lányaimmal próbálunk kiszakadni a hétköznapokból. Mi már másként éljük meg az ilyen dolgokat, igyekszünk nem belemerülni lelkileg, hiszen akkor képtelenek lennénk rendesen elvégezni egy ilyen komoly feladatot. 

Büszkék vagyunk a LEGOTT csapatára! Isten áldását kérjük életükre és családjukra!