„Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” – erősítette meg Fülöp metropolita János evangéliumának mondanivalóját, mely így szólt Pünkösd vasárnapján:
Jn 7,37-52; 8,12
Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. A tömegből tehát sokan e beszédet hallva így szóltak: „Valóban ez a Próféta!” Mások így szóltak: „Ő a Krisztus!” Ismét mások így: „Vajon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid családjából és Betlehem faluból jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?” Szakadás támadt tehát miatta a nép közt. Egyesek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek tehát a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák így feleltek: „Még sohasem beszélt úgy ember, ahogy ez az ember.” Erre a farizeusok így válaszoltak nekik: „Csak nem vezetett titeket is félre? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Ám ez a tömeg, amelyik nem ismeri a törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki éjjel ment hozzá, és aki közülük való volt, azt mondta nekik: „Elítél-e a törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták és meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” Így válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta!” Jézus tehát ismét szólt hozzájuk, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
„Ez a mostani pünkösd különleges, de vajon miért?” – tette fel a kérdést Debrecenben a metropolita. A főszékesegyházban összegyűlteknek sok minden megfordulhatott az elméjében, gondolataiban ezzel kapcsolatban, de Fülöp atya segített ennek megfejtésében.
Néhány héttel ezelőtt bontották le ugyanis a munkások az állványok egy részét, ezáltal láthatóvá vált a külső szentély fölött, a felső paláston pünkösd ikonja. Ez pedig sokkal másabb, mint a korábbi ábrázolások: nem szokványos módon ülik körbe az asztalt az apostolok, ahogy azt már megszokhattuk. Itt két oldalon helyezkednek el az apostolok, akik alatt különböző alakok vannak: Mezopotámia, Júdea, Kappadókia, Ázsia népei...akik mind-mind a saját nyelvükön hallották az apostolok tanítását.
„Ezeket a népeket egyesítette a Lélek, amelyeket a bábeli torony megépítésekor szétzavart az Úristen, mert gőgösen az Isten trónjára akartak eljutni, olyan hatalmasak akartak lenni, mint az Isten, és az lett az eredménye, hogy gőgjükben egymással szembe fordultak, és nem értették meg egymás nyelvét. Hát a mai XXI. században megszámlálhatatlanul sok bábeli torony épült. Az ember úgy gondolja, hogy be tudta fejezni Bábel tornyát. Felhőkarcolók sokasága tör az egekbe, de a népek nem értik egymást. Sőt, a népek ellenségesei egymásnak. Ez az emberi gőgnek, az istentelenségnek az eredménye, és ezt tudja megfordítani a pünkösdi lélek” – fogalmazott a metropolita.
„A pünkösdi Lélek, az Isten Lelke igenis tudja egyesíteni a népeket és nemzeteket, és csak Ő tudja. De hogyan imádkozhatom a Lélek egyesítő erejéért, ha én nem akarok egyesülni azzal, aki nekem ellenségem? Mert van ellenségünk, sokszor még a családon belül is, a munkahelyen, a szomszédok között. Ha van olyan ember, akit én nem tudok szeretni, aki nem fér bele a szívembe, akkor a Lélek ki akarja tágítani a szívemet, hogy igenis, mégis tudjak békében, egységben lenni azokkal, akikkel nehéz, akikkel én emberi erővel nem tudom ezt megtenni. S ezért mondja Jézus: aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak lelkéből, szívéből örök életre szökő vízforrás fog fakadni, a lelkéből fog a szívéből fog a Szentlélek kiáradni.”
A nagy kérdés azonban szerinte az: szomjúhozzuk-e ezt az egységet?
„Hatalmas isteni egységet és békét akar adni nekünk az Isten, és tud adni azoknak, akik kérik, akik szomjazzák, akiknek fáj az egység hiánya, akik szenvednek a békétlenségtől, és nem nyugszanak bele, azok igenis megkapják a Lélek erejét az Istentől. Pünkösd ünnepe meghív minket erre az egységre. A lélek egyesítő ereje a szentháromságos Isten csodálatos harmóniájába, belső közösségébe emel föl minket. Nem csak itt a Földön alakítja ki a békét, hanem lelkünket fölemeli az Istenhez. Most már csak az kell, hogy bennem is meglegyen ez a kíváncsiság, meglegyen bennem ez a kívánság, hogy szomjazzam az Istent, s akkor a leszálló Lélek betölti Isten iránti szomjunkat.”