Ekkor országszerte megemlékeznek az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájáról. Minden évben kitüntetéseket adományoznak azoknak, akik kiemelkedő munkájukkal, magas színvonalú tevékenységükkel elévülhetetlen érdemeket szereztek.
A debreceni Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központban is megálltak egy fél napra az egészségügyben dolgozó munkatársak. Dr. Horváth Zsolt intézményvezető úgy fogalmazott: ünnepelnek, hiszen úgy vannak együtt, amire nagyon-nagyon kevés alkalom van. Ez a mélyebb, csoportos beszélgetések ideje, olyan oldalukat mutatják meg a másiknak, amit az ellátottak által szabott keretek nem engednek meg. Csapatépítő játékokkal és közös lecsó főzéssel töltötték a péntek délutánjukat, miután az utolsó beteg is elhagyta az épületet.
Az intézményvezető szerint nagyon fontos, hogy teljes egyéniségükben is ismerjék egymást a dolgozók, mert a nehéz pillanatokban ki kell tartaniuk egymást mellett. Mint fogalmazott: „néha nyomasztó életutak, sorsok mellé is be kell állni hittel és lendülettel. Ahhoz tényleg az kell, hogy ez a 40 ember tudja, hogy összetartozik, és amikor hátat fordítunk egymásnak, az azért van, hogy megtámasszuk egymás hátát, mint a római légióban.”
Már öt éves az intézmény, dr. Horváth Zsolt pedig úgy véli, még mindig tudják tartani azt az előnyüket, hogy rugalmasak. Így a hozzájuk érkező gyerekek, családok igényéhez tudják alakítani a napi beosztást. Az elmúlt öt évben 8000 család számíthatott az itt dolgozók segítségére: legyen szó gyógytornáról, orvosi vizsgálatról, gyógypedagógus vagy pszichológus által nyújtott tanácsadásról. Az évek során rá kellett ébredniük, hogy bővíteni kell a palettát: nyitni kellett a klasszikus gyógypedagógia, és a logopédia irányába is. A szakember úgy látja, hamarosan szükségszerű lesz a kollégák átképzése vagy továbbképzése is, hiszen a pszichés fejlődési zavarral kapcsolatos eseteket nem feltétlen tudják úgy ellátni, ahogy szeretnék. Egy biztos: óriási az igény a segítő munkájukra: minden reggel hétkor nyitnak, hétkor zárnak. Naponta több mint 100 ember fordul meg az egészségügyi központban.
Munkájukhoz további kitartást kívánunk, Isten áldása kísérje útjukat!
Minden mozdulatban, szóban, érintésben benne kell, hogy legyen a segíteni akarás, amelyről az egészségügyi hivatás szól. Tegyél, cselekedj mindig úgy, ahogy azt te is elvárnád, ha a pult túloldalán lennél, mert lehet, te leszel valakinek az utolsó pillanata, emléke, válasza ebben az életben.
Baji Anikó, főállású sürgősségi osztályozó nővér