Június 24: Keresztelő Szent János születése

Keresztelő Szent János születésének ünnepére készülve jó alkalom számunkra, hogy kicsit végiggondoljuk a próféta életét, személyét, tevékenységét. Kissé nehéz összeraknunk a róla alkotott helyes képet, hiszen másként látják és láttatják az evangélisták és Jézus kortársai, mást olvasnak ki tevékenységéből az első keresztények és mást az egyházatyák. Amit egészen biztosan tudhatunk róla, hogy Isten szócsövének, a pusztában kiáltó hangnak tartotta magát és tartotta őt a nép is, aki Isten közelgő ítéletét, a Messiás érkezését harangozta be. Egy igen kemény szavú emberről beszélünk, akinek a kritikáját nem is mindenki tudta elfogadni. 

Ő nemcsak a puszta prófétája volt, hanem az utolsó óra prófétája is 

Gyakorlatilag két szövetség, az ó- és újszövetség határán állt. Az addigi prófétákat messze meghaladó heves kirohanásaival önmagában is feszültséget keltett a nép körében. Azonnali, gyökeres változásokat akart, mondhatni egy nagytakarítást akart végezni, mielőtt megérkezne a Messiás. Eldobta a régi gondolkodásmód berögzött sémáit, és a népben felfakasztotta a vágyat az Isten után, méghozzá egy olyan istenképet tár az emberek elé, ami Istennek az igazságosságát akarja kidomborítani. Egy kicsit merész lehet a gondolat részemről, de hadd hasonlítsam össze Jézus örömhírével János prédikációit: Keresztelő János hangja dörgedelmes, ahogy Márk evangélista a prológusában írja, pusztában kiáltó hang, Jézus szava viszont örömhír, evangélium. János szerint Isten ítélete szörnyű és könyörtelen, Jézus szerint az Isten és a felebaráti szeretet lesz a mérce a végítéleten. János, mint az utolsó próféta, az ószövetségi szigorú, ítélő Istent prédikálja, Jézus az irgalmas Istent.

Kicsit úgy tűnhet, hogy Jézus és János tanítása szembeáll. De Keresztelő János csak egy olyan Istent akart az emberek elé tárni, aki nem tűri az igazságtalanságot. És helyes is ez a gondolkozás az Istenről. Jézus nem eltörli mindazt, amit a Keresztelő tanított, hanem kiegészíti. Isten valóban igazságos, de mindeközben irgalmas is. Mi, akik már találkoztunk az Evangéliummal, talán láthatjuk, hogy nincs okunk feleslegesen félni, hiszen az Isten nem azért jött közénk, hogy a bűnös meglakoljon, hanem, hogy „megtérjen és éljen”. Mindezen gondolatok mellett Keresztelő Jánosban azt kell első sorban látnunk, hogy rádöbbentette az embereket, mire van igazán szükségük. Nyugtalanította, mondhatni idegesítette őket: kicsit olyan volt a személye, mint egy cipőbe szorult kavics. Kiprovokálta belőlük a megtérést, a kijózanodást.

Láthatjuk, hogy bármennyire is az Evangélium ismeretében élünk, azért érdemes az Egyház útmutatása szerint néha megállnunk és Keresztelő Szent János gondolatait, személyét újra és újra felelevenítenünk, ezáltal átgondolva a kereszténységünket, hogy vajon mi mennyire vagyunk elkötelezettek, mennyire mutat egy irányba az életünk, mennyire töltjük meg a vallásos formákat tartalommal, élettel? Krisztus előtt ezeket a gondolatokat próbálta Szent János is belevésni, elmélyíteni az emberekben és ma is ez az üzenete számunkra, hogy legyünk képesek a valódi elköteleződésre és ehhez két kézzel ragaszkodjunk.