Máriapócson ünneplő sokaság gyűlt össze az ősszel állított Mindszenty-szobor körül. A Szeplőtelen Fogantatás-templom előtt a falu közössége koszorúzni készült. Az emlékezés koszorúját helyezte el Erdő Péter bíboros, prímás, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi és Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök, valamint a közélet számos képviselője. Számos helybeli között a megemlékezésen részt vettek a Szent II. János Pál idősotthon lakói, a bazilissza nővérek, a Dudás Miklós görögkatolikus iskola diákjai, valamint sok környékbeli településről érkezett vendég.
Az ünneplés Pócspetriben folytatódott. Megtelt a Szent Kereszt Felmagasztalása-templom. A főhajóban idős emberek ültek a padokban, az egyik oldalhajóban diákok. Tavaly volt hetven éve, hogy eldördült és emberéletet követelt az a lövés, ami az egész falu sorsát megpecsételte. 1948-ban iskolájukat védve, a demokráciát hirdető szavaknak hitelt adva vonultak a községháza elé a falu lakói, nyomatékot adva szándékuknak, hogy ragaszkodnak az egyházi iskolához. A padokban ülők akkoriban tízegynéhány évesek lehettek, ők azok, akikért egykor szüleik megtették ezt a lépést, a másik oldalon pedig azok foglalták el a padokat, akiknek megadatott, hogy szabadon élvezzék azt, amiért őseik egykor kiálltak.
A falu számára ünnep volt a főpapok látogatása. Ezt fejezte ki Holp György, aki a képviselőtestület nevében köszöntötte a megjelent vendégeket, Erdő Péter bíborost, prímást, Kocsis Fülöp érsek-metropolitát, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi, Szocska Ábel nyíregyházi püspököt, a közjogi méltóságokat, köztük Kásler Miklóst minisztert, a paptestvéreket és a hívek népes seregét.
„Úgy érezzük, hogy most, amikor Mindszenty József hercegprímás harmadik utódja megtisztel minket, eljött oda, ahol még sohasem járt prímás, ezzel elismerését fejezi ki mindazért az áldozatért, amit egykor a hitükért vállaltak.
Erdő Péter bíboros válaszul így fogalmazott: Emlékeznünk kell a sok szenvedésre, amire hitük kötelezte elődeinket. Fel kell tennünk a kérdést, miért vállalták mindezt, pontosabban kiért volt ez az egész. Jézus volt az, akiért évszázadokon át szenvedtünk, és ő az, aki ma is üzen nekünk. „Kérdezzük meg, ma mit kíván tőlünk, és legyünk hozzá olyan hűségesek, mint történelmünk nagyjai voltak!”
Erdő Péter bíboros szentbeszédét ide kattintva teljes terjedelemben elolvashatják.
A szentmisét követően Szenes István plébános Asztalos János emléktáblája megkoszorúzására hívta az ünneplőket, majd a Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskolában folytatódott a megemlékezés.
Uram, jó nekünk itt lenni, hőn szeretni Tégedet – fogadta az énekkar a vendégeket, megidézve ezzel az énekkel az 1948-as estét, ezt imádkozta ugyanis a községháza előtt összesereglett tömeg.
A tornateremben gyűltek össze az ünneplők. Tamás György polgármester felidézte a hetven évvel ezelőtti eseményeket. Hangsúlyozta, mennyit szenvedett a falu, hiszen mindenkinek volt hozzátartozója az áldozatok között, és a falusiak életére évtizedekre bélyeg került. „Elengedhetetlen, hogy emlékezzünk, hogy gyerekeink megőrizzék a történelmünket.”
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere kifejezte, a kommunizmus és a bolsevisták az anyagi javak mellett a lelkünket, a hitünket, a kultúránkat, az egyházunkat akarták, azaz a lényegünket. Meg akartak fosztani attól, hogy mint isteni képmások Istenhez és emberhez méltó életet éljünk. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország Regnum Marianum, tudnunk kell, kik vagyunk, miért vagyunk, és merre törekszünk. Történelmünk nagyjai mellett egyszerű emberek százai és ezrei is vállalták, hogy nem csak hazájukért és családjukért, hanem a hitükért is odaadják életüket. „Nem lehet ugyanis azokat eltántorítani és eltávolítani, akik a szeretetben élnek, hisznek és remélnek. Mindent el lehet fojtani és hallgattatni, de ezek a gondolatok és érzések ott vannak, és az első adandó alkalommal felszínre kerülnek” – fogalmazott a miniszter. Hozzátette: Most, midőn emlékezünk, dolgunk, hogy elgondolkodjunk és okuljunk, hogy ne ismétlődhessék meg semmilyen formában, ami történt. Emeljük fel a lelkünket, és próbáljunk meg úgy élni, amiért megteremtettünk.”