Jézus velünk van a hajóban - Győrben hirdetett igét az ökumenikus imahéten Fülöp metropolita

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Veres András győri megyéspüspök, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, valamint Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke.

Szemerei János evangélikus püspök köszöntőjében elmondta, hogy az idei imahét forrásanyagát a máltai keresztények állították össze: –  Ez a kicsi ország Szicília délkeleti oldala és Észak-Afrika között található, kultúrák és vallások útkereszteződésében helyezkedik el. A szigetcsoport a kereszténység történetében is fontos szerepet játszott, hiszen a hagyomány szerint Szent Pál, a pogányok apostola Krisztus után 60-ban érkezett ide egy hajótörés következtében. A máltai testvérek a szigetükhöz kapcsolódó történetet jelölték ki a hét alaptörténeteként (ApCsel 27,18–28,10). 

Steinbach József református püspök a 119. zsoltárhoz fűzte elmélkedését: – Isten a tiltásokkal, az intésekkel nem korlátozni akar, hanem általuk segíteni kíván bennünket abban, hogy eljussunk az élet teljességére. Pál apostol figyelmeztetésére (vö. ApCsel 27,9–10) – aki itt Isten „eszköze” – nem hallgattak a hajósok, ezért kerültek bajba. A helyzet ma sem változott: a szállítmány, az áru célba juttatása gyakran fontosabb, mint az emberi élet. Az élő Isten nélkül az emberi élet tévelygés, nyomorúság, a halál árnyékának völgye. De történik egy csodálatos fordulat: „Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága” (Zsolt 119,105). Mert az igazi megvilágosodás Isten igéje által adatik meg nekünk. Isten igéje nemcsak szó, hanem szabadító tett is, az örök élet ígérete. Isten igéje a szabadítás evangéliuma, amely jó reménységgel tölt el bennünket. A halál árnyékának völgyében fény ragyog fel Jézus Krisztus szabadító kegyelme által. Nem veszünk el – mondja Pál apostol (vö. ApCsel 27,22), mert amit Isten megígért, az be fog teljesülni, és ez a mi boldog bizonyosságunk – hangsúlyozta Steinbach József. 

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita a figyelem középpontjába a vihar lecsendesítéséről szóló evangéliumi szakaszt állította (Mk 4,35–41): – Az apostolok, nagy tapasztalattal rendelkező halászemberek, Jézus kérésére elindulnak a tó túlsó partja felé. Jézus elalszik, közben pedig nagy vihar támad. Jézus nem fél, vele ellentétben az apostolokat halálfélelem gyötri. Rémüldöznek, már-már ott tartanak, mint Szent Pál útitársai, akiknek kis híján minden reményük odavész. Az apostolok fölkeltik Jézust, és szemrehányást tesznek neki: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” (Mk 4,38). 

A görögkatolikus érsek párhuzamot vont az apostolok és Márta méltatlankodása között: „Nem törődöl vele, hogy testvérem egyedül hagy szolgálni?” (Lk 10,40). Mária hallgatja Jézus szavait, Márta pedig az asszonyi teendőket látja el, amikor az Úr náluk vendégeskedik. Jézus szelíden figyelmezteti: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha” (Lk 10,41–42). Valamikor sürögni-forogni kell, ez kétségtelen, de nem mindig. Félni, aggódni pedig sohasem volna szabad. A vihar lecsendesítése után Jézus ugyanarra hívja fel a figyelmet, mint amikor Máriát dicséri. Mária a jobbik részt választja, mert hallgatja az Isten szavát, odafigyel rá. Mártát a sürgés-forgás akadályozta az odafigyelésben. Fontosabb volt számára a hétköznapi szükséglet kielégítése. Jézus először parancsolt a szélnek és a víznek, majd a csönd beálltakor fordul az apostolokhoz. Tudja, hogy csak ebben a csöndben jutnak el szavai a tanítványokhoz. 

Aki fél, abban nincsen hit. Akiben nincsen hit, az fél. Jézus azért jött, hogy hitet ébresszen bennünk, hogy ne kelljen félnünk. Sokszor félünk, mert nem vesszük észre, hogy Jézus ott van a hajóban. Jézus ezért állítja szembe a félelmet és a hitet. Választanom kell: hiszek Jézusban, hiszem, hogy ott van a hajóban, hiszem, hogy betölti az életemet, hogy velem van, gondoskodik rólam, vagy félek. Amikor eltölt bennünket a félelem, akkor jusson eszünkbe, hogy megfeledkeztünk Jézusról, megfeledkeztünk az egy szükségesről, arról, hogy rá figyeljünk, hogy amit mond, az a lényeg, és nem az, amit a világ mond. 

Nemcsak a Földközi-tenger partjain dúlnak viharok, hanem a mi országunkban, a saját életünkben is. De van-e ok félelemre? Azok félnek, akik nem ismerik Jézust. Ezen a héten számos alkalommal összegyűlünk, hogy közösen dicsérjük az Istent, és Jézus minden nap szólni akar hozzánk, a hit világosságával akar eltölteni minket. Ott van az életünkben, ott van a hajónkban, nincs ok a félelemre, bármi történjék is velünk. Az életünk legfontosabb kérdése az, hogy ki ez a Jézus, aki ennyire szeret minket. Ki ez a hatalmas Jézus, aki nemcsak a hullámoknak, a tengernek és a szélnek tud parancsolni, hanem saját életünk minden tragédiájának?  – buzdította kérdésfelvetésre az egybegyűlteket a főpásztor.