Nincs jogom feleselni a Jóistennel!

Kedden még frissen, kipihenten indult a zarándokoknak a nap, a reggeli után korán, már nyolc előtt elindultak a csapatok, élükön Kocsis Fülöp érsek-metropolitával és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspökkel. Néhány kilométer megtétele után az első pihenőhely Perbenyiken volt, ahol Gyurkovics Miklós atya jó szóval, helyi asszonyok pedig tízórai szeretetlakomával fogadták az ifjúságot.

Egy rövid imaóra után indult tovább a menet, és már a határt átlépve Dámócon állt meg ismét. A kis borsodi település főpásztoraink számára különösen kedves hely, hiszen Fülöp érsek atya nyolc évig, Atanáz püspök atya pedig kilenc évig élt itt szerzetesként. Utóbbi tartott elmélkedést a templomban, ahol Káin és Ábel történetén keresztül mutatott rá arra, hogy a haragnak mennyire nincs helye életünkben.

A nem épp szívderítő történet felkészít minket a megtisztulásra, amelyre a Nagyboldogasszony napi ünnep előtt mindenkinek szüksége van – mondta Atanáz püspök.  „Boldogasszony böjtjének utolsó napján az emberiség történetének nem csak szép fejezeteire kell visszaemlékezni, hanem e tanulságos tragédiára is. Az, hogy Káin megölte Ábelt az egész emberiség történetét meghatározta, mert bár első, de nem az utolsó eset volt ez. Olyan ember képes erre, aki nem képes betelni az Istennel, vágyait helyezi előtérbe.

Ezért fontos visszagondolni az első nagy tragédiára, még ha ünneprontó is. Káin irigységből ölte meg testvérét, és amikor az Úr számon kérte pökhendi módon visszafeleselt: „őrzője vagyok én a testvéremnek?” – ez az első pont, amin el kell gondolkodni, hívta fel a figyelmet a főpásztor, majd azzal folytatta, hogy sokan tudhatják milyen nagyszerű dolog a jó testvér mellett kitartani, de sajnos számos olyan család van, ahol ez a kapcsolat nehézkes. A Jóisten gondolata az, hogy egyaránt szeressünk mindenkit. Istennel és senki mással sem feleselhetünk úgy, mint Káin, akinek cinikus, ironikus megnyilatkozása egy gyilkos szavai.

Atanáz püspök atya a hallgatóságot Jézus Krisztus hegyi beszédére is emlékeztette, amiben megtiltotta az átkozódást. A Megváltó azt mondta: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, akik szidalmaznak benneteket. „Jézus parancsa egyértelmű: szeretni kell mindenkinek!  Az, hogy érzelmileg mennyire tudunk erre ráhangolódni az már egy másik kérdés, de likvidálni nincs jogunk senkit! – nyomatékosított a miskolci püspök, aki azt tanácsolta a zarándokoknak – mintegy házi feladatként –, hogy gondolják át van-e olyan rokonuk, testvérük, akivel nehézkessé vált a kapcsolatuk és akár a konkrét személyért, akár válságba került kapcsolatukért is felajánlhatják ezt a zarándoklatot.

Az elmélkedés után Fülöp érsek atya mutatta meg a zarándokoknak a monostort, ami az elmúlt évtizedben igazi lelkiségi központtá alakult: hívek, leendő szerzetesek töltenek itt hosszabb-rövidebb időt. Testben és lélekben felfrissülve következett egy újabb mintegy 4,5 kilométeres szakasz, ami a zemplénagárdi általános iskolába vezetett. Itt fogyasztották el a zarándokok az ebédet, ami közben volt idő arra, hogy egy-egy fiataltól megtudjuk: miért is jött el az útra?

Dávid első alkalommal zarándokol. Úgy érzi, fizikailag jól fogja bírni a megmérettetést, aminek végére szeretne lelkiekben feltöltődni és új ismeretségeket kötni. Neki egyébként a már harmadik alkalommal gyalogló Áron ajánlotta az ifjúsági összejövetelt, méghozzá Rómában a ministránstalálkozón. A rutinos zarándok azért választja évről-évre a görögkatolikus zarándoklatot, mert sok ismerőssel, baráttal találkozhat és szerinte Máriapócsra megérkezni egy olyan életérzés, amit mindenkinek meg kellene tapasztalni. Egy igazi – ahogy fogalmazott – lelkifröccs, ami jó darabig kitart illetve a szürke hétköznapokban jó visszagondolni rá.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyét kompon hagyta el a nagy csapat, így érkeztek meg Tuzsérra majd Tuzsér-Kálongatanyára, ahol igazán különleges helyen, egy pálinkamanufaktúrában pihenhettek a fiatalok. Szocska Ábel megyéspüspök itt kapcsolódott be az útba és „vette át” a zarándokokat Atanáz püspök atyától.

A nap utolsó állomás, egyben szálláshelye Mándok volt, ahol az általános iskolába kuckózhatott be a megfáradt ifjúság. A helyiek itt is hatalmas szeretettel és minden földi jóval várták őket, mert, ahogy mondták: megtiszteltetés számukra, hogy egy ilyen különleges esemény házigazdái lehetnek. A vecsernye után hatalmas tábortűz mellett lehetett a nap fáradalmait kipihenni, közben pedig Soltész Ian személyiségfejlesztő trénerrel beszélgetni.   

A rendezvény az EFOP-1.3.5-16-2016-00799 azonosítószámú pályázat keretén belül valósult meg.