Vágyakozzunk arra, hogy eljöjjön Krisztus!

Zsúfolásig megtelt a római katolikus templom hívekkel. A nagyböjtben végzett szertartást még emelkedettebbé tette, hogy a budaörsi Szent Demeter kórus közreműködött az éneklésben.  Prédikációját Kocsis Fülöp érsek atya azzal kezdte, hogy a drága anyaszentegyház, mint jó édesanya gondoskodik rólunk, s ”kezét tördelve keresi a módját” hogyan tudna rávezetni minket arra, hogy mi Krisztus útja, mit kell tennünk, mi vár ránk, mire kell fölkészülnünk. Erre azért is tért ki érsek atya, mert nagyhétfőn, amikor már közeledünk Krisztus kínszenvedéséhez, halálához és feltámadásához az emberi lélek valahogy jobban megnyílik, fogékonyabbá válik, nagyobb odaadással kész törekedni. Ezt jól példázta az is, hogy milyen sokan voltak a szertartáson.

Majd a metropolita az utolsó ítéletről kezdett elmélkedni. Erről ugyanis ritkán hallunk és túl keveset is beszélünk. „Döbbenetes, hogy mit tudott kihozni az ember ebből a világból, milyen pompás civilizációt épített föl, ahol már szinte nincs is szükség semmire, mert az ember mindent létre tud hozni, mindent meg tud alkotni, már-már ott tart, hogy embert is. És ebben a pompás, fényes, csillogó világban lassan már az Istenre sincs szükség, márpedig Jézus Urunk világosan megmondta: ég és föld elmúlnak. Nem csak a szép épületek, a kövek, technika vívmányai, de még az ég és a föld sem marad meg, csak Isten igéi azok, amik el nem múlnak”.

Most, hogy nagyhét kezdetén erről hallunk – folytatta gondolatait érsek atya –talán a szívünkbe ér, elgondolkodunk rajta, mégis elkezdjük másképp látni a vívmányokkal telerakott civilizációnkat. Ezekben a napokban talán meg lehet érteni, hogy előbb vagy utóbb minden földig lesz rombolva. Ezért nem érdemes ezekbe vetni bizalmunkat, büszkeségünket, dicsekvésünket. Sokszor eszünkbe juthat, amikor nézzük az ember által alkotott dolgokat, hogy nem ezek szorították ki az Istent az életünkből? Nem emiatt feledkeztünk el arról, hogy eljön a nap, amikor minden porig lesz rombolva? – tette fel a kérdéseket érsek atya.

Az őskeresztények és a sok nyomorúságot megélt ember nagyon várta Krisztus Urunk második eljövetelét – emlékeztetett. Ez volt a keresztény élet legfőbb jellemzője. Ma nem sűrűn hangoztatjuk ezeket a szavakat, inkább továbbépítgetjük a vívmányokat, és ezért lett gyönge a hitünk, ezért nem halljuk meg az Isten szavát. Pedig egész életünket Isten igéjére kellene felfőznünk, ami mindig próbál terelgetni minket. Nagyhét napjait különösen is felhasználja a Jóisten, hogy életünket, gondolkodásmódunkat megváltoztassa. „Legalább mi testvéreink – akik részesülünk ebben a csodálatos szertartásban és halljuk a jeleket a vészjósló ítéletről – mi igazítsuk életünket ehhez az utolsó naphoz és vágyakozzunk arra, hogy eljöjjön Krisztus. (…) Minél inkább átélem az Ő jelenlétét, annál inkább vágyom arra, hogy jöjjön, jelenjen meg, töltse be életünket”. Marana Tha! Jöjj el Uram te, aki itt vagy örökre!” – zárta gondolatait érsek atya.

Keppel Ákos fotográfusnak köszönhetően csodaszép képek készültek a szertartásról, amiket a galériában lehet lapozgatni.