Ám, amit Dsida Jenő az előre vetített boldog megérkezés fölszabadult örömével lát, ugyanazt Tóth Árpád a még itteni küzdelmek fájdalmával ír le. Mégsem örömtelen, korántsem megkeseredett látás ez sem, hiszen a hit megvilágosító fényénél szemléli azt, ami nehéz. Mennyire átalakítja tehát a hit az egész életünket, ez a látás megszépíti fájdalmainkat. Ezáltal tehát a hívő ember a kemény küzdelmek közepette is „győztes távolokba néz…”
