Kedves M.! Ahogyan kérte, természetesen imádkozom a férjéért, gyermekeikért, egész családjukért, hogy valóban Isten akarata szerint alakuljon ez a nehéz helyzetük, és azért is, hogy minél hamarabb meg is lássák, hogyan válik mindez mégis az Isten dicsőségére és mindnyájuk javára.

Igen, kérésének megfelelően imádkozom az Édesapjáért és Önért is.

Kedves Tina! Mint látja, nem írtam le minden részletet. Az a tanácsom, hogy tartsa a kapcsolatot ezzel az illetővel, mint keresztény testvérével, de ne akarja újra fölépíteni, amit korábban megéltek. Nem is lehetséges, de nem is érdemes annak múltjáról töprengeni, sem sokat tárgyalni. Az illetőnek, mint Ön jól sejti, valójában saját magával vannak problémái. Ezért nem kell őt okolni, eleget szenved ő maga is ettől. Ön már sokat tanult ebből a helyzetből. Ezeket mind raktározza is el. Lassan tanulunk bele a jó emberi kapcsolatokba. Ne zárkózzék tehát el tőle, de nem is kell különösebb barátságot keresni. Ha szüksége van Önre, javaslom, álljon rendelkezésre, de az útjaik nagyjából más-más irányt vettek. Persze, olykor imádkozzék is érte.

Mindenekelőtt tudnia kell, hogy ez az Isten ajándéka lesz, nem pedig az Ön kellő hozzáállásának eredménye. Minden az Istentől függ. A mi dolgunk, hogy együttműködjünk ővele. Ehhöz azonban mindenekelőtt arra van szükség, hogy felejtse el a félelmet. Miért kellene félni attól, hogy a gyermeke nem fog templomba járni? Miért kellene bármitől is félni? Ha félelemmel indul el, akkor eleve esélyt sem ad, hogy az Isten megadja Önnek az ajándékot. Ne féljen, bízzon! Csak így tudja Önt és gyermekét és családját megajándékozni a Teremtő. Ha Ön bízik az Istenben, akkor a gyermeke is bízni fog. Ha Ön szereti az Urat, akkor a gyermeke is szeretni fogja. Ezt borítékolhatom Önnek. Tehát sokkal egyszerűbb a dolog, mint gondolná. A gyermekeink azt veszik át, amit mi teszünk és élünk. Azt sokkal kevésbé, amit mondunk nekik. Kivált, ha az nem egyezik azzal, amit eléjük élünk. Szóval, most első dolga az legyen, hogy ezért a csodálatos kis teremtményért, akit a szíve alatt hord, köszönetet mond Istennek, és az ő gondjaira bízza. Kérje meg, hogy ő vigyázzon rá, ő nevelje, ő növelje a hitét. Ezért minden nap mondjon el egy imát. Amikor pedig világra jött a csöppség, akkor is mindig az ő jelenlétében mondja el ezt a napi imát. Külön hangsúlyozom, hogy az imát hatványozottan erősíti, ha kezdettől fogva a férjével együtt mondják. Ezt tartsa meg, tartsák meg egészen 18 éves koráig. 14 éves kortól fogva nem kell erőltetni, hogy ő is jelen legyen az imádságon, akkor is folytassák érte, ha netán makacskodik, s inkább mással foglalkozna.Az a 9 hónap + 14 év, amit vele együtt mondtak, megteszi a hatását, s ha netán konokul abbahagyná, egy idő múlva úgyis visszatér hozzá. (14 éves korig meg azért nem kell erőltetni, mert a gyermek magától is odasomfordál, odakuporodik, ahol a szülei imádkoznak.) No, most ugyanennyire fontos része a hitre nevelésnek a vasárnapi Szent Liturgia (szent mise). Ebből se engedjen egy jottányit sem, sem önmagának, sem a gyermekének. Ezt is tartsa kézben 14 éves korig. Jó volna legalább 18-ig, de tudom, hogy nem mindig sikerül. Volna még sok részlet, amelyekre most nem szeretnék kitérni, mert receptszerűen hangoznék. Ha e kettőt megtartja, az összes többit is megtalálja hozzá. Például a szentségi életet, az ima- és lelkiélet gondozását. Akarjon Ön is folyamatosan fejlődni a hitben, akkor fog a gyermeke is. Nagyon izgalmas kaland, jó utat hozzá!

Nagyon köszönöm, hogy ezt leírta. Az őszinteség nagyon fontos, gyógyító. Illetve annak ellenkezője, az őszinteség hiánya pedig bénító. Ugyanakkor az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindig mindent el kell mondani. Mint látja, az Ön leveléből én is néhány részletet kihagytam. Bölcsebbnek láttam azokat nem közzétenni. Nem mintha bármi szégyellnivaló volna benne, hanem, hogy fölismerhetetlen maradjon a helyzete. Nos, nem egyedül van ezzel a küzdelmével. De éppen a most alakuló helyzet segítheti meg Önt a legjobban. Mindenképpen bátorítom, ne féljen belemenni ebbe a kapcsolatba. Ez gyógyítani fogja az Ön lelkét, érzelmi életét is. Teljesen őszintének érzem ezeket a szavait, nem kell attól félnie, hogy becsapja önmagát, és csak menekülés miatt kezdeményezné a kapcsolatot. Nem. Ez is az Ön lelkének, életének része. Van vonzódás a saját neme felé is, de hála Istennek, van vonzódás Önben a szebbik nem felé is. Nyilván ez az egészséges, ezt kell tovább erősíteni, kibontakoztatni. Tehát mindenképpen lépjen feléje. Ha őszinteségről beszéltem, akkor ebbe az is beletartozik, hogy ne hallgasson el önmagáról semmit. Ezt a tulajdonságot, ezt a sajátosságot is beleértve. De azért bölcsen kezelve! Nyilván nem kell mindjárt az elején elmondania. Előbb törekedjék arra, hogy minél férfiasabb legyen. Ez megint nem önbecsapás, hanem a legtermészetesebb dolog. Ezt nem csak Önnek mondom, hanem minden férfitársamnak, aki udvarolni szeretne. A mai elpuhult világ puhánnyá teszi a férfiakat. Ezzel tudatosan szembe kell szállni, mégpedig saját magunkban. Sportoljon, legyen gáláns (virág!), udvarias, előzékeny. Ezeket is mind tanulni kell másoknak is, nem csak Önnek. S amikor már szépen alakul a kapcsolat, esetleg, amikor már a házasságra készülnek, szerintem csak akkor mondja el, hogy az életének ez is része. Lehet, hogy addigra már csak múlt időben kell erről beszélnie! De még ha nem is tűnik el nyomtalanul, az sem baj. Ha őszintén szeretik egymást, akkor ez a leány, a jövendőbelije is fog segíteni majd Önnek, hogy helyesen tudja ezt kezelni. Tehát: őszinteség, bölcsesség és mindenben szeretet!

Kedves Lívia! Ez megint egy bölcs és helytálló gondolat. Némileg eltér az eredeti tartalmától, de nem lehet azt mondani, hogy idegen attól. Valóban, a szeretet kifogyhatatlan. Minél többet adunk belőle, annál több van. S ez éppen Krisztusban mutatkozik meg a legteljesebben. Ő teljesen nekünk adta önmagát, s éppen szeretetének végtelensége miatt kifogyhatatlan. De fontos tudni, hogy a mi önzetlenségünk is csak akkor kifogyhatatlan, ha őbelőle táplálkozik. Csak a magunk lelkesedéséből nem tudunk vég nélkül önzetlenek lenni. Akkor elkerülhetetlen a kiégés, vagy inkább kihűlés a szeretetben. A kiégés (kihűlés) egyetlen ellenszere, ha állandóan belőle táplálkozunk, belőle merítjük az erőt.

Hogy miért alakult így a dolog, azt nem tudhatom. De nagyon örülök, hogy megtették ezt a bátor lépést. Egészen bizonyosan megáldja Önöket az Úr. Figyelni kell az apró jelekre is. Imádkozom azért, hogy sikerüljön a lakhatásukat jól megoldani. Ha ez most nem jön össze, akkor minden bizonnyal az Úr valami még jobbat tartogat az Önök számára. Bízzanak ebben, és meg is fogják látni a csodát!

Kedves Sanyi! A két kérdés valójában egy, nagyon helyes, hogy egyetlen mondatban fogalmazta meg. Ha szent lesz, akkor jó apa is lesz. Ha jó apa lesz, akkor közben szentté is lesz. A kettő tehát egy. Akinek az apja szent, annak jó apja van. A kettő összekapcsolása arra is rámutat, hogy saját erőből ez nem megy. Sem a szentté válás, sem a jó apa kimunkálása. Ezért az első és legfontosabb, hogy ezt kérni kell. Mégpedig hittel kell kérni. Ha ezért minden nap hittel imádkozik, meg fogja kapni. Ebben egészen bizonyos vagyok. Néhány gyakorlati tanács. A jó apa az Isten képét rajzolja gyermekei elé. Úgy éljen, hogy elmondhassa: "Aki engem lát, látja az Atyát" (Jn 14,9). Tanulmányozza mélyen, hogy milyen az Isten, és akarjon hozzá hasonlítani! Legyen irgalmas szívű és határozott! Legyen figyelmes a gyermekeivel és türelmes! Legyen megértő velük, és értelmes a tanácsaiban! Legyen vidám velük, derűs, nevető és mégis komoly mélységeket is tárjon föl előttük! De mindezt ne a saját elhatározásából, egyéni törekvéseinek eredményeképpen akarja megvalósítani. Tartsa élő módon a kapcsolatot az Istennel! Igyekezzék őt minél mélyebben megérteni! Fedezze föl az ő örömöt adó ajándékait és köszönje is meg neki! Lássa be, mennyire végtelenül türelmes Önnel, s mindig figyel az Ön szükségeire! Kapaszkodjék az ő erejébe, amely nem más, mint a szeretet ereje! Végül is megint ugyanoda visszajutottunk: Imádkozzék sokat, s ne föltétlen azért, hogy jó apa legyen, hanem azért, hogy járja át az Ön életét az Isten jelenléte. Ez a szentté válás útja.

Kedves Balázs! Be kell vallanom, én sem tudom ennek a példabeszédnek a magyarázatát. Lehet többféle, de eddig még nem találtam számomra meggyőzőt. Van, aki azt mondja, Jézus nem is gondolta komolyan, csak iróniával mondta a zárómondatot: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal... Van, aki arra hívja föl a figyelmet, hogy az úr, aki dicséri a szolgát, az nem Jézus - akkor nagy U-val kellene írni, de az rossz fordítás volna - hanem a megkárosított ember dicséri meg az agyafúrt intézőt. Esetleg ő is hasonló ravaszkodással szerezte vagyonát? Vagy a kölcsön csökkentésével gazdasági föllendülést remélhet, ezért dicséri ezt az eljárást? Van, aki föltételezi, hogy a végén, ezt a furfangot látva talán el sem bocsátotta, visszavonta az elbocsátást, ha már dicséri. Nem tudom. Ezek nekem nagyon világias eszmefuttatásnak tűnnek. Az egyik fontos mondat, hogy aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Tehát Jézus zárómondata a történet kapcsán mindenképpen a hűség dicséretét fejezi ki, nem pedig a hűtlenség értékelését. Azt még el tudom fogadni, hogy a maga módján okosan cselekvő embert meg lehet dicsérni. Másutt is alkalmaz Jézus ehhöz hasonló túlzást. Amikor az özvegyasszony követelését hozza példának. A bíró nem azért szolgáltat neki igazságot, mert az jogos, hanem a saját érdekében, nehogy "megüsse" az asszony. S ez a Mennyei Atya képe, aki szintén minden kérést meghallgat (Lk 18,2-6). Ez is erős túlzásnak tetszik, de itt nincs mit kertelni, Jézus valóban ezt az igazságtalan bírót állítja példának. Persze, pontosabban az asszonyt, aki nem hagyja abba a zaklatását. Így el tudom képzelni, hogy Jézus, aki egy másik helyen azt mondja, "legyetek okosak, mint a kígyók..." (Mt 10,16), itt pedig azt mondja, "a világ fiai a maguk módján okosabbak, mint a világosság fiai", nos, mintha Jézus csakugyan arra buzdítana, hogy azért a világban is meg kell állnunk, meg kell találnunk a helyünket. Ezt látszik erősíteni a másik mondat is: "szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal..." (A "mammonból" szó valószínű, rossz fordítás.) Vagyis mégiscsak élnünk kell a világ dolgaival, s arra buzdít, hogy azokkal úgy éljünk, hogy aztán a mennybe juthassunk. Tehát Jézus többszörösen áttéttel buzdít. De nem tagadom, hogy mindezek megfontolása után is sok homályosság marad a szövegben. Ezért kezdtem azzal, hogy én nem tudom, mi lehet ennek a pontos magyarázata. Lehet, hogy kinek-kinek mást üzen. Nekem azt, hogy élni kell a világ javaival, jól kell azzal sáfárkodnunk (aki a kicsiben hű...), de mi is a "magunk módján", ahogy a hűtlen intéző is a maga módján okosan járt el. Az ugyanis nem a mi "módunk". A mienk a Krisztus követés, amelyben és evangéliumhirdetésben legalább annyira elszántnak és rafináltnak kell lennünk, mint a világ fiai a maguk világában.

Lám. éppen ezért nem jó a hasonlítgatás, mert annak csak rossz eredménye lehet. Ha azt eredményezi a lelkemben, hogy én jobb vagyok, mint a másik, akkor abból óhatatlanul lenézés, a másik megítélése származik, bármennyire is próbálnék tartózkodni ettől. Ha pedig az összehasonlítás eredménye a másik oldalra billen, akkor meg magamat érzem hitványabbnak a másiknál. Ez talán még rosszabb, mert nem csak irigységet, szeretetlenséget szül a másikkal szemben, hanem saját önbecsülésemet is aláássa. Ezt érzékelem most az Ön által írt sorokból is. Ne akarjon más helyében lenni! Nem lát bele a másik életébe, hogy abban milyen nehézségek, milyen értékek, milyen hiányok vannak. Ne akarjon más lenni, mint saját maga. Az a személy, akit az Isten elképzelt, amikor Önt megalkotta. Keresse meg azt a személyt, amit Önön kívül senki, de senki más nem tud megvalósítani. A hiányokat, amiről ír, nem könnyű elfogadni, ezt belátom. Nyilván tegyen is ellene, tehát keressen munkahelyet, legyen önálló keresete, keresse a párját, imádkozzék is azért, hogy mihamarabb megtalálja. De mindezt ne azért tegye, hogy kivívja vele az emberek elismerését. Az fabatkát sem ér. Úgysem fog tudni mindenkinek megfelelni. Ha ez vezetné, borítékolva van a kudarc. Ezeket teljesen engedje el. Higgye el, ugyanakkor, hogy senki nem akar Önnek rosszat. Az ismerőse sem bántani akarta, hanem nagyon jogosan figyelmeztetni, hogy ha nem veszi lazábban a dolgokat, akkor az nem jó vért szül. Itt a lazaság esetében én ezt az elengedést értem, amit fentebb írtam. Engedje el az emberi elvárásokat a füle mellett. Ne is törődjön ezekkel. Krisztussal erősítse a kapcsolatát, és őhozzá akarjon hasonlítani. Akkor egészen biztosan alulmarad, ez igaz, de mégis ez egy egészséges és fejlődést segítő összehasonlítás. Hiszen minél jobban fog hasonlítani Krisztushoz, annál inkább fog hasonlítani ahhoz a személyhez, akit Önnek kell megvalósítania, akit Önről elképzelt a Teremtő. Higgye el, hogy az egy nagyon boldog ember. Ilyennek teremtette Önt az Isten. Keresse meg és találja meg ezt az embert. Ott lakik az Ön szíve mélyén, onnan szeretne kibontakozni.

Ó, Kincső! Miért kell kötelezővé tenni, hogy eljöjjön? Csak akkor jön el, ha kötelező? Vagy lehet, azt várja ettől a kötelezővé tételtől, hogy akkor nagyobb késztetése lesz eljönni? Tudja, én nem vagyok ennek híve. Ha kötelezővé tesszük, akkor lehet, nagyobb eredményt érünk el, de a lelkekbe nem olyan mélyen tudjuk elültetni az üzenetet. Én legalábbis így gondolom. A muszlim vallásban nagyon erősen hat a kötelező előírás, és láthatóan sokan követik is. Ez lehet, hogy irigylésre méltónak tűnik, de a kereszténység lényege a vonzás, nem pedig az előírás. A tanításban is inkább a fejlesztés, mint a parancsolás. Személy szerint azt tanácsolom Önnek, hogy jól raktározza el az idei tapasztalatot, akár a naplójába is fölírhatja, hogy legközelebb már tudjon róla, hogy valóban akkor "szól nagyot" a föltámadás, ha Krisztus Urunkat végigkísérjük virág-tól húsvétvasárnapig. S persze, tovább...

Kedves Csenge! Attól tartok, nem tudok kielégítő választ adni a kérdésére. Sok oka lehet, hogy a szerzetes testvérek éppen miért nem énekeltek. Hogy nem imádkoztak volna együtt a hívekkel, azt igazán nem gondolom. Lehet, hogy feltűnő volt, hogy a hívek énekeltek, a szerzetesek meg éppen nem, no, de ez akár fordítva is megtörténhet, s azon kevésbé szoktunk csodálkozni. Bizonyára azért, mert az gyakoribb. De a szerzetesnek sem az a kötelessége, hogy állandóan énekeljen. Azt sosem tudjuk, hogy a másik ember lelkében éppen mi van, hogyan szól az Úrhoz, milyen lelkülettel van jelen egy közösségi imádságon. Éppen ezért nem is érdemes ezt firtatni, de még nagyon figyelni sem, hogy éppen ki hogyan, milyen odaadással imádkozik. Sajnos, a kérdése fölvetése kapcsán csak ilyen tisztázó gondolatok jutottak eszembe.

Nem, ez nem a mi oldalunk, nincsen hozzá kapcsolódásunk.

Kedves László! Azt mindenképpen kérheti, hogy a temetése görögkatolikus szertartás szerint legyen. Kicsit meglepő, talán, ha valakinek ilyet találnak a végrendeletében, de nem példa nélküli. Bár inkább azt mondom, még életében fejezze ki szeretetét, vonzódását a görögkatolikus rítus iránt. Azonban, hogy az egyházi hozzájárulást hová fizeti, ez már kicsit nehezebb kérdés. Semmiképp sem buzdíthatom arra, hogy a saját egyházának ne fizesse be ezt az összeget. Hogy ezen felül hogyan támogatja a görögkatolikus egyházat, ez az Ön lelkiismeretének és fizikai adottságainak, lehetőségeinek a kérdése. Tehát, ha szeretné ilyen módon támogatni a görögkatolikus egyházat, azt mindenképp nagyra értékeli az Úr, de a kötelességét, a saját egyházának támogatását se hanyagolja el semmiképpen.

1. Amennyiben hormon tartalmú, fogamzásgátlónak minősülő tablettát nem fogamzásgátlás, hanem más cél miatt szed valaki orvosi javallatra, az semmiképp sem minősül bűnnek. Tudvalevő, hogy van olyan orvosi protokoll, mely erre az esetre ilyen gyógyszer felírását javasolhatja, ezt a jelenséget tényként lehet kezelni. Viszont előfordulhat, hogy ez a módszer nem éri meg, mert a gyógyszer elhagyása után esetleg nagyobb elánnal föllángol a korábbi bőrprobléma, s inkább ezt kell az orvossal tisztázni, megbeszélni, hogy milyen fokú ennek a hatékonysága, tehát "megéri-e" a hosszabb távú egészség szempontjából. 2. Az biztosan állítható, hogy az "esemény utáninak", vagy "sürgősségi fogamzásgátlónak" nevezett tabletták - pl. RU 486-os, vagy a Fertillan, Rigesoft, stb. tabletták - abortívnak minősülnek, s tilosak, amennyiben esetleges állapotosság megszüntetésére irányulnak. Ugyanis a méh falának lebontása miatt (mesterségesen előidézett menstruáció), akár van benne élet, akár nincs, egyértelműen azt a szándékot hordozzák, és valósítják meg, hogy semmiképp se legyen gyermek az egyesülésből, s ebben az esetben ez a célja is e hormonkészítményeknek. Ezek az abortív tabletták legalább 5-6-szorosára növelt hormonadagot tartalmaznak, amelyek különösen egy fejlődő, fiatal szervezet számára - gyógyszerészek szerint - "biológiai bombának" tekinthetőek, ezért egy hónapon belül "egészségügyi okból" sem szabad 1-nél többet kiadni, bevenni belőlük. A kisebb dózisú fogamzásgátlók kérdésében sajnos megoszlik az orvosok, gyógyszerészek véleménye. S nehezebb a mérlegelésük is, mivel ezeket feltételezhetően nem abortív szándékkal alkalmazzák, de ennek ellenére - orvosok, gyógyszerészek szerint - nem zárható ki alkalmasint esetleges abortív hatásuk. Mindenesetre itt mindig vélelmezhető, hogy nincs jelen az életpusztító szándék, viszont az említett nehézség fennállhat. E két gyógyszercsoport megítélése tehát mindenképp megkülönböztetést kell, hogy jelentsen a gyakorlatban, de a születésszabályozás kapcsán a hormontabletták elutasítása látszik erkölcsösnek és indokoltnak.