"Ki az én otthonom?"-Vadonatúj parókiát szenteltek Hajdúböszörményben

A hajdúböszörményi emberek gondolkodására jellemző, hogy mernek nagyot álmodni és nem ismernek lehetetlent. Ezt bizonyítja az is, amikor az 1800-as évek vége felé Varga László, területi esperes, böszörményi parókus kezdeményezte, hogy épüljön egy, a hajdúdoroginál is nagyobb templom. Az elöljáró érzékelve, hogy a görögkatolikusok törekvései egyre erőteljesebbek egy önálló, magyar görögkatolikus egyházmegye iránt, abban bízott, hátha böszörmény lehet a püspökség központja.

1892-ben el is kezdődtek a munkálatok, és egy monumentális, kívül román, belül barokk stílusú, kéttornyú (akkoriban csak a máriapócsi székesegyháznak volt két tornya) lelki hajlék nőtt ki a földből a város központjában. Hat évvel később 1898. május 08-án szentelték fel. A városban nem alakult meg végül püspökség, az Istenszülő elszenderedése templom viszont azóta is ékessége Hajdúböszörménynek, pedig a II. világháborúban megsérült.  

Az egyházközség jelenleg 2500 hívőt számlál, akik közül szép számmal jöttek el december 9-én a Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya vezette Szent Liturgiára. Ezen a napon Jézus nagymamájának,- édesanyává válását ünnepeli egyházunk. A hagyomány szerint Mária édesanyja, Anna, férjével együtt Joachimmal tisztességében, imádságos életben éltek hosszú időn át, ám gyermekük nem volt.

Fülöp atya,- prédikációjának elején arra világított rá, hogy bár legyen gyermektelen egy házaspár, mégis áldásban részesülhetnek. „Sokszor lehet azt látni, hogy az utódok nélkül élő házaspárok nyilván szomorúsággal élik meg ezt az állapotot, mégis, ha Istenre tekintenek, akkor ez a nagy hiány egyszer s mind közelebb viszi őket egymáshoz. Az áldás mindig az Istenben való elmélyülés, az Istenben való gazdagodás” – fogalmazott a főpásztor. Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy sohasem lehet letenni a reményről, az Istenben bízó ember hisz a csodákban. "Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig mindent sikerül »kiimádkoznunk«. Hogyha a világhoz igazítjuk az életünket, akkor szomorú maradhat, mert nem vesszük észre azt a másfajta áldást, amivel meglátogat minket az Isten.” – mondta Fülöp atya.

Az elmélkedés az Istenszülő születéséről folytatódott. Érsek atya arra hívta fel a figyelmet, hogy valójában Mária fogantatása és születése már Krisztus megtestesülését készítette elő. A Mindenhatónak ugyan nincs szüksége házra, palotára, kastélyra, de emberi létében szüksége van hajlékra, és ez a leány lett az Isten temploma. „Így vagyunk ezzel mi is. Emberi létünknek fontos velejárója az, hogy otthonunk legyen, de itt nem a négy falra gondolok, hanem arra, hogy az otthon az mindig egy másik ember. Az, akit szeretek, és aki viszontszeret, akihez tartozom. Az Istenre figyelve fedezhetem fel, hogy hol az én otthonom, mi az én otthonom, még helyesebben fogalmazva: ki az én otthonom?” – fogalmazott Fülöp atya és hozzátette: hiába nem születik egy házaspárnak gyermeke, ha boldoggá tudják egymást, tenni akkor egymás otthonává válnak, mert a szeretet mindent pótol.

Fülöp atya az életüket egyedül élőkről, így magáról is szólt néhány szót. „Sokan gondolhatják rólam, hogy mivel nincs feleségem és gyermekem magányos vagyok.  De, az, aki Istennek szenteli az életét, vagy az aki befogadja áldását, annak a magány nem szomorú hiszen a Gondviselő, az ő legfőbb szeretője.”

Végezetül érsek-metropolita atya szólt az újonnan megépülő parókiáról is, amire legalább 100 éve várt az egyházközség. Az 1898-ban felszentelt templom mellé ugyanis épült papi lakás de az egy évszázad alatt lakhatatlanná lett.

Isten különleges ajándéka, hogy Bodogán László atya és családja otthont kap – mondta Fülöp atya és felhívta a figyelmet, hogy a parókia az nem csak egy családi ház. A szó eredeti jelentésének értelmében átmeneti lakóhelyet jelent. A parókia mutatja meg igazán, hogy minden lakás, minden ház csak egy átmeneti hely; az Istentől megkapjuk, hogy otthonunk legyen, de továbbmegyünk, mert az igazi otthonunk nem itt a Földön van, hanem a Mennyországban, ahol minden beteljesül. „Eltűnik minden hiány, mert maga az Isten tölti be. Fölismerhetjük itt a Földön is a Mennyország boldogságát, ha rájövünk arra, mennyire szeret minket az Isten. Ez a ház legyen a jele annak, hogy a hajdúböszörményi egy befogadó közösség, amely otthont akar nyújtani, de nem csak az emberi kötelékeken keresztül, hanem abban is, hogy előkészíti mindenki számára az Istennel való találkozást.” – zárta gondolatait az érsek.

A szertartás végén a hívek átvonultak a templomtól körülbelül ötven méterre található parókiához, amit Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya kívül és belül is megáldott. A Káplár Miklós utcában tavasszal kezdődött az építkezés, amit a kormány mintegy 45 millió forinttal támogatott, de sok hívő is erején felül adakozott a jó ügy érdekében.