Nagyböjt a megbocsátásról és a kiengesztelődésről szól

Órákon át tartó havazás érte el pénteken Debrecent, ennek ellenére az Attila téri Főszékesegyházban szép számmal voltak jelen a testvérek, akik a liturgia részeként böjti imádságokat énekeltek. A szertartást az apostoli kormányzó, Kocsis Fülöp metropolitával közösen tartotta és szolgálatot teljesített még Nyirán János fődiakónus. „Ne fordítsd el a te orcádat szolgádtól Uram!” – ezekkel a szavakkal indultunk neki a Nagyböjtnek a kiengesztelődési vecsernyén – emlékeztetett Ábel atya prédikációja elején. A kérést – szerinte – talán azzal is ki lehetne egészíteni, hogy ne fordítsd el orcádat tőlem testvérem! Hiszen feltehetően mindannyian megtapasztaltuk már azt, hogy milyen rossz érzés, amikor imáink nem találnak meghallgatásra. Nem úgy alakul az életünk; mintha az Isten elfordította volna tőlünk arcát. Ám rossz érzés az is, amikor közeledünk valaki felé és – talán –, mert valamivel megbántottuk vagy ki tudja miért, a másik elfordítja tőlünk arcát. Az emberiséget végigkíséri a megbocsátás iránti vágyakozás. És időnként szükség van arra, hogy kimondjuk: megbocsátok!  - hangsúlyozta az apostoli kormányzó. Noé, akiről szólt a Liturgián felolvasott Ószövetségi olvasmány ezt tapasztalta meg. Hiszen amikor Noé a vízözön után kikötött, akkor átélhette Isten könyörületét. Ez a megbocsátás végigkíséri az emberiséget. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Ábel atya szerint az egész Szentírás is erről szól. Hiszen bár sokan csak a bosszúálló Istenre emlékeznek az Ószövetségből, – mivel a választott népet is a „szemet szemért, fogat fogért” elvre buzdítja – pedig, ha felidézzük Noé mellett Ádám és Éva vagy Káin és Ábel történetét, akkor láthatjuk, hogy mindannyiuk életében megjelent a könyörület. Igaz ez, ha az Újszövetségből olvassuk a Tékozló fiú vagy a bűnös asszony esetét.Számtalanszor hangzik el egy-egy liturgián, hogy Uram irgalmazz! Ami nem jelent mást, minthogy: bocsáss meg nekem Istenem! Ezt sokszor kérjük, de mi magunk embertársainknak olykor még sem tudunk megbocsátani. A legjobb példával Jézus jár előttünk, amikor a kereszten imádkozik azokért, akik őt keresztre feszítették. „Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek”. Ábel atya azzal zárta prédikációját, hogy az egész böjti időszak a megbocsátásról és kiengesztelődésről szól. A lemondásaink, imádságaink, felajánlásaink csak annyiban értékesek, amennyiben mi is meg tudunk bocsátani azoknak, akik bennünket megbántottak. Hogyha mi is bocsánatot tudunk kérni, azoktól, akiket mi bántottunk meg. Ne fordítsd el orcádat Uram és add, hogy én se forduljak el embertársaimtól!