Hétköznapi problémákat nem, de az evangelizációt segíteni tudja a cigánypasztoráció

Bár az országban és a szomszédos államokban is számos cigánypasztorációs kezdeményezés működik – főként oktatási, vallási, szociális területen – a szakemberek sokszor eltérő megközelítésben dolgoznak. Egy-egy ilyen összejövetel viszont jó alkalom arra, hogy értő fülekre találjanak az egymás között megosztott problémák.

Fontos, hogy saját tapasztalatokat, benyomásokat szerezzenek az egyházmegyék képviselői, közösségvezetők, pedagógusok és szociális szakemberek, referensek, hiszen a 2017-ben indult Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében projektet éppen az hívta életre, hogy a cigánypasztorációs tapasztalatcsere segítse a munkatársakat abban, hogy a közösségek valós problémáira koncentráljanak, és lelki kísérés eszközeivel is segítsék a rájuk bízottakat. Első sorban a hiányt szenvedők személyére és közösségére reagáljon, valós problémáik megoldásában vállaljon velük közösséget. A Boldog Ceferino Intézet fogja össze ezt az együttműködést. Az intézet szakmai vezetője szerint fontos hangsúlyozni, hogy a pasztorációban ez alatt első sorban az evangelizációt kell elősegíteni.

Erre láthatunk jó példát Hajdúdorogon is.

Kifejezetten szép út vezet a Balogh Sándor útig. Hosszan elterülő legelők, melyeken összeszalad a csapadék, így olyan, mintha hangulatos kis tavak között kanyarogna az út. A tetszetős látkép mögött azonban szomorú valóság rajzolódik ki: düledező házakban élő családok, jelenleg ötven, akik a ’80-as években épült „szocpolos” lakásokban próbálnak meg élni, jobbára egyik napról a másikra.

A telepet a cigánypasztorációval foglalkozó referenseknek mutatatta körbe Budai János diakónus atya, akit több mint tíz évvel ezelőtt Fülöp metropolita atya bízott meg azzal, hogy a mélyszegénységben élő embereknek segítsen. Fáradhatatlanul teszi a dolgát azóta is, például gyümölcsöskerttel, úti ikonnal, közösségi térrel gazdagodott az utca, neki és a parókiának köszönhetően.

S bár nehezen mérhető konkrétan egy ilyen munkakörben a siker, ám János atya mégis kézzelfoghatóvá tudja tenni, amikor bekíséri a felzárkózást  segítő munkatársakat, valamint tanodák, közösségi házak vezetőit Gyula és Marika portájára. Büszkén meséli a hajdúdorogi diakónus, hogya házaspár maga építette házát, ahol négy lány gyermeküket nevelik.

- Közmunkaprogramban dolgoznak mindketten, összesen 230 ezer forintot keresnek, ebből hozzák ki hatójuk megélhetését. Mindegyik lány iskolába jár, a legidősebb, Ramóna, a Debreceni Egyetemre, jogász szakra! – emeli ki János atya, akit gyorsan kiegészít Marika: azért dolgozunk, hogy a lányoknak ne ilyen körülmények között kelljen élni, ha nagyok lesznek! A házaspár az otthonukba is bebocsátást enged. A helyiségek szűkösek, ahol csak tudtak fekhelyeket alakítottak ki, de tisztaság, rend van, érezni az otthon melegét.

Néhány házzal lentebb Dániel fogadja a kis csapatot, aki nyolc gyermek édesapja. Haszonállatok tenyésztéséből tartja fent magukat, a nagyobb gyerekei mind besegítenek a lovak, disznók, kecskék gondozásába. „Dáni” maga tette rendbe kertjét, de a Görögkatolikus Egyház segített azt kiszántani, majd vetőmagokat is adott, hogy megtermelhessék maguknak a zöldségeket. Ezúttal is köszönetet mondott János atyának, hogy segédkezett kéménye felépítésében is, építőanyagot és kőművest szerzett hozzá.

- Elsődleges feladatunk, hogy azokat a közösségeket, akik már hívők vagy nyitottak a vallás iránt lelkileg támogassuk. Itt a telepen egy formálódó közösséggel találkozhattunk. Ezzel is a lelkipásztorokat különféle módszertanokkal, jó gyakorlatokkal látjuk el. A pasztorációban résztvevők nem mindig tudják a roma emberek hétköznapi problémáit megoldani, de azokat az erőket, amiket a keresztényi elköteleződés mozgat, be tudják építeni a közösségek életébe,. Nagyon fontos, hogy az egyház minden támogatást megadjon azoknak, akik keresik az utat, csak nem tudják, hogy hogyan induljanak el. – magyarázta Bángi-Magyar Anna.

Ugyanakkor – tette hozzá – meghívtak olyan szakembereket is erre a napra, akik például a „Felzárkózó települések programban” inkább szociális ,mint sem lelki támogatást tudnak nyújtani a romáknak. Ilyen a Hajdúdorogi Főegyházmegye képviseletében Nuszer Krisztián, aki a pocsaji és hencidai Jelenlétpont házakat koordinálja. (Ezekről ITT és ITT írtunk részletesen – a szerk.)

A nap folyamán a tanodák lehetőségeit a karcagi marista TIP Tanoda munkatársai mutatták be, majd Dr. Szabó Henriett kultúrantropológus beszélt a roma származású hallgatók hátterének szerepéről előrehaladásukban.

- A program célja hosszútávon az, hogy a kárpát-medencei cigányközösségek között is élő kapcsolat legyen. Meglátogassák egymást, közös lelki és közösségi programjaik legyenek.. Ennek során láthatják, hogy van a falun kívül élet, s ez inspirálhatja őket arra, hogy tanuljanak, közösségbe járjanak, egyáltalán ilyen alkalmakon részt vegyenek. Létrejött már néhány ilyen alkalom, aminek hatására egyébként volt, hogy iskolát találtak a szülők gyereküknek, vagy egyik, másik település kulturális programjaiban vettek részt, országos lelkigyakorlatok rendszeres résztvevőivé lettek.– fejtette ki Bángi-Magyar Anna.