Püspöki Liturgia Pesterzsébeten

December 26-án a görögkatolikus egyházban az Istenszülő istenanyaságát ünnepeljük. Keleti egyházunk érdekessége - mondta Fülöp érsek-metropolita atya, hogy nagy ünnepek másnapján mindig az adott történet második szereplőjére irányul a figyelem, most az Istenszülőre, Vízkereszt után, január hetedikén pedig Keresztelő Szent Jánosra. Fülöp atya beszédét Szent Pálnak arra a gondolatára fűzte fel, miszerint: “Mint hogy a megszentelő és a megszenteltek egytől valók, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.”

„A megszentelt maga Jézus Krisztus, a megszenteltek pedig mi, emberek vagyunk, akiket Jézus Krisztus szentel meg a megtestesülésével. Amikor karácsonykor, Bethlehemben megszületik a Megváltó, nemcsak egy bájos történet zajlik a szemünk előtt, hanem az aktus arról is szól, hogy maga az Isten testesül meg, a mi testünket veszi magára az édesanyjából” - mutatott rá Fülöp atya. „Az Isten Fia és mi is a Teremtőtől származunk, így válunk az atyában Jézus Krisztus testvéreivé. De nemcsak az atyában vagyunk mindnyájan Jézus Krisztus testvérei, hanem az anyában, az Istenanyában is. Egy édesanyában fejlődő magzat a megtestesülés előképe. Csodálatos folyamat, amit az édesanya által a családban megélhetünk, és az Isten Fia is pont ugyanígy jött a világra. Az Ember Fia azért vált testvérünkké, hogyha mi szégyent is hozunk az emberiség közös családjára a bűneinkkel, a testvérünk, Jézus Krisztus kiemeljen minket ebből a szégyenből. Az ő isteni élete sokkal magasabbra tud minket emelni, mint ahova magunktól el tudnánk jutni. Az emberiségben, az Isten nagy családjában össze vagyunk kötve, ezért a legtitkosabb bűn is mindenkit lefelé húz - mondta Fülöp atya. „A megváltásban részesülve viszont sokkal több történik annál, minthogy megússzuk a bűntetést: Jézus azonosul velünk, egy testté, egy lélekké válunk és így emberi életünk Isteni életté válhat. Nekünk adta magát, Isteni testével éltet minket, és minél inkább együtt élünk Krisztussal, annál inkább isteni életet élünk” - magyarázta az érsek-metropolita. "Az imádság nem pusztán valami jámbor, jó tanács: ha általa szorosabb egységre lépek az Isten Fiával, annál inkább életté válik bennem az isteni élet, annál inkább meg tudom tapasztalni, hogy milyen hatalmas erőt ad az Isten az embernek. Mária ezen az ünnepen is hozzávezet minket ahhoz, hogy Jézus Krisztussal szoros egységet alkossunk. Amikor az Istenszülő Istenanyaságát ünnepeljük, azt a hatalmas titkot szemléljük, hogy hogyan válunk mi is az Isten fiaivá, Jézus Krisztus testvérévé az atyában.”

„Mária mindannyiunk közös édesanyja, de a templom is a mi közös édesanyánk” - vette át a szót Papp Miklós atya a Szent Liturgia után. „Hol történik ma a mi újjászülésünk? Itt a templomban.”

Miklós atya megköszönte Fülöp atyának, hogy támogatta e templom megszépültét, hogy “általa egy új, szent, krisztusibb életre születhessünk. Fontos nekünk érsek atya imádsága, a tanítása és az áldása is. Meg szeretnénk hívni, hogy tavasszal egy nagy ünnepség keretében szentelje meg a templom művészi kifestését” - mondta Miklós atya.

Útra bocsátás előtt Fülöp atya kifejezte, mennyire meghatotta ez a környezet, az itteni imádságos közösség, ami a mi katolikus egyházunk ereje: „Amikor ilyen gyönyörű közös énekkel és imádsággal tudjuk dicsőíteni az Istent, akkor mindnyájan jobbá válunk, és a Liturgia kihozza belőlünk az angyali énünk. Közösen olyanná tudunk alakulni, amilyenné az Isten akar minket tenni. Egyedül tehetünk erőfeszítéseket ebbe az irányba, de az Isten könnyűvé teszi a szentté válást, csak együtt kell hozzá lenni.” Pesterzsébeten a híveknek érezhető volt ez az erős egysége.