Már földi életünkben is szentekké válhatunk - Péter és Pál főapostolok ünnepe Debrecenben

A tanítás alapját a Szent Liturgiákon rendszeresen elhangzó zsoltár részlet adta:

Üdvözíts minket Isten Fia, aki szenteidben csodálatos vagy, énekelünk néked.

Fülöp metropolita atya szerint érdemes elgondolkodni ezen a fohászon, hiszen a legfontosabbat kérjük benne: teljesítse be életünket az Isten Fia, hogy ha eljön a vég, akkor eljuthassunk az üdvösségre, amiről azonban tudjuk, hogy ez nemcsak a koporsó lezárulta után osztályrészünk. Az üdvösségben ugyanis az Isten már itt a Földön részesít minket, olyan mértékben, amilyen mértékben odaadjuk magunkat az Istennek – magyarázta a főpásztor.  

A zsoltár második részében azt mondjuk aki szenteidben csodálatos vagy – ezzel egy egyszerű jelzőt mondunk az Istenre – folytatódott az elmélkedés. A pogány költőtől másként tanuljuk: „sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Fülöp metropolita atya szerint ez is igaz, mert az ember csodálatossága nem más, mint az Isten nagyszerűsége az emberben. - Annál csodálatosabb, minél inkább átadja magát neki, minél inkább együtt él vele az ember. Az Isten csodálatossága azokban az emberekben jelenik meg, válik érzékelhetővé, akik az Istennel együtt élnek, akiken keresztül itt a Földön is érzékelhetővé válik az Isten közelsége, hogy itt van a Földön – világított rá a főpásztor, majd hozzátette: az üdvösség nem más, mint hogy együtt élhetünk az Istennel, végtelen boldogságban majd odaát. De ha már itt is együtt élhetünk az Istennel, akkor ez a végtelen boldogság már elkezdődött, s a szentekben szépen megmutatkozik.

- A szentek a legboldogabb emberek itt a Földön, mert megtalálták azt a boldogságot, amit az Isten teremtett erre a világra és ültetett bele az emberek szívébe. Az ember keresi a boldogságot, de valójában az Istent keresi. S nélküle nincs boldogság; apró örömök, élvezetek lehetnek, melyek ideig-órái tartanak, de ha nincs benne az Isten, akkor szembe fordul vele. Az ember csak az Istenben lehet boldog, s minél inkább benne él, annál boldogabb, s annál szentebb – hangsúlyozta Fülöp metropolita.  

Ezért énekeljük minden hétköznap a liturgián: üdvözíts minket Isten Fia, aki szenteidben csodálatos vagy. - Itt nemcsak a kanonizált szentekre gondolunk, hanem a körülöttünk élő szentekre, akár magamat is beleértve. Mert amikor az Istennel közelségbe kerülök, amikor megtapasztalom az Ő szeretetét, eltölt, eláraszt az a boldogság, amit csak az Isten jelenléte adhat, én is szentté válok, mert az Isten közelsége tesz engem szentté. S ha ez gyakran megtörténik velem, akkor mások is szeretnek majd a közelemben lenni, mert érzik, hogy ez a valaki az Isten által betöltött boldog ember. Ezért mondjuk, hogy az Isten csodálatos az Ő szenteiben – hangzott el.

Majd Pétert és Pál főapostolokat ünnepére tért át a főpásztor. A június 29-én elhangzó apostoli szakasz utóbbi szentről, az evangéliumi pedig előbbiről szól.

Szent Pál balgaságra adja a fejét, és elkezd dicsekedni (2Kor 11,21-12,9) Nem érdemeivel kezd el azonban dicsekedni, hanem azzal, hogy mennyit kellett szenvednie. Egy dologgal dicsekszik csak, mégpedig azzal, hogy mennyi mindent vitt benne végbe az Isten, mert ez Őt dicsőíti. Fülöp metropolita szerint nem kell azonban Szent Páléhoz hasonló, rendkívüli élményekre vágyakoznunk, ha az Istent közel szeretnénk tudni magunkhoz. Az egyszerű imádság is elég hozzá!

- Szent Pál úgy vált szentté, hogy a gyöngeségeit elfogadta, bevallotta azzal, hogy mintegy dicsekedett velük – világított rá a főpásztor.

Szent Péter apostol történetében (Mt 16,13-19) szintén az Isten művét szemléljük. Az Isten szólt Péter által és az Isten tette őt aztán az apostolok fejévé, Róma püspökévé, az első pápává.

- Nem kell tehát dicsekednünk a magunk erényeivel, a magunk teljesítményeivel, elég, ha belátjuk az gyengeségeinket és a dicsőséget átadjuk az Istennek. Ez a szentté válás útja. De csak azoknak sikerülhet ez, akik engedik, hogy az Isten a maga művét végbe vigye bennük. A gyöngeségeink, gyarlóságaink, bűneink nem akadályok, a rossz természet nem akadálya az Isten tervének – hangsúlyozta Fülöp metropolita. S hozzátette, Péter és Pál teljesen más karakterek, más környezetből, kultúrából származnak, talán ezért is hozza őket egybe az Egyházunk, hogy megmutassa bárkiből szent lehet, ha az Istennel együtt él.

A tanítás a zsoltár utolsó részének magyarázatával zárult: énekelünk néked – aki tud énekelni az Istennek az jó úton van, s olykor-olykor felfedezi az Isten közelségét.  - Ha a saját szentségünket fedezzük fel, az nem annyira jó jel, mert sokkal inkább a saját gyöngeségeinkre kell megtalálnunk, s így dicsőít majd rajtunk keresztül is mást az Istent. Ez a hivatásunk! – zárta gondolatait metropolita atya.