Papszentelést, keresztelőt és elsőáldozást ünnepeltek a makói görögkatolikusok

26 esztendő után újra papszentelésnek lehettek tanúi a makói görögkatolikusok; Baranyi-Bozi Károly személyében újabb lelkipásztorral gazdagodott közösségük.

A diakónus tavaly augusztusban kezdte meg szolgálatát Makón, ahol a hitoktatásban és különböző szociális tevékenységekben vett részt és készült az egyházi rend következő lépcsőfokára, a papságra. – Egy nagyon jólelkű fiatalembert ismerhettünk meg a személyében, aki a kapott feladatait mindig lelkiismeretesen elvégezte. Mindenben lehetett a munkájára, a lelkesedésére számítani – tudtuk meg Biró Istvántól.

A parókus elmondta, a helyi közösség is nyitottan fogadta a diakónust és feleségét Szilvit, akik gyorsan beilleszkedtek közéjük. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyházközség rendkívül lelkesen készült a mostani, nem mindennapinak számító eseményre: festési, javítási munkálatokat végeztek, énekeket gyakoroltak és feldíszítették a templomot is.

A Szent Liturgiában először a keresztelésre került sor: Kocsis Fülöp érsek-metropolita szolgáltatta ki a szentséget a Baranyi-Bozi házaspár első gyermekének, János Pálnak. 

A püspök atya ezután végezte a papszentelést; a mozzanatok összefűzése egy családon és szertartáson belül, tette igazán különlegessé a vasárnapi eseményt. Kocsis Fülöp szentbeszédében a papi hivatással kapcsolatban kiemelte, minden elöljárónak elsősorban önmagára kell vigyáznia, vagyis önmagából kell felépítenie mindazt, amit hirdetni akar.

– Maga a Szentlélek az, aki a nyáj, a közösség őrzését rábízza a papra. Emiatt annak egészen más, isteni felelőssége van, feladataihoz pedig erőt és eszközöket is kap. Aki ezt tudatosítja magában, sosem keseredik el, hiszen tisztában van azzal, hogy a Szentlélek munkálkodik a tevékenysége nyomán – emelte ki az érsek-metropolita. A főpásztor hangsúlyozta, nagy felelősséget is jelent azokat az embereket vezetni, akiket Krisztus a saját vére által szerzett.

Az ünnepi délelőtt az egyházközség egyik fiatal tagja számára is meghatározó volt; az első gyónását követően vált elsőáldozóvá Horváth Levéd. – Nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént. Már vártam és örülök, hogy az egész család most velem együtt ünnepel – értékelt a harmadikos tanuló.

Hozzá hasonlóan, bizonyára a Baranyi-Bozi család minden tagja számára is mérföldkő volt ez a nap, amelyben Károly atya diakónusként kezdte és papként fejezte be a liturgiát, közben kiszolgáltatta már megkeresztelt fiának az Eucharisztiát, felesége pedig áldásban részesült. A fiatal segédlelkész Makóra kapott kinevezést.