Megszületett!

Krisztus Megszületett! Bár nem ilyennek képzelték.

S nem így képzelték el azok, akik a dicső királyt várták. Azt gondolták, hogy ünnepélyes előkészületek után, valamelyik palotában, bíborba és bársonyba öltöztetve mutatják meg a világnak. De Krisztus kerülte a pompát, ő nem törődött a hatalmaskodók által meghatározott protokollal, és fontoskodó elvárásaikkal. Eljött közénk a maga egyszerű-nagyszerűségében. Nem ilyennek képzelték azok, akik azt gondolták, hogy egyetlen ország érdekeit képviselő, nacionalista hadvezér lesz, aki majd romba dönti a Római Birodalmat. De Krisztus nem csak egy kis szűk körhöz érkezett el, a maga kis elit klikkjéhez, hanem az egész emberiséghez és az emberiségért! Krisztus nem politizált, nem szervezett tüntetéseket, nem lobbizott, nem keresett kiskapukat a bürokrácia útvesztőiben, és nem viselt kardot, hanem egyszerűen csak az emberekre figyelt.

Másfajta Messiást vártak a magamutogató-önigazolók, akik az egyénieskedés talaján állva azt gondolták, eljön majd a „szabadító”, aki végre igazolja a korlátok nélküli élet létjogosultságát, aki felszabadítja majd őket a követelményeket támasztó, és lehetőségeiknek korlátot szabó erkölcsi rend alól. Nem az a Jézus érkezett el, aki teret enged a féktelen szabadosságnak, és a liberális egoizmusnak, hanem az a Krisztus, aki figyelmeztet tetteink súlyosságára, aki azt mondja: „Tartsd meg a parancsokat”, „Ne ölj, Ne törj házasságot, Ne hazudj, Tiszteld atyádat és anyádat!”…

Sokan csalódtak Krisztusban. Csalódtak, mert nem azt kapták, akit vártak. S talán ezért nem is fogadják el ma sem sokan. Nem fogadják el, mert nem helyes a Krisztus képük. Mert ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz. Igazodjon Krisztus a mi elvárásainkhoz? Ha ezt tenné, nem csapna-e be mindenkit, s nem hazudtolná e meg önmagát?! Krisztus nem törődött az emberek elvárásaival, nem igazodhat a mi elképzeléseinkhez sem. A legtöbbet akarta adni, ezért feltárta magát előttünk teljes valójában, a leglényegesebb tulajdonságaival. Így nem csalódnak és örülnek érkezésének az alázatosok. Azok, akik tudják, hogy minden, még az egyéni sikereik is Isten kegyelmének a megnyilvánulása. Örvendeznek az egyszerűek, akik föl tudják fedezni Isten csodáit a hétköznapok apró szeretetnyilvánulásaiban: a házastárs, a gyermek, a szülő, az embertárs létezésében, rendes - rendkívüliségében.

Nem csalódnak benne azok, akiket nem vakít el e világ ragyogása, hanem a Mester szavát hallgatva vallják: „ahol a szíved, ott a kincsed is”. S ezért nem gyűjtenek olyan kincseket, amit a „rozsda és a moly megemészt”, de megtermik a bűnbánat és a jótettek gyümölcseit. Reménység tölti el a szegényeket, mert Krisztus rájuk tekint. Az igazságért harcolókat, mert „jutalmuk bőséges lesz a mennyekben”. A szomorkodókat, „mert megvigasztaltatnak”. Azokat, akik kétségek közt-, magányban-, vagy félelemben élnek, mert meghallják az Úr szavát: „Ne félj, csak higgy!” A szenvedőket, mert nem szenvednek hiába, s mert a Megfeszített velük együtt hordozza a keresztet. A bűnbánókat, mert bocsánatot nyernek bűneik.

A Názáreti Jézus Megszületett! S születésének örvend mindenki, aki hisz még az értelmes és erényes életben. Aki hiszi, hogy mindenek értelme ott ragyog a betlehemi kisded, csillogó szemében.  Aki ebben a szempárban fel tudja fedezni a Teremtő tekintetét, aki hiszi és vallja, hogy „Jézus Krisztus az Úr, az Atyaisten dicsőségére”!

Ujjong a lélek, mely megsejt valamit a közénk érkező, értünk emberré lévő Isten végtelen szeretetéből! Ujjong a hívő lélek, mely erővel eltelve magára ölti a Krisztusi lelkületet, s így tapasztalja meg a másokra is kiáradó belső békét és örömet, mert a Názáreti Jézus, az Ő szívében is Megszületett!                                                                                                   

Szikora József atya