Néha úgy érezzük, hogy az életünk egy kicsit olyan, mint egy hosszú séta. Vannak benne sima szakaszok, amikor szinte szárnyalunk, de vannak rögös utak is, ahol meg kell küzdenünk minden lépésért. Ez a séta, ez az utazás valami nagyon különlegesre emlékeztet minket: a zarándoklatra. Lehet, hogy a zarándoklat szó hallatán idős bácsikák és nénikék jutnak eszünkbe, akik messzi szent helyekre vándorolnak. És ez is igaz. De a zarándoklat sokkal több ennél. A zarándoklat nemcsak egy helyre való eljutásról szól, hanem egy belső utazásról is. Arról, hogy elindulunk valahonnan, a megszokottból, a kényelmesből, hogy valami fontosabbat találjunk. Az életünk is ilyen. Mindannyian úton vagyunk valahová. Van, aki a nagybetűs célját keresi, a hivatását, a boldogságát. Van, aki éppen egy nehéz időszakon megy keresztül, és a kiutat keresi. És van, aki csak szeretne egy kicsit megállni, elcsendesedni a rohanó világban.
A célunkhoz fáradtan megérkezve a Paraklisz szertartását imádkoztuk-énekeltük el közösen. Hálás szívvel köszönjük a zarándoklat megszervezését Papp Dávid papnövendéknek, Balázs Mihály és dr. Jaczkó Sándor helynök atyáknak!
Zárásképpen pedig Vénusz Edina igazgató asszony, friss római zarándokélményeivel gazdagított bennünket. A Keleti Katolikusok Zarándoklatán csodák sorozata várta az utazókat: Ferenc pápa halála okán Vatikán még korábban lemondta a pápai meghallgatást (audiencia), majd újonnan választott Szentatyánk, XIV. Leó úgy döntött, hogy mégis fogadja a zarándokcsoportot. Az audiencián megerősítette a keleti rítusú katolikusokat hitükben, beszélt a hagyományaik és törtélnemük jelentőségéről, és arról is, hogy sokuknak kell háborús körülmények között élni, vagy üldöztetést elszenvedni. Találkozhattak a szíriai melkita hívőkkel és egyházi vezetőkkel is, ami szintén egyedülálló élmény volt. A 25 évente meghirdetett szentévben megnyitják a 4 szent kaput: a Santa Maria Maggiore, a Lateráni, a Szent Péter és a Szent Pál bazilikákban. Az ezeken való áthaladás is része a zarándoklatnak.