Kihallgatáson a keleti katolikus egyházak vezetői

Száz évvel ezelőtt született a Keleti Egyházak Kongregációja és száz évvel ezelőtt hozták létre a Pápai Keleti Intézetet. A kettős centenárium alkalmából tartott plenáris ülést a Keleti Egyházak Kongregációja. A Szentatya 2017. október 9-én kihallgatáson fogadta a keleti katolikus egyházak pátriárkáit és nagyérsekeit abból az alkalomból, hogy a Keleti Egyházak Kongregációja október 9-e és 12-e között tartja éves közgyűlését, mégpedig a dikasztérium alapításának századik évfordulója alkalmából. A közgyűlésen a kongregáció tagjaként vesz részt Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita. 

Ferenc pápa rövid beszédben köszöntötte a közgyűlés résztvevőit, hogy osztozzon egyházaik örömeiben és fájdalmaiban. Az egyház gondoskodása a Róma püspökével, Szent Péter utódával való hierarchikus közösség révén is megnyilvánul, ami a vezetés szolgálatát jelenti a szeretetben és a szeretetszolgálatban. Meggyőződésem – mondta a pápa –, hogy impulzust kellene adni az egyházban annak a köteléknek, mely a kollegialitást a péteri primátusoz kapcsolja, úgy mint szolgálatbeli elsőséget, amit a Servus servorum Dei (Isten szolgáinak Szolgája) címe fejez ki. Péter utódainak a feladatai között, mint például Mátyás apostollá választásakor, ott áll a feladat, hogy jó püspököket biztosítson a részegyházaknak szerte a világon. A pápa azt kérte az egyes egyházi szinódusoktól, hogy jelöljenek meg alkalmas személyeket erre a feladatra, majd lehetőséget adott a résztvevőknek arra, hogy kérdéseket tegyenek fel neki és mondják el véleményüket. 

Interjú Kocsis Fülöp érsek-metropolitával 

Másnap, október 10-én Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus metropolita ellátogatott a Vatikáni Rádióba és interjút adott: „Kemény munka folyik a kongregációban, a keleti egyházakat érintő időszerű kérdéseket tárgyaljuk. Fontos megemlíteni, hogy egyszerre van szó indiai, közel-keleti keresztényekről, az ukrán helyzetről és természetesen a magyar és szlovák görögkatolikusok helyzetéről, de éppúgy a Kanadába és az USA-ba kivándorolt keleti-katolikus hívek életéről is. Fő téma volt a mostani menekült áradat kapcsán az, hogy a helyi egyházak hogyan gondoskodjanak azokról, akik elhagyták őseik földjét”. A kérdésre, hogy miként tudnak a helyi egyházak nekik segítséget nyújtani, az érsek-metropolita Schönborn bécsi bíboros előadására hivatkozott, hogy „egy megbízott vezetőt, akár egy pápai delegátust jelöljenek ki erre a feladatra. Kérdés, hogy minden egyház saját lelkipásztora gondozza ezeket az elvándorolt embereket és családokat, vagy pedig a helyi egyházi elöljáróra, a püspökre bízza az ellátásukat. Ha most a világon szétszóródott legkülönfélébb keleti keresztények (koptok, szírek, káldok, maroniták, malabárok…) nem kapnak a saját rítusuknak megfelelő egyházi gondoskodást, akkor nagyon nagy a veszély, hogy teljesen feloldódnak és a gyökereik elvesztésével együtt elveszítik saját identitásukat, a saját egyházukhoz tartozásukat is”. A rítusok sokféleségére utalva Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita azt emelte ki, hogy „óriási a különbség a keleti rítusok között és csak Nyugatról tűnik úgy, hogy a keleti szertartások olyan nagyon hasonlóak lennének egymáshoz. Éppen ezért annyira fontos, hogy ki-ki megkaphassa a saját rítusa szerinti gondoskodást. Ahogy a római katolikus hívő a világ bármely pontján azonnal a római katolikus szentmisét keresi, éppúgy megvan az igény e kicsi egyházak tagjai részéről is a saját forrás, a saját gyökér után”. Végül azt a szempontot emelte ki az érsek-metropolita, hogy „alapvető fontosságú a keleti keresztények helyben tartása, mert ami most van, ez csak ezen áldatlan helyzethez való kényszerű alkalmazkodás. Igazi törekvésként azt fogalmazták meg a legkülönfélébb pátriárkák és más keleti egyházi vezetők, hogy elsősorban úgy tudnának róluk gondoskodni, ha visszajönnének ők saját, ősi helyükre. Akkor maradnak meg, és akkor tartják meg önmaguk identitását, ha abban segítjük őket, hogy visszatérjenek, illetve, hogy ne kelljen elmenniük. A kongregáción a pátriárkák azt hangsúlyozták egyöntetűen, hogy a legfontosabb segítség számukra, amit az egyház nekik adhat, hogy ezek az emberek vissza tudjanak kerülni az egyházukba, a hazájukba, saját országukba”.

Az interjút a lap alján találhatják és hallgathatják meg.