Szociális érzékenység a közönnyel szemben - Interjú Atanáz püspökkel

– A püspöki konferencia napjaink legsúlyosabb társadalmi problémáit áttekintő körlevet adott ki 2019. novemberében. Felvetődhet a kérdés: az Egyház küldetése nem pusztán a hit átadására vonatkozik?

– Nem csak a hit átadására. A kinyilatkoztatás alapján utat kell mutatnunk mindenkinek, akinek „füle van a hallásra”. Ezenkívül választ kell adnunk híveink újabb és újabb kérdéseire. Ahogyan hajdani lelkipásztorok és tanítók, vagy akár maga Szent Péter vagy Pál és János apostolok is hitük fényében állást foglaltak a társadalmi kérdésekben is.

Az ókeresztény szerzőket tanulmányozva ugyanezt a hozzáállást találjuk akár az üldözött Egyház több teológusánál vagy vezetőjénél is.

– A Megújulás a szeretetben című dokumentum alapelveket kíván tisztázni, segít a hit fényében látni korunk bonyolult jelenségeit. A kívánt társadalmi szintű hatás eléréséhez jelentős felkészültség (szakmai tájékozottság) szükséges a „terepen” szolgáló lelkipásztorok részéről is. Hogyan próbálnak megfelelni ennek a kihívásnak a papképzésben és a mindennapi gyakorlatban?

– A papképzésben nagy figyelmet szentelünk az erkölcsi és társadalmi kérdéseknek. Növendékeink alaposan megismerkedhetnek a társadalmi etikával és az Egyház társadalmi tanításával egyaránt. Görögkatolikus papnövendékeink még egy szociális évet is eltöltenek valamilyen szociális intézmény munkásaként a teológusi tanulmányaik kellős közepén. Később pedig gyakorlatoznak kórházban és börtönben, különböző lakásotthonokban és idősotthonokban. Aztán felszentelt papként már ki-ki a maga útját járja, de igyekszünk jó lehetőségeket biztosítani a továbbképzésre mind egyházmegyei, mind hittudományi főiskolai fórumokon.

– Ön a körlevél népesedési problémákkal kapcsolatos megnyilatkozásait koordinálta. Melyek a dokumentum főbb meglátásai ezen a téren?

– Ebből a szempontból ugyanúgy veszélyhelyzetben vagyunk, mint a tavaly még előre nem látott világjárvánnyal kapcsolatban. A hajdan életpárti magyarok száma már megfogyatkozott. Egyre későbbre tolódik ki a házasságkötés és a gyermekvállalás. Ha nem történik radikális változás, a magyarság elsorvad, csaknem a kihalás felé közeledhet.

Az újratervezés alapja a keresztény családkultúra lehetne.

A megfogant emberi élet elvétele és az abortív fogamzásgátlás eszközei pedig erkölcsileg megengedhetetlenek. Határozottan kérjük a törvényalkotókat és országunk vezetőit ennek az elvnek a tiszteletben tartására. A nagycsaládok intenzív támogatása nélkül az apadás legföljebb csak csökkenhet, de nem szűnik meg. Az abortuszok miatt elveszített sok százezer életet most már csak radikális változtatásokkal és a gyermekvállalási kedv ösztönzésével lehetne pótolni. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy lehetőség nyíljon az édesanyák otthon maradásának és a gyermekeikkel való személyes törődés lehetőségének, a nagycsaládos életpályamodellnek a kiteljesítésére. Be kell építeni a nyugdíj összegébe a gyermeknevelés költségeit, ezzel is bátorítva a gyermekvállalást és megbecsülve a szülők áldozatos szolgálatát.

A családok számára biztosítani kell a kommunikáció eszközeit, a konfliktuskezelést és a megküzdési, alkalmazkodási képességet fejlesztő kurzusokat. Ennek a szükségességét az elmúlt három hónap is bizonyította.

– A mai világban mi gátolja leginkább az Egyház társadalmi tanításának érvényesülését?

– Az érdektelenség és a közöny. Sokan sem a templomokban, sem a KDNP megnyilatkozásaitól nem várnak már eligazítást, mert az egyéni boldogulásukat messze fontosabbnak tartják, mint a szociális összefogást. Vagy pedig az onnan kapott eddigi válaszokat nem tartják hitelesnek.

Ugyanakkor látnunk kell, hogy Európa és Amerika számos országában szélsőségesen liberális eszmék nevében támadják a házasság és a család intézményét, az Istenbe vetett hitet, a kereszténységet. Most már kifejezett formában is. Ezért még a szórakoztató ipar és a közösségi média szintjén is fontos volna a család intézményének és értékrendjének megbecsülése és előnyben részesítése a házasság nélküli párkapcsolattal szemben. A keresztény kultúrát romboló erőkkel szemben minden kulturális és szociális eszközt be kell vetnünk a család támogatására és védelmére. 

– Vannak-e pozitív példák, jó gyakorlatok, biztató jelek?

– Egyes kisközösségek (például a Sant Egidio közösség) elkötelezetten munkálkodnak a keresztény értékek védelméért. Dinamikusabb aktív szerzetesrendeknél (például a szaléziaknál vagy a szociális testvéreknél) szintén biztató jeleket látunk: képesek hatással lenni a társadalomra vagy a társadalmi szemléletre, és sok katolikus oktatási vagy gyermekvédelmi intézményben, illetve bizonyos karitászcsoportokban is hasonló előrelépéseknek lehetünk tanúi.

Fejlesztenünk kell az iskolákat, az egyházi és más közösségeket. Fel kell karolni a szegényebbeket, akik a maguk erejéből nem tudnak megfelelő nevelést, gondoskodást és műveltséget biztosítani a gyermekeiknek, és a fejlődési út tervezésekor természetesen kiemelt figyelmet kell fordítanunk a roma lakosságra is. Mindezek mögött és fölött pedig megmarad a szeretet.

Az interjú nyomtatott formában az Új Ember 2020. június 21-i számában jelent meg.