A szokásokhoz híven nagycsütrtök este vecsernyét tartottunk Nagy Szent Bazil Liturgiával. Ezen alkalommal szenteltünk műrót (megszentelt olajat) és antimenziont is. Az előző a bérmáláshoz és más, kiemelt szertartásokhoz használt különleges, illatos olajkeverék, a másik pedig egy ereklyekendő, amelyeket az oltáron tartunk, afölött lehet csak Eucharisztikus Liturgiát végezni. A Hajdúdorogi Főegyházmegye papsága is hivatalos volt erre a közös emlékezetre. Fülöp metropolita az Eucharisztia alapításának és a lábmosásnak szoros kapcsolatáról adott tanítást.
„Itt van közöttünk. Nekünk adja magát. Megosztja magát velünk, és magunkhoz vehetjük testét és vérét, belénk költözik, teste és vére átjár bennünket, átjárja a vérkeringésünket- ez az Eucharisztia fölfoghatatlan és csodálatos isteni ajándéka. De Jézus nem csak a testét és vérét adta ezen az estén, hanem a szolgálatát is. A vacsora előtt levetette felső ruháját, kötényt kötött, kezébe kancsót tett, meg egy tálat és sorban elkezdte megmosni az apostolok lábát. Ez a szolgálat ugyanaz, mint saját testének és vérének odaadása. Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. A szeretet erre a szolgálatra késztet” – mutatott rá a metropolita. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" – ez a megemlékezésre és megismétlésre vonatkozó parancs az Eucharisztia és a lábmosás kapcsán is elhangzott. Ugyanaz a szeretet készteti az Emberfiát, hogy testét és vérét adja, amely erre a megalázó szolgálatra is készteti. A szeretet kész arra, hogy szolgáljon a másiknak. És amikor nehéz a szolgálat, annak oka a szeretet hiánya. Jézus ezért jött, hogy ezt a titkot feltárja előttünk. Szeretni és szolgálni: az a keresztényi életünk” – hangzott a kulcsmondat a prédikációban.
Viszont arra is figyelmeztetett Fülöp atya, hogy mit tegyünk, ha nem találjuk magunkban a szeretetet. Ha nehéz a szolgálat és hiányzik Isten, akkor ne legyünk restek elmenni a Szent Liturgiára. Hívásának engedelmeskedve hagyjuk, hogy Isten egyesüljön velünk. „Lám, micsoda szoros kötelék van az Isten odaajándékozása és a szolgálat között. Nagycsütörtök, nagypéntek, de talán még inkább a nagyszombat után következő feltámadás változtassa meg életünket!” – fogalmazta meg befejezésül az előttünk álló feladatot a metropolita.
A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. A szertartás végére a szentély előtti térben a paptestvérek és szolgálattevők helyét civil emberek vették át. Ekkor kezdődött el a lábmosás szertartása, ami közben Nyirán János fődiakónus olvasta fel az erről szóló Evangéliumot, Fülöp metropolita pedig megjelenítette az abban hallottakat: Krisztust utánozva levetette felső ruháját, derekára kendőt terített, kezébe kancsót vett és sorra letérdelt az emberek elé, megmosta és megcsókolta lábukat.
„Körülvetted magadat kendővel, és megmostad tanítványaid lábait, Krisztus Istenünk. Moss le a mi lelkünkről is minden bűnös gondolatot, és végy körül minket lelki kötelékkel, hogy megtegyük parancsolataidat, és magasztaljuk jóságodat!” (a szertartás sztihirája)