Kánoni vizitáció Nyíradonyban

Érsek atya látogatásának célja az volt, hogy több időt és figyelmet szenteljen a nyíradonyi híveknek, szerette volna jobban megismerni a közösség tagjait, látni kívánta, milyen sikerekkel, problémákkal, örömökkel, kihívásokkal küzdenek. Érkezése ugyanakkor a Görögkatolikus Egyház fenntartásában működő egyházközség és az intézmények ellenőrzését is szolgálta. Pénteki nyitányként ellátogatott Fülöp atya a város polgármesteri hivatalába, hogy köszöntse a város vezetését, majd a Szent Mihály Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tárta ki számára kapuit. Tizenegy órától Szikora József atya hittan órájára ült be az 5. a osztályba, ahol a család jelentőségéről beszélgetett iskolánk lelkésze a diákokkal, melybe a metropolita is bekapcsolódott, s ez olyan emlékezetes maradt számára, hogy ünnepi liturgiáin többször is felemlegette.

Ezután koliba áldásra várták Fülöp atyát az óvodások. Csillogó tekintetek ontották a kérdéseket. A gyermeki őszinteség tanúi lehettünk:

– Hány éves vagy? – kérdezték a kicsik a legkisebb zavar nélkül.

– Mit gondoltok, mennyi? – viszonozta a kérdést érsek atya.

– Száz! – kiabálta be egy kisfiú, melyen a felnőttek hirtelen azt sem tudták szabad-e nevetni, de Fülöp atya jót derült rajta.

A koliba megáldására felállt minden óvodás, s nagy örömmel töltötte el érsek atyát, mikor hallotta, milyen szépen és hangosan mondják a kicsinyek a Miatyánk kezdetű imádságunkat. A szertartás után megdicsérte a gyerekeket és a pedagógusokat is emiatt, majd meglátogatott minden csoportszobát. Ezután visszaindult az iskolába, ahol az intézmény dolgozóit várta kötetlen beszélgetésre. Az iskola hittan termében összegyűlt kollégák számára érsek atya a reménység üzenetét hozta el. Az együttléten éves jelmondatunkat idézte: „Reményetek mindvégig tökéletesedjék!” (Zsid 6,11). Hangsúlyozta, úgy tud csak megmaradni szívünkben a remény a fizikai és lelki háború közepette is, hogyha minden figyelmünket Istenre fordítjuk. Eztán a Szent Mihály intézményvezetője, Keczán Szilárd faggatta a metropolitát, aki mesélt szíriai, egyiptomi útjairól, szóba került a motorozás és a siklóernyőzés is.

Délután Papp Miklós parókussal ellátogatott Aradványpusztára, ahol a görögkatolikus kápolnát vették jobban szemügyre, ezt követően fogadóórát tartott a hívek számára az egyházközség hittan termében. Péntek este 5 órától az Előszenteltek Liturgiáját végezte az érsek-metropolita a görögkatolikus templomban koliba áldással, ezen az eseményen megtelt a templom diákokkal, pedagógusokkal és hívekkel egyaránt. Az ünnepélyes szertartás végén kiosztották a megáldott főtt gabonát.

Szombaton is tartalmas napot töltött el érsek atya városunkban. Találkozott az ifi csoporttal, beteget látogatott, Miklós atyával a templom belsejét, a szertartások menetét vették jobban szemügyre. Ellátogatott mindhárom papunkhoz és azok családjaihoz: Papp Miklós parókus, Szikora József iskola lelkész és Káplár Márton káplán és családjaik nagy szeretettel fogadták a főpásztort. Vizitációjának záró alkalma a vasárnap végzett ünnepélyes püspöki liturgia volt, melynek végén ikonokat szentelt és megáldotta a házaspárokat.

Az igazhitűség vasárnapján így szólt az Evangéliumi részlet:

Jn 1,43-51

Abban az időben Jézus ki akart menni Galileába. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natánaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” - kérdezte Natánael. „Gyere és lásd!” - felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natánael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

„Az ember az Isten képmása, csak ezt a képmást eltorzította a bűn, és nem könnyű felismerni a másik emberben, hogy valóban ott van az Isten” – mondta vasárnapi prédikációjában a főpásztor. „De megváltott minket, megszabadított bűneinktől, helyrehozta az Isten-arcú ember képét. Jézus Krisztus az, aki a tökéletes ember, mert Ő a tökéletes Isten. És valaki minél jobban hasonlít Jézus Krisztushoz, annál könnyebben tudjuk felismerni benne. Akinek sok ikonja van, aki sokszor áll meg a Krisztus-arc előtt, az átveszi Krisztus vonásait. Az imádság hasonlóvá teszi őt Jézus Krisztushoz. Kedves Testvéreink, ajándékként kapjuk az ikonokat, ajándékba kapjuk a hitet, ezt a kapcsolatot, a Föld és az Ég összeérését. És Jézus Krisztus nekünk is mondja, nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél. Ha ezen az úton haladok, ezen a létrán az Isten felé, hogyha a képeket, ikonokat nézzük, látni akarjuk Jézus Krisztus arcán szerető tekintetét, akkor egyre többet fogunk meglátni a saját életünkből. Föl fogjuk fedezni, hogy milyen sokszor ott van közöttünk, velünk az Isten. Jézus Krisztus megtestesülésével közénk állt és mennybemenetelével nem hagyott magunkra. Ez a nagyböjt legyen fölkészülés arra, hogy megpillantsuk az Istent, akarjuk látni, minél többet álljunk oda az ikon elé, minél többet imádkozzunk, minél többet gondoljuk az Istenre, beszélgessünk vele, ez át fogja alakítani a gondolkodásunkat. És mi is meglátjuk meg a másik ember is, mily’ félelmetes jelenség, hogy az Isten van jelen bennem, ami életünk templommá válik, és az életünkben fölfedezzük, hogy itt van, közöttünk az Isten” - zárta gondolatait Fülöp atya.

Ezt követően a diákmisén is jelen volt, prédikált, ahol a 7. b osztályosok voltak jelen osztályfőnökükkel, Antal Éva tanárnővel. Az osztályliturgia után búcsút vett Kocsis Fülöp atya a nyíradonyi hívektől, akik könnyes szemekkel búcsúztak az egyházi vezetőtől. A főpásztori látogatás hitünk épülésére szolgált, melyért hálás görögkatolikus közösségünk.