Missziós küldetés, lélektől lélekig

Missziós küldetés, lélektől lélekig

2018-01-09 14:00:47
Szerző: Magyar Hírlap-Lázin Miklós
Kocsis Fülöp érsek
Nemzetközi
Kocsis Fülöp: A személyes kapcsolatoknak ma éppen olyan hatalmas szerepük van, mint kétezer évvel ezelőtt

A jogvédők – ha használhatjuk rájuk ezt a kifejezést – egy erőszakos ideológia nyomvonalán dolgoztak, s mi ennek lettünk az áldozatai – mondta a lapunknak adott interjúban a nyíregyházi iskolaügy kapcsán Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi főegyházmegye érsek-metropolitája. A görögkatolikus főpap szerint az egyháznak helye és szerepe van a neten, de a misszió fogalma ennél tágabb és gazdagabb. 

– Van helye a templomban a wifinek? 
– Bizonyos mértékben talán igen. Bár, őszintén mondva, én a vetített énekmondó táblákért sem rajongok túlzottan. 
– Arra gondol, amelyen az éppen aktuális szöveget láthatják a hívek? 
– Igen. Rendelkeztem is, hogy a mi templomainkban szereljék le azokat. 
– Miért? 
– Mert aki így énekel, az a szentély adta atmoszférából teljesen kiesik. A fel- és eltűnő sorokat bámuló ember nem látja a pap mozgását, a gyertyaláng lebbenését, a felszálló füstöt, a felmutatott keresztet, a pap áldásra lendülő kezét, a kántort. Holott ez és a többi, nem említett elem elengedhetetlen része a liturgiának, vagyis a közös Isten-dicséretnek s mindannak, amiért az ember a templomba megy. 
– Könyvbe nézni jobb? 
– A tábla kifejezetten vonzza a tekintetet, s én úgy tapasztaltam, még az is hajlamos sűrűn oda-oda fordítani a fejét, aki egyébként betéve ismeri az összes éneket. A könyv megfogása-forgatása közvetlen fizikai kontaktust jelent, továbbá egyfajta rákészülést is kíván minden templomba jövő embertől. Gondoljuk végig, nekem kell kikeresnem az adott szakaszokat, szalagokkal vagy kis cetlikkel megjelölni, hogy a váltás gördülékeny legyen, s mivel a szem előrébb jár, mint a dal, a fej önként föl-fölemelkedik, s a tekintet bejárja a teret.
– S az eredeti kérdés, azaz a wifi szerepe? 
– Például egyre többen követik az élő közvetítéseket. A minap egy érdekes megoldást láttam a kispapjaink között. Az aktuális szertartás teljes szövege QR-kódról volt leolvasható. A jel ott látható a bejáratnál, az ember odasétál, kattint néhányat, s minden jön az éterből automatikusan és időben. Ez ügyes eljárás, s mivel kézben tartható, némiképp hasonlít a könyvhöz – bár a kényelem már itt is erősen tetten érhető, hiszen nem kell semmit előre kikeresni. A legjobb persze az lenne, ha minél többen tudnák fejből az énekeket. Viszont továbbra is azt mondom, a tábla kényelmessé tesz, s egyben ki is ragad a valóságból. 


