Vízkereszt: püspöki liturgia a Fő utcai templomban

Ezen a szombat délelőttön a Fő utcai Szent Flórián templomban minden bizonnyal ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát. Öröm volt látni, hogy nemcsak a Fő utcai hívek, hanem Budapest más parókiáihoz tartozók is szép számmal jelen voltak a különleges ünnepen. Milyen más minden, ha egy ilyen jeles alkalom nem hétköznapra, hanem hétvégére esik. Szent beszédében az érsek-metropolita Vízkereszt kapcsán arra irányította gondolatainkat, vajon hogyan szeret bennünket az Isten, milyen módokon talál utat a szívünkhöz.

„Ma, amikor sokan jól ismerjük a különféle szeretetnyelveket, egyben biztosak lehetünk: a Jóisten jól tudja, hogyan kell bennünket szeretni” - indította prédikációját Fülöp atya. Az elöljáró rávilágított, hogy nagy ünnepeinken más-más szeretetnyelvvel kapcsolódik hozzánk az Úr. Karácsonykor az ajándékozás szeretetében részesülünk, hiszen ekkor azt ünnepeljük, hogy az Isten önmagával ajándékozott meg minket, és ezt folytatjuk mi is, ezért adunk ajándékot szeretteinknek: “ahogy a napkeleti bölcseket is arra késztette Jézus születése, hogy ajándékot adjanak.”

Vízkereszt ünnepe az érintés ajándéka lehet, amikor az Úr Jézus belelép a vízbe, megérinti az anyagot, s ezáltal szenteli meg azt, de minket, a mi életünket is. A szeretetnyelvek során tovább haladva minőségi időnek tekinthető húsvét szent három napja, amit jó esetben az Úrral szoktunk tölteni. „Nagyszombat hatalmas csendjében csodálatos módon megérezhetjük a Jóisten szeretetét.” Elismerő szavakkal is szól hozzánk az Úr, méghozzá például pünkösdkor, amikor az apostolok olyan szavakat hallhattak, amire még ők maguk sem voltak felkészülve.

Vízkeresztkor az érintésen keresztül fog meg minket az Isten. De mi is történik ekkor pontosan?- tette fel a kérdést a lelkipásztor. „Jézus belelép a Jordán folyóba, hozzáér a vízhez, és ezúttal ettől a vizek természete változik meg, maga a víz tisztul meg attól, hogy az Isten belelép a folyóba, az anyagba. Vízkereszt a világ, az anyag és a mi életünk megszentelése is!Amikor átéljük, hogy a Jóisten megérinti a szívünket, az életünk teljesen megváltozhat, többnyire egy ilyen élmény után máshogy tekintünk önmagunkra és az Istenre is. Azt azonban nem tudjuk, vajon mitől függ az, hogy az Isten mikor érint meg minket. Ő át akar ölelni minket, nem csak egy ujjával ér hozzánk, hanem kitárja a kezét és várja, hogy visszaöleljük őt. A mi megérintődésünk azonban már csak rajtunk múlik, észrevesszük-e egyáltalán Isten kitárt karját. Feladatunk kellene legyen, hogy felkészítsük rá magunkat, hogy készek legyünk befogadni az érintését.

Jó kérdés, hogyha nap mint nap látjuk a kitárt karú Krisztust a kereszten, miért nem jut eszünkbe, hogy milyen jó lenne, ha megérintene minket az Isten. Viszont annyi minden veszi körül a ma emberