A feltámadás öröme
Gyerekkorom óta mindig nagyon vártam és várom a Húsvétot, a feltámadási körmenetet, a „Feltámadt Krisztus” éneklését. Valahogy azt éreztem minden Húsvét ajándékaként, hogy újjászülettünk, újult erővel tekinthettünk a „jövő elé”, valamit újra kezdhetünk. Örülök, örülünk, hogy ebben az esztendőben is elérhettük (megélhettük) Krisztus feltámadásának ünnepét. Az önmagát kinyilatkoztató Isten megengedte ezt. Nem kis dolog ez, ajándék, melyet be kell fogadnom. Az istenkereső embernek éreznie kell, hogy ez az az erőforrás, állapot, melyhez mindig „visszanyúlhatunk”, az év minden napján. Egyházunk Krisztus feltámadásából forrásozó közösség.
De miért örülök valójában? Mi történt? Mi változott? Mi lett jobb? „Ha Krisztus nem támadt volna fel, üres a mi hitünk” – mondja Szent Pál apostol. Ha Krisztus nem támad fel, talán nem is lehetne hitünk, vagy ha lenne is, azt egészen máshogy gondolnánk és élnénk meg.
Krisztus feltámadásában, pontosabban minden esztendőben, amikor ezt a nagy misztériumot meg- és átéljük - hitünk, ez a nagy kincsünk kap valamilyen megerősítést, bizonyságot, tapasztalatot, mely segít eligazodni abban, hogy ki a mi Istenünk és ki vagyok én?
Örömünk forrása az a lehetőség, hogy Krisztus feltámadásával, az Isten örök terve valósul meg, mely leginkább azt jelenti, hogy Isten és az általa teremtett és szeretett ember összetartozik, az ember útja a szentháromságos Istenhez tart, mely a Feltámadottal való találkozásban a mindennapok szintjén is valósággá válhat.
Üres a sír… de ne féljetek, mert feltámadt és előttetek megy… - ismerősen csengenek az angyal szavai. Előttetek megy… most is, ma is. Krisztus, a Feltámadott előttünk megy, pontosabban Vele együtt mi is megyünk, haladunk és elmélyülhetünk az Istenben. Ez örömünk forrása. Sokszor megmagyarázhatatlan, az értelmünk számára bizonyosan az, de a Húsvét öröme nem az értelmünket szólítja meg, hanem sokkal inkább az isteni misztériumok teljességébe vezet be minket. Ezért szeretjük énekelni a „feltámadt Krisztust”, hiszen a „halált halállal legyőző” Krisztus feltámadása mutatja meg az utat, s így újult erővel tekinthetünk a jövő elé, még akkor is, ha az nem lesz „szebb, jobb és könnyebb”.
A tanítványok megváltoztak az első Húsvét után, különösen a Feltámadottal való találkozásnak köszönhetően. Adja Isten, hogy Krisztus mai tanítványai, mi mindannyian, a Vele való találkozás által kerüljünk közelebb az Istenhez, s akarata szerint legyünk képesek kicsit változni, lelkileg erősödni.