– Nevezhetjük egyfajta információs buboréknak? 
– Félő, hogy ez is annak része. 
– Amely bezárja az egyént? 
– Ha nem is annyira, mint a közösségi, hír- és társkereső oldalak, de azért, ha ez az állapot tartóssá válik, az rendkívüli károkat okoz az ember lelkében. Nekünk ezt valahogy át kell, át kellene törnünk. 
– Ez lenne az egyik missziós feladatuk? 
– Egy pillanatra érdemes visszautalni az ősegyház korára, amikor a kommunikáció szinte egyetlen eszköze az élő szó volt. Szent Péter, Szent Pál és a többi apostol jött-ment a római világban, szónokolt, ellátogatott a családokhoz, a házi tűzhelyek mellett hirdette Krisztus igéit. 
– És írtak néhány levelet. 
– Igen, de a rendszer alapja a személyes találkozásokon nyugodott. Tudjuk, mit értek el így. Ma mit látunk? A kapcsolattartás végtelen tárháza áll a rendelkezésünkre, s az egyháznak – még ha csak annak töredékét képes is kezelni – óriási lehetőségei nyílnak az üzenet átadására. Ennek ellenére sem valami hatékony az evangelizáció. 
– Mi a megoldás? 
– Az egyháznak helye és szerepe van a neten, de nyilván nem az a fő feladata, hogy Isten üzeneteit vagy a saját tartalmait ki nem apadó forrásként folyton feltolja a világhálóra. Ez édeskevés. Kimaradni tehát nem szabad, sőt nem is lehet, de mindezt, azaz a világhálós jelenlétet összekeverni a misszióval, botorság lenne. Utóbbin ugyanis a lélektől lélekig tartó-érő élménygazdag és rendkívül mély hatást értjük. Amikor olyasvalakivel találkozom, aki sugárzó hittel, egyéniséggel bír, ez az, ami elevenen hat rám s a másikra. Magyarán, úgy kell az Isten-élményt magamban elmélyítenem, hogy az mást is megérintsen. S ez akkor is megtörténik, ha nem ez a fő célom. Az ilyen ember akaratlanul is evangelizál. A személyes kapcsolatoknak ma éppen olyan nagy szerepük van, mint kétezer esztendővel ezelőtt. A számítógép kínálta virtuális valóság döntően a szemnek szól, azon keresztül az értelemre hat, a lélek mélységéig azonban csak úgy érünk el, ha megmarad a személyes érintés, lelki és fizikai értelemben egyaránt. 
– Missziónak tekinthető a Huszár-telepi roma iskola ügyének következetes végigvitele is? 
– Mielőtt felelnék, fontos leszögezni, a tanintézmény ma már nem az én joghatóságom alatt áll. A legzavaróbb az egész történetben amúgy az volt, hogy olyan emberek akartak rendezkedni, akik sem a helyi viszonyokkal, sem az emberek érzelmeivel nem voltak tisztában. A jogvédők – ha használhatjuk rájuk ezt a kifejezést – egy erőszakos ideológia nyomvonalán dolgoztak, s mi ennek lettünk az áldozatai. 
– Nem szép gondolat az integráció? 
– Hogyne lenne az, magam is annak pártján állok. De ennek az ostoba, a körülményeket és a következményeket figyelmen kívül hagyó szajkózása és erőltetése éppen az ellenkezőjét váltja ki. 
– Mint a kommunizmus? 
– Igen. Az egyenlőség szép cél, de nem lehet hazugságokkal, fegyverrel és rettenetes gyilkosságokkal elérni. Márpedig itthon a bőrünkön éreztük, hogy mennyiféle szörnyűséget követtek el az erőltetett egyenlőség-egyenlősdi nevében. Ismétlem, a „jogvédők” az integráció ideológiáját akarták ránk erőltetni úgy, hogy becsukták a szemüket a következmények, a környezeti tényezők előtt. Az már külön szomorú, hogy a kommunikációjuk során torz képet közvetítettek, s a helyszínen is megpróbáltak zavart kelteni a szülőkben, diákokban. Mi azonban kitartottunk az igazunk mellett, s tudtommal mi lettünk szinte az egyetlenek, akik ezt a jogcsatát velük szemben megnyertük. 
– Vélhetően nem csak az ügyvédeknek tudja be a sikert. 
– Minden tárgyalás előtt megkértem a Máriapócson szolgáló atyákat és szerzeteseket, hogy imádkozzanak az igazság győzelméért. Hiszem, hogy egy csodának lehettünk a részesei. A jogvédők ma egyszerűen eltűntek. Hogy ebben a támogatói adományaik elapadása vagy más tényezők játszanak szerepet, nem tisztem eldönteni, de ezek szerint már nem annyira fontos nekik a téma. A válasz az alapkérdésre, miszerint misszió volt-e az iskola ügyének következetes végigvitele, a válasz határozott igen. 
– A Közel-Keletre áttérve: mennyi görögkatolikus él a térségben? 
– Ők a melkiták, akik bizánci rítusú katolikusok. A számuk a világban jó másfél millió, ebből Libanonban és Szíriában mintegy kétszázötvenezren élnek. Érdekesség, hogy bár Libanonban kevesebb a görögkatolikus, mint Magyarországon, mégis hét egyházmegyébe szerveződve élnek. Ott az egyház tagoltabb szerkezetű, mint nálunk, jobban érvényesül az ősibb rendszer, ahol a nagy városoknak van egy-egy püspöke. 
– Mennyien lehetnek így egy-egy egyházmegyében? 
– Néha csak húsz-harmincezren. Ez Nyugaton ismeretlen, hiszen itt a Karoling-kortól kezdve országrésznyi területek váltak egyházmegyékké. Ám ennek a metódusnak megvan az a hátránya, hogy a szervezet élén álló főpapnak nincs közvetlen kapcsolata a hívek százezreivel, millióival. A melkitáknál ilyesmiről nem beszélhetünk, már a létszám okán sem. A püspököt húsz-harminc pap segíti, egyenesebb és gyorsabb az információáramlás, s könnyebben elérhető a vezető, mint máshol, személyesebb a hívekkel a kapcsolat. 
– Mennyire veszélyeztetettek a melkiták és a többi keresztény felekezet tagjai? 
– Korábban Szíriában teljes békességben éltek a keresztények és a muszlimok, s ez egyelőre Libanonban még így van, de ki tudja meddig? Az utóbbi államban a politika az egyházak mentén szerveződött a harmincas évektől, így lehetett, hogy hajdan a köztársaság elnökének rendre maronitát választottak. Szíriai látogatásom során ébredtem rá, értettem meg, hogy az országot valójában egy külső, idegen erő által gerjesztett polgárháború dúlta szét. Ennek az a célja, hogy az államot földig rombolja, és az újjáépítés során a nagyhatalmak tudjanak osztozni a koncon. Nagyon súlyos galádság az, amit a nyugati és a pénzügyi hatalmak művelnek ott – s közben elhitetik a közvéleménnyel, hogy minden szörnyűség pusztán vallási alapon zajlik. Az egész rendkívül elkeserítő és rémisztő, hiszen egyéni érdekekből rideg számítással tartják életben az agresszió féktelen tombolását. 
– Napirenden van a helyi keresztények körében a kivándorlás? 
– A keresztények általában nem együtt vándorolnak a muszlimokkal. A menekülttáborokban nem is igen leljük őket, mert félnek az ott is jelen lévő szélsőségesektől. Másrészt nekik legtöbbször nem is fő céljuk elhagyni a hazájukat. A hazaszeretet, az ősök és a föld tisztelete, a megszentelt helyekhez fűződő láthatatlan kötelékek a lelkükbe ivódtak. Ők arra várnak, hogy visszatérhessenek falvaikba, városaikba. Tudnunk kell, hogy a helyi egyházi vezetők komoly törekvése is arra irányul, hogy az elmenőket visszahívják. Személyes élményem az a családos keresztény férfi, aki egészen Kanadáig jutott. Befogadták, ám kis idő múlva rájött, hogy nem képes ott élni, visszavágyik Szíriába, mert az a hazája. Úgy fogalmazott, nekik itt kell szenvedniük azért, hogy ki ne vesszen a kereszténység Krisztus földjén. S ez nem magányos hőstett, hanem tömegjelenség. Muszlimok esetében én ezt korántsem látom általánosnak. 

– Mi lesz a szilveszteri prédikációjának vezérfonala? 
– Az ajándék és a meglepetés. 
– Miért?
– Idén óriási meglepetések értek, főleg a szíriai utam során. Ha az Istentől kapott ajándékokat képes az egyén örömmel felnyitni, majd befogadni, gazdagabb lesz az élete, a lelke. Még akkor is így van, ha az Úr éppen fekete papírba csomagolta az ajándékot, amely első pillantásra rémisztőnek hat. Jézus megjelenése is olyan ajándék volt, amelyre senki nem számított. A Messiás óriási jótéteménye a világnak, amit mindenkinek be kell, be kellene fogadnia. Én azon vagyok, hogy minél többen fölismerjék ezt a nyilvánvaló igazságot.

VEZETŐ HÍREK
Meggyaláztak egy görögkatolikus templomot Kárpátalján

Istenbe vetett reménységgel előre

Hagyjuk, hogy az Úr érvényesüljön életünkben! – befejeződött a tócóskerti templom festése
 
AKTUÁLIS
KAPCSOLÓDÓ GALÉRIA
VEZETŐ HÍREK
Meggyaláztak egy görögkatolikus templomot Kárpátalján

Istenbe vetett reménységgel előre

Hagyjuk, hogy az Úr érvényesüljön életünkben! – befejeződött a tócóskerti templom festése
 
AKTUÁLIS
EZEKET OLVASTA MÁR?
 
Meggyaláztak egy görögkatolikus templomot Kárpátalján
Meggyaláztak egy görögkatolikus templomot Kárpátalján
 
Istenbe vetett reménységgel előre
Istenbe vetett reménységgel előre
 
Hagyjuk, hogy az Úr érvényesüljön életünkben! – be...
Hagyjuk, hogy az Úr érvényesüljön életünkben! –  be...
 
„Mit mond a Lélek az egyházaknak?” – szinodalitás m...
„Mit mond a Lélek az egyházaknak?” – szinodalitás m...
 
A remény táborozói – ilyen volt az idei Görögtűz
A remény táborozói – ilyen volt az idei Görögtűz
 
Diakónussá szentelik Anton Pál alszerpapot
Diakónussá szentelik Anton Pál alszerpapot