Bursa Törökország negyedik legnagyobb városa, az azonos nevű tartomány székhelye, Isztambultól délre 97 km-re található.
Az évszázadokon át fontos közigazgatási és kereskedelmi központot jelentő hellén várost a Krisztus előtti második évezredtől görögök lakták. Az apostolok térítése nyomán már az első században keresztény lett.
A török törzsek az 1071-es, Bizánc fölött aratott manzikerti csatától kezdve fokozatosan hódították meg Kis-Ázsiát, megkezdve az egykori Bizánc területének eltörökösítését. Bursa (akkori nevén Prusa) a város törökök általi elfoglalását (1326) követően 36 évig az Oszmán Birodalom központja volt.
Az első világháború idején már csak néhány millió görög élt a mai Törökország területén. A törökök sokukat elűzték, meggyilkolták ezekben az években. Ez a tény, és az, hogy a korábban mindig is görög (bizánci) területet képező Kis-Ázsia nyugati részei iránt területi igényt nyújtott be az 1830 óta független Görögország, újabb háborúhoz vezetett. (Görög-török háború, 1919-1922). A háború során megtépázott Oszmán Birodalom még tovább zsugorodott: a háborút lezáró 1920-as Sévres-i békeszerződést követően területeinek nagy részét elveszítette.
A törökök nem nézték jó szemmel sem a görögök területszerzését, sem a területvesztést, ezért a török függetlenségi háborúban (1919-1923) Mustafa Kemal vezetésével egész Anatóliát visszafoglalták, a görögöket pedig kiverték. Nem csak a görög, de az örmény, káld, asszír és szír nép ellen is borzalmas népirtást hajtottak végre, hogy etnikailag is „megtisztítsák” az országot. 1923 nyarán, a Sévres-i szerződés revíziójaként megkötött Lausanne-i egyezményben elérték, hogy megtarthassák egész Anatóliát, a mai Törökország területét. A Lausanne-i egyezmény értelmében lakosságcserét hajtottak végre, aminek következtében több mint kétmillió görög kényszerült ősi lakóhelyét elhagyva Görögországba. Ez év októberében kikiáltották a Török Köztársaságot.
A következő években sem csitult a görögellenesség, olyannyira, hogy 1955-ben Isztambulban a kormányzat által támogatott pogromot hajtottak végre a görögök és minden általuk vezetett vagy használt ingatlan ellen, melynek során 36-an meghaltak, 4214 lakást, 76 templomot és keresztény intézményt, 110 szállodát, 27 egészségügyi, és 23 oktatási intézményt tettek a földdel egyenlővé. Az országban gyakorlatilag nem maradt görög, ma is csak néhány száz – zömében egyházi szolgálatot teljesítő személy él Törökországban.
A bursai Szent György templomot 1896-ban építették Özlüce faluban, ami ma már Bursa Nilüfer nevű külvárosának egyik kerülete. Az 1923-as lakosságcserét követően nem maradt görög, aki használja, 1924-ben mecsetté alakították. Az új mecset építésekor, 1992-ben üresen maradt, állapota romlani kezdett. A korábban templom és mecset mivolta miatt a bursai Hagia Szófia becenevet viselő történelmi épületet Nilüfer önkormányzata védte, majd 2006-ban akkori érték szerint háromszázmillió forintnak megfelelő összeget költöttek a renoválására, és 2009-ben kultúrházkét nyitották meg a kívül és belül még mindig bizánci templomra emlékeztető épületet.
Noha mindez a műemlékvédelem engedélyével történt, a vallási épületek (mecsetek) fölött bábáskodó szervezet, az Alapítványok Igazgatósága peres úton megszerezte az épületet, mondván, hogy az imaház, tehát őket illeti meg. Az épület egy helyi mecset alapítványához került. A templom azóta áll üresen, lezárva. Nilüfer önkormányzata folyamatosan próbálta visszaigényelni, mivel ők továbbra is szerették volna kultúrházként használni, de az alapítvány nem engedett.
Az azóta eltelt hét év alatt az épület állapota rohamosan romlott, hatalmas repedések jelentek meg rajta. Az önkormányzat az épület veszélyességét kihasználva 2019-ban ismét megpróbálta visszaszerezni, de megint hiába. Az alapítvány végül úgy döntött, hogy megszabadul az ikonikus épülettől, s szeptember 1-jén az önkormányzat tiltakozása ellenére lerombolták. Helyére mecsetet fognak építeni.
Az intézkedés még kormánypárti török politikusokban is fölháborodást keltett, többen számon kérték a kulturális minisztert.