Küzdj hálaadással a FOMO ellen! — májusi GrFC a Görög Gödörben

Tamás atya a FOMO-jelenséghez nem a legszokványosabb módon közelített. Szerinte nem igaz, hogy újkeletű, kizárólag 21. századi jelenségről van szó, mert bizony az előző évszázadokban, még a falusi életben is jelen volt a FOMO (angol mozaikszó: fear of missing out, azaz félek, hogy kimaradok valamiből) élmény.

Nem mondhatjuk azt, hogy régen mindenki stabil és jó ember volt csak azért, mert nem volt fogyasztói társadalom, nem volt közösségi média, most viszont mindenki rossz, mert lehet plázába menni és sok lehetőség kínálkozik mindenre. Tamás atya szerint a régiek sem voltak különbek, mint a mostaniak, csak esetleg kevésbé látványosan vállalták a negatívnak címkézett érzéseiket. A falusi életben is voltak például olyanok, akik azért házasodtak meg nehezen, mert féltek attól, hogyha egyetlen nő mellett elkötelezik magukat, akkor az összes többiről le kell mondaniuk.

Ezzel együtt tény az is, hogy a FOMO jelenség az elmúlt években lett igazán közismert és és szinte folyamatosan napirenden van akár hivatás-kérdéseken gondolkozva, akár párkapcsolati problémák esetén. A válások arányán (50-60 %) is látszik, hogy az emberek könnyebben továbblépnek. "Hányszor azért fullad kudarcba egy házasság, mert az egyik fél azt gondolja, ő többet vagy mást érdemel, nem erre született és elindul újra a világba” — magyarázza Kocsis Tamás atya.

Hivatásválasztásnál is sokszor felmerül manapság a kérdés, hogy az érzés, a vágyak felé menjünk inkább vagy a kötelességek felé. Sokszor jön a kísértés, hogy az élet jobb is lehetne, ha másképp csinálnám, akár mondjuk bróker is lehetnék és sokkal több pénzem lehetne.

„Számomra a FOMO az, amikor nem elégedsz meg a saját sorsoddal. Persze rögtön ellentmondásba keveredhetünk egy ilyen kijelentéssel, mert másfelől nem az viszi előre az embert, ha nem kényelmesedik bele az életébe, nem elégszik meg azzal amije van?"

„Nyugtalan a szívem, amíg benned meg nem nyugszik, Uram” — mondja Szent Ágoston. Viszont másfelől ha nyugtalan vagyok és többre vágyom, az arra sarkall, hogy valami nagyobb dolgot tegyek le az asztalra. Hol van akkor a kettő között az igazság, hogyan oldható fel az ellentmondásban rejlő feszültség?”

A FOMO kellemetlen érzésvilága ellen az alapvető védőpáncél egyedül a hűség. Ha tudom, hogy kihez és mihez vagyok hűséges és miért, akkor nem fogok majd akarni szétforgácsolódni. Ha valami kellőképpen értékes számomra, akkor már nem számít a többi opció, amit választhatnék.

A katolikus ember páncélját tovább erősíti a szentmisék rendszeres látogatása, ahol azért ülnek össze az Eucharisztia megünneplésére az emberek, hogy hálát adjanak. És akik hálát adnak, azok nem azt mondogatják, hogy mi mást csinálhatnának még, hogy lenne jobb az életük annál, amilyen.