A diákok és tanárok egy része az idei éven is busszal tette meg az utat, és Máriapócson készülhetett fel az idei tanévre. A csapat nagyobbik része gyalog tette meg ezt a fárasztó, de lélekemelő utat, felidézve az ősi gyalogos zarándoklatok hagyományát.
Utunk során sokan megcsodálták csapatunkat kitartásukért és gyakran hallottuk az emberek megjegyzéseit, hogy „milyen sok szép fiatal” zarándokol. Számunkra ez zarándoklat, kegyelmet kérünk a következő tanévhez, és egyben csapatépítés is, gólyatábor Szent Bazil módra. Új barátságok születnek, megtanulunk együtt örülni, imádkozni és jajgatni is, ha már a negyvenedik kilométer körül járunk.
Egyik tanárunkat idézve utunk „Nagykállóig séta, onnan zarándoklat”, de bármennyire is fárasztó és sokszor fájdalmas az út évről évre egyre többen vagyunk. Erőt merítünk egymásból és mások is belőlünk, hisz egyre többen várnak minket és egyedülálló vendégszeretettel fogadják csapatunkat.
Szeretnénk megköszönni Szilágyi Gábor intézményvezető atyának, hogy biztosította számunkra a megfelelő feltételeket, Verdes Miklós atyának a szervezést és mindenkinek, aki kitartó volt, vagy várt és szeretettel fogadott minket utunk során.