Szent öregek mondásai
Poimén (7.)
Egyszer sok öreg jött Poimén abbához. És íme, Poimén abba egyik hozzátartozójának volt egy gyermeke, akinek az arca kificamodva hátrafelé nézett. Látva apja az atyák sokaságát kivitte a gyermeket a monostorból, és leült sírni. Épp kijött az egyik öreg, s amikor meglátta, így szólt hozzá: „Miért sírsz, ember?” Ő azt mondta: „Poimén abba rokona vagyok, s íme, ez a kísértés történt ezzel a gyermekkel. Amikor azonban oda akartuk vinni az öreghez, megijedtünk, mert nem akart látni minket. Most pedig ha megtudja, hogy itt vagyok, értem küld és elzavar. Én azonban látva, hogy itt vagytok, merészkedtem eljönni. Ha tehát akarod, abba, könyörülj rajtam, vidd be a gyermeket, és imádkozzatok érte!” Az öreg erre bevitte magával, de okosan járt el, s nem vitte azonnal Poimén abbához, hanem a legkisebb testvérektől kezdve így szólt: „Vessetek keresztet a gyermekre!” Amikor tehát mind sorban egymás után megjelölték, végül odavitte Poimén abbához. Ő nem akarta, hogy odamenjen hozzá a gyermek, a többiek azonban ezekkel a szavakkal kérték: „Amint mindenki, úgy te is, atya!” Erre sóhajtva felállt, és így imádkozott: „Isten, gyógyítsd meg alkotásodat, hogy ne uralkodjék felette az ellenség!” S amint keresztet vetett rá, rögtön meggyógyult, és egészségesen adta vissza apjának (Lk 9,42).
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
