"Legyetek mindnyájan egy!"- II. Nyitott Templomok Napja Hajdúböszörményben

Ám ezen a napon templomunk nemcsak az Ars Sacra Fesztivál apropójaként öltözött díszbe, borult virágba és vált gyertyafénytől világossá. Ünnepélyességének fényét emelte az is, hogy szeptember 14. a Görögkatolikus Egyház életében a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe is, ahol Krisztus keresztjének a megtalálására emlékezünk.

E kettős ünnep lelkületében vártunk minden nyitott szívű idelátogatót, ahol központi témaként a Kereszt misztériumát jártuk körbe. A programok között szerepelt Kereszt-kiállítás, kézműves program, ahol többféle technikával és módszerrel lehetett keresztet készíteni (gyurma, gyöngyfűzés, gyertyadíszítés keresztmotívummal, csotki- kötés), Kereszt-versek és Kereszt-énekek is várták vendégeinket. Az előadásokon keresztül pedig megismerkedhettünk a templom és a kereszt szimbolikájával, mint szakrális, templomépítészeti, kulturális és csillagászati örökséggel.

Nem titkolt szándékunk volt, hogy a hozzánk érkezőknek lehetőséget biztosítsunk arra, hogy az éjszaka alkalmával közelebb kerülhessenek Önmagukhoz, és az Istenhez! Építkezzünk és épüljünk a mélységből egészen a magasságig! A templomi hangulat által pedig másnapra virradóan, feltöltekezve, megújulva térhessünk haza!

És ahogy plakátunk is hirdette, az esti pihenés egy része valóban nem a saját ágyunkban történt, de hisszük és valljuk, hogy töltekezni, frissülni, letenni a napi fáradtságot, testi-lelki kimerültséget bizony lehet egy templomban is és nem is akárhogy!

Az este folyamán, az ünnepi szertartások után Kereszt-verseket hallgathatunk meg Papp-Für János tolmácsolásában, aki városunk kortárs költőjeként a 2019. augusztusában megjelenő Vigília folyóiratban olvasható verseit olvasta fel. Költeményeit gyermekkori emlékek ihlették, mint például a nagymamájával közösen eltöltött idő a templomban.

„A Kereszt, mint szakrális szimbólum” címet viselte az az előadás, melyről Verdes Miklós, hajdúdorogi görögkatolikus pap beszélt. Elmélkedésében a hajdúböszörményi templomról, mint a város egyik jelentős építészeti örökségéről szólt, de arra is kitért, hogy Isten háza a lelki, szentélyi mivoltunk megtestesítője. Ez fokozottan irányítja figyelmünket az állandó isteni jelenlétre.

Ezt követően Molnár Julianna, helyi kántor éneklését hallgathattuk meg, aki népénekekkel készült (Ma felmagasztaltattál, A keresztfához megyek kezdetű énekek).

A továbbiakban „A Kereszt, mint kulturális örökség” címmel volt hallható Réti- Szabó Sándor Faragozó mester előadása. Sándor farag, ragoz, mesél, azaz faragoz. Előadásában több mint száz alkotásának legszebb darabjairól mesélt, amelyek az imakereszteken át, a koronásoltárig bemutatják a különböző keresztábrázolásokat. Sőt, az ember legősibb társaként beszélt a fáról, ami bizony végigkíséri az embert a születéstől a halálig, a bölcsőtől egészen a sírig… Különösen kedves vendégként érkezett hozzánk, hisz a városunkhoz tartozó Zelemér csonkatornyánál álló kereszt is az ő keze munkáját dicséri.

A Böszörményi Rózsafüzér Társulat az estét imádsággal ölelte körbe, ahol közel 40 fő mondta, Debreceniné Erdős Ibolya vezetésével, a katolikus hívek legelterjedtebb imáját. És hogy miért volt érdemes nemcsak ezen az estén, de életünk minden alkalmával mondani a Rózsafüzért? Erre kerestük a választ. Az ima megerősít, lelki köldökzsinórként állandó kapcsolatot feltételez az imádkozó és Jézus Krisztus, valamint Szűz Mária között. A hosszú évekre visszanyúló állandó imajelenlét pedig egyházközségünkben azt eredményezte, hogy mára már három pap és egy szerzetes nővér került ki városunkból és lát el szolgálatot.

Az utolsó előadásban a betlehemi csillagra nézhettünk rá a csillagászok szemüvegén át, az MCSE Hajdúböszörményi csoportja által, dr. Forgács Attila vezetésével. A csillagászati aspektusok nemcsak arra világítottak rá, hogy a karácsonyi csillag a Megváltó születésének egyik fontos mutatója, de annak az állandó markere is, hogy mint ahogy Isten szeretete sem múlik el irántunk, úgy az égbolt sem változik és változott sok éve már…

Az est zárásaként mindenkit közös éneklésre hívtunk, ahol Taizé-i szerzetesénekek kerültek előtérbe. Az ökumené lelkületében, a kiengesztelődés megvalósulásaként születtek ezek az énekek Franciaországban, melyeket egyedi hangzásvilágukkal könnyen elsajátítható, meditatív énekeknek tekinthetünk, rövid zsoltárversekkel és szentírási részletekkel.

Csodaszép volt megélni azt, hogy felekezettől, életkortól függetlenül közösen imádkozva, énekelve, mentateát, kávét és pogácsát fogyasztva töltekezett testünk-lelkünk! Reméljük egy évre elegendő meghittséggel tért haza mindenki, az Egekben járva!