VI. Pál pápa és I. Athenagorasz pátriárka történelmi találkozója

Ez 1964. január 5-én történt. 1439 óta akkor ez volt az első alkalom, hogy a római és a konstantinápolyi egyház főpapjai találkoztak egymással. Megölelték egymást, majd együtt imádkozták a Miatyánkot görögül és latinul. Ez a találkozó volt a kezdete az ortodox és a római katolikus egyház közötti közeledésnek és párbeszédnek.

Az esemény után Athenagorasz pátriárka ezt mondta: „Egyszer megcsókoltuk egymást, majd másodszor, aztán újra és újra. Mint két testvér, akik hosszú távollét után újra találtkoztak.” Együtt beszélgettek és imádkoztak. A vártnál sokkal tovább! Ennek egy közös nyilatkozat, igazi hálaadás lett az eredménye, amelyre közösen hívták fel a világ figyelmét: „Két zarándok Krisztus felé fordulva imádkozik – ki az Atyával együtt az egység és a béke példaképe és szerzője – Istenhez, hogy ez a találkozó jele és első lépése legyen annak, aminek el kell jönnie Isten dicsőségére és a hívek megvilágosodására…”.

Mielőtt elindult a Szentföldre, Athenagorasz pátriárka minden helyi ortodox egyházi vezetővel is tárgyalt. A pápa és a pátriárka és minden ember, aki jelen volt ezen a találkozón, mind tanúságot tettek ennek az óriási jelentőségű eseménynek az erejéről. Érezték, hogy ezt csak maga Krisztus vihette végbe, s az emberek ennek csak eszközei voltak. Az első ölelés pünkösd szellemében történt. A béke csókja pedig azt a közösséget jelképezte, amely elsősorban a szeretetet akarja helyreállni. „Amikor ajándékodat az oltárhoz viszed, és eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat, menj és békülj ki testvéreddel, majd térj vissza, és hozd el ajándékodat.” (Mt 5, 23-24) A pápa és a pátriárka gyakran fölidézték ezeket a szavakat. Athenagorasz és VI. Pál találkozásának képei bejárták az egész világot: megjelentek a televíziókban, az összes újságban és tekintélyes folyóiratokban. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a római katolikusok megértsék, nem a latin az egyetlen egyház. Korábban elismerték a protestáns egyházak létezését, de teljesen figyelmen kívül hagyták az ortodoxokat. A találkozót követően az apostolok ereklyéi közül több is visszakerült az ortodox egyházba: András apostol és Szent Titus fejereklyéje, Szent Szabbász csontereklyéje.

60 évvel a Jeruzsálemben történt történelmi találkozó után emlékeznünk kell arra, hogy Athenagorasz pátriárka főpapsága alatt soha nem szűnt meg hirdetni a szeretetet és megértést, és imádkozni az Egyház egységéért, az apostoli hagyomány szerint megújult Egyházért, olyan Egyházért, amely kiemelkedik a korának történelmi káoszából, s így lehetővé váljék, hogy a keresztény nép tagjai az egy közös kehely vételében egyesüljenek. Sajnos, el kell ismernünk, hogy az ökumenizmusnak ma nincs akkora lendülete, mint a történelmi találkozót követő években.

Athenagorasz, a belgiumi görög ortodox egyház metropolitája

Fotók: Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola archívum