Álláshirdetés:Matematika szakos tanárt keresnek a Szent Bazil Oktatási Központ debreceni telephelyeireÓvodapedagógust keresnek a Szent EfrémbeTakarítót keresnek a Szent Efrém ÓvodábaTangazdaság vezetőt keres a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási KözpontÉnek-zene szakos tanárt keresnek a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási KözpontbaBolti eladót keres a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Karitatív Irodája
 
Pályázatok Beruházások

Szent öregek mondásai

Bésszarión (12.) Bésszarión abba tanítványai mesélték, hogy élete úgy folyt, mint égi madáré, halé vagy szárazföldi állaté, mert életének minden idejét zavartalan csöndességben és gondtalanul töltötte. Nem volt gondja házra, úgy tűnt, különféle vidékek iránti vágy sem kerítette hatalmába lelkét, s arra sem törekedett, hogy jóllakásig egyék, épületeket birtokoljon, vagy könyvek vonják el figyelmét. Teljes egészében szabadnak tűnt a test mindenfajta szenvedélyétől: a jövendő dolgok reménye táplálta, s a hit erősségével felvértezve szilárdan tűrt, mint egy fogoly, akit ide-oda hurcolnak, miközben kiállta a fagyot és a mezítelenséget, s mivel állandóan a szabad ég alatt tartózkodott, napsütés égette. Bolyongása közben a kopár sziklák sebezték, és sokszor lelte kedvét abban, hogy a lakatlan homoksíkság tengerként hordja felszínén. Ha előfordult, hogy szelídebb vidékre érkezett, ahol az egyazon életformát választó szerzetesek közös életet folytattak, leült a kapukon kívül, siránkozott és úgy jajgatott, mint aki hajótörést szenvedett. Amikor aztán kijött az egyik testvér, s úgy találta, mint egy szegény, világi, kéregető koldust, hozzá lépett, és megkönyörülve rajta így szólt hozzá: „Miért sírsz, ember? Ha valamire szükséged van, megkapod, amennyire tőlünk telik. Csak menj be, ülj le közös asztalunkhoz, s bátran vegyél!” Ő így válaszolt: „Nem maradhatok fedél alatt, míg előbb meg nem találom házam vagyonát”, s azt mondta, óriási vagyont vesztett el sokféleképp. „Kalózok kezébe estem, hajótörést szenvedtem, nemességem elveszítettem, elismert emberből megvetetté lettem.” Erre a testvér megdöbbent, bement, vett egy cipót, és ezekkel a szavakkal nyújtotta oda neki: „Vedd ezt, atya, a többit pedig, mint mondtad, megadja neked az Isten: hazát, nemzetet és vagyont, amiről beszéltél!” Ő pedig még nagyobb gyászban fogait keservesen csikorgatta, s hozzáfűzte: „Nem tudom, hogy megtalálhatom-e, amit elvesztettem s most keresek, de annál inkább örömöm lelem benne, hogy naponta mindig halálos veszélyben forogjak, mert nincs nyugtom az engem sújtó mérhetetlen veszteségektől. Állandóan bolyonganom kell tehát, s így kell töltenem életem pályáját.” A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010