Boruljunk le mi is alázattal - Vízkereszt Debrecenben

Január 6-án Vízkereszt ünnepére emlékeztek országszerte a katolikus hívek, a szertartások után pedig mindenki hazavihetett a szentelt vízből, hogy azzal akár otthonát is megszentelje. De mit is ünneplünk ekkor? Az Evangélium így írja:

„Abban az időben eljött Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék általa. János igyekezett visszatartani, mondva: „Nekem van szükségem arra, hogy te keresztelj meg, és te jössz hozzám?” Jézus válaszul ezt mondta neki: „Engedj most! Mert az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságosságot.” Erre engedte őt. Miután Jézus megkeresztelkedett, nyomban feljött a vízből. És íme, megnyílt neki az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leereszkedett és rászállt. És íme, egy hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Mt 3,13-17

Ez tulajdonképpen Urunk megkeresztelkedésének ünnepe, amelyet görögül „Theofánia” néven emlegetnek a liturgikus könyvek. Debrecenben is sokan összegyűltek a délelőtti Szent Liturgiára, melyen Szaplonczay Márk atya úgy fogalmazott: „A mai napon Isten nemcsak megtestesült, nemcsak azzal mutatta meg az emberszeretetét, hogy leérkezik a földre, hanem azzal is megválasztja magát, hogy megengedte az embernek, hogy keresztségben részesítse, és ezzel megszentelte a vizeket. Krisztusban szeretett testvérek, az ünnepi ikonon láthatjuk, ahogy Jézus van most a középpontban. Talán, ha lehetne mondani, méltó helyet kapott az Isten fia, hiszen megdicsőült, hogy az Atya szózata hangzott fel, hogy ez az én szeretett fiam, akiben nekem kedvem telik. Ugyanakkor mégis azt látjuk, hogy ugyanúgy, mint ahogy az ő megtestesülésekor megtapasztaltuk: az az alázat, azt a megalázkodást tőle most is megtapasztalhatjuk, hiszen nem tűnik olyannak, mint valami uralkodó, aki most megmutatja azt, hogy hogyan kell megszentelni a vizeket, hanem megkéri alázatos szolgáját, Keresztelő Szent Jánost, hogy ő legyen az, aki megszenteli őt a Jordán folyóban. A képen láthatjuk azt, hogy a feltornyosuló hullámai a Jordánnak szimbolizálják, amit énekeltünk is, hogy a Jordán visszafordult. És ugyanígy a bűnös emberi élet is most visszafordulhat ezen az ünnepen. A jó irányba, az Isten felé vezető irányba, hiszen nagyon nehéz a vizet visszafordítani, és amikor egy bűnbe beleragad valaki, akkor nehéz abból visszafordulni. Szinte olyan lehetetlen küldetés, mint egy folyóvizet visszafordítani. Ugyanakkor az Isten segítségével ez is lehetséges.

Soha ilyen mélyen még nem hajolt meg Isten a történelem során, mint amikor beleereszkedett a Jordánba, és ezt akarjuk majd elvégezni mi is, amikor a Szent Liturgia után megszenteljük mi is a vizeket és a hármas gyertyát belemerítjük a vízbe, azzal is megszentelve őt és imádkozva. Boruljunk le mi is olyan mélyen, olyan alázattal, ahogy Jézus hajtotta a fejét keresztelője előtt. Fogadjuk be őt azzal a lelkülettel, amelyen Keresztelő János közeledett hozzá. Engedjük meg, hogy közeledjék hozzánk. És akkor mi is következetes keresztény magatartással fogjuk tudni életünket alkalmassá tenni a Jordán áldására.”

A Szent Liturgia végén Szarka Gergely parókus atyával közösen végezték el a vízszentelés szertartását, a hívek pedig éltek a lehetőséggel és mindenki vitt haza belőle.