Nem engedjük el a fiatalok kezét – új utógondozói otthon nyílt Debrecenben

A Tóbiás házról

Az intézmény a Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ Nevelőszülői Hálózatához kapcsolódva működik. A Tóbiás-házban elsősorban Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékből érkező fiatal felnőttek számára biztosítanak támogatást tanulmányaik folytatásához, valamint az önálló életre való felkészüléshez. Jelenleg 11 fiatal felnőtt él az épületben, akik középiskolai vagy felsőoktatási tanulmányokat folytatnak. A lakók ellátmányban részesülnek, amely fedezetet nyújt az étkezés, a ruházkodás, az egészségügyi ellátás, a tanulmányokhoz kapcsolódó költségek, valamint a kulturális, sport- és szabadidős tevékenységek kiadásaira. Az elhelyezés térítésmentes, a rezsiköltségeket és az alapvető működési feltételeket az intézmény biztosítja, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a fiatalok biztonságos, kiszámítható környezetben tervezhessék jövőjüket.

A Tóbiás ház létrejötte újabb fontos lépés a Hajdúdorogi Főegyházmegye gyermekvédelmi szolgálatának bővítésében, és azt a célt szolgálja, hogy a fiatalok ne maradjanak magukra a nagykorúság elérése után sem, hanem biztos háttérrel, támogatással és személyre szabott segítséggel kezdhessék meg önálló életüket.

Nem engedjük el a fiatalok kezét

Kocsis Fülöp metropolita beszédében elsősorban a Tóbiás ház elnevezésének lelki és bibliai jelentőségére hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, a Tóbiás könyve az Ószövetség egyik legszebb, nyolc fejezetből álló története, amely egy fiatalember felnőtté válásának útját mutatja be, tele megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel, ugyanakkor reménnyel, szeretettel és beteljesedéssel. A történetben Tóbiás útját Rafael arkangyal kíséri, aki nem erőszakosan irányít, hanem segít, támogat és tanácsot ad – ez pedig példaként szolgálhat mindazok számára, akik ebben az otthonban élnek vagy dolgoznak. A metropolita hangsúlyozta: mindenkinek megvan a maga élettörténete, amelyet Istennel együtt írunk, és minél inkább összhangba kerülnek a saját döntéseink Isten akaratával, annál teljesebb és gazdagabb lehet az életünk.

Külön kiemelte, hogy a Tóbiás ház létrejötte annak a jele, hogy az egyház nem engedi el a fiatalok kezét, hanem továbbra is kíséri őket az önálló élet felé vezető úton. Szimbolikusnak nevezte, hogy az otthonban tizenkét fiatal számára van férőhely, akárcsak az apostolok száma, ami azt üzeni: a szolgálat és a gondoskodás köre tovább bővül.

A gyermekvédelem nem lehet kizárólag az állam feladata

„Az önálló élet alapja a biztonság, különösen azok számára, akik gyermekvédelmi gondoskodásból érkeznek, és most itt, ebben az otthonban kapják meg azt a stabil hátteret, amelyre a jövőjük építéséhez szükségük van” – fogalmazott dr. Zsilinszky László helyettes államtitkár. Rámutatott arra is, hogy a biztonság mellett legalább ilyen fontos a segítség elfogadásának képessége, hiszen egy közösség akkor működik jól, ha mindenki hozzáteszi a maga értékeit és erejét. Kiemelte, hogy a gyermekvédelem nem lehet kizárólag az állam feladata, hanem közös társadalmi felelősség, amelyben az egyházak, az önkormányzatok és a civil szervezetek együttműködése elengedhetetlen.

Értéket is közvetít a közösség

„Ez az otthon nem csupán lakóhely, hanem értéket közvetítő közösség, ahol a fiatalok iránymutatást, támogatást és valódi segítséget kaphatnak” - mondta Széles Diána alpolgármester. Arra bátorította őket, hogy merjenek élni a felkínált lehetőségekkel, még akkor is, ha a korábbi életük sok csalódást és bizonytalanságot hozott számukra. Kiemelte, hogy az állam és az egyház közös védőhálót biztosít számukra, mind lelki, mind anyagi értelemben.

Újabb férőhelybővítés várható

A Hajdúdorogi Főegyházmegye jelenleg több mint ezer férőhelyen biztosít ellátást lakásotthonokban és nevelőszülői hálózatokban, ismertette dr. Tőkés Margaréta, a gyermekvédelmi iroda vezetője. Hangsúlyozta, hogy az utógondozói ellátás különösen fontos, hiszen így a fiatal felnőttek számára is biztosított a továbblépés lehetősége, miközben újabb gyermekek kerülhetnek be a rendszerbe. Szólt a jövőbeni tervekről is, többek között új férőhelyek kialakításáról Hajdúnánáson. „A legkisebbre is gondolva 16 férőhelyes, különleges gyermekotthon kialakítását valósítjuk meg, bízva abban, hogy tavasszal a 0-3 éves korosztályba tartozó csecsemők, kisgyermekek számára is tudunk majd szeretetteljes, biztonságos életet biztosítani.”

„Lépjetek a földön, de a szívetek legyen az égben”

„Pályám során újra és újra felmerült bennem a kérdés: mi történik azokkal a fiatalokkal, akik betöltik a 18. életévüket és kilépnek a rendszerből?” – kezdte Terdik János pasztorális helynök. Rámutatott, hogy persze a nevelőszülők és a lakásotthonok sokszor igyekeznek tovább is segíteni, de egy ilyen otthon létrejötte valódi, kézzelfogható biztonságot jelent a fiatalok számára. Don Bosco gondolatát idézve – „Lépjetek a földön, de a szívetek legyen az égben” – arra biztatta a fiatalokat, hogy egyszerre legyenek gyakorlatiasak és reményteliek.

„Itt végre van jövő, nem csak holnap” – Szabó Tibor története

Szabó Tibor tizennyolc éves, a Tóbiás ház lakója. Egyéves korában került nevelőszülőkhöz, majd az évek során több helyen is élt: Tégláson, Nyíradonyban, nevelőszülőknél és lakásotthonban is. Volt, ahol jól érezte magát, volt, ahol kevésbé. „Nem igazán találtam a helyem” – mondta egyszerűen. A családjáról nem szívesen beszélt. Nem tartja velük a kapcsolatot, ezt tudatos döntésnek érzi. Azt mondja, sok mindenen ment már keresztül, és megtanulta, hogy nem mindig érdemes minden ajtót újra kinyitni.

A Tóbiás házba néhány hónapja költözött be, és a hangján érezhető volt: ez most más. „Itt kifejezetten jól érzem magam” – mondta mosolyogva. Debrecen számára nemcsak egy város, hanem a lehetőségek terepe. Könnyebb tanulni, munkát találni, ügyeket intézni, és talán a legfontosabb: könnyebb előre tervezni. Jelenleg esti gimnáziumban tanul, hogy minél hamarabb megszerezze az érettségit, korábban pénzügyi-számviteli képzésre járt, amit nem adott fel, csak időben átszervezte a céljai érdekében.

Tibor ugyanis nem az a típus, aki sodródik. Egyszerre vannak nagyon konkrét és nagyon merész tervei. Érdekli a közgazdaságtan, szívesen tanulna tovább egyetemen, akár külföldön is – Ausztria is szóba került. Közben viszont ott van a másik szenvedélye: a szépségipar, komolyan gondolkodik, hogy ebből egyszer vállalkozást építsen. „Jó, ha van egy biztos szakma, meg egy olyan vonal, ami igazán én vagyok” – mondta. A lakótársairól is jó szívvel mesélt: érettebb közeg, kevesebb konfliktus, több megértés. „Olyan, mintha mindenki hasonló cipőben járna, mégis mind mások vagyunk. És ez így jó.”

Tanulni, dolgozni, fejlődni akar. És ami talán a legfontosabb: hisz abban, hogy innen van tovább. „Itt nem csak egy szobám van. Itt van egy esélyem. Egy valódi indulás.”

Isten áldása kísérje a Tóbiás ház lakóit, munkatársait, kívánunk nekik sok sikert a nagybetűs Élethez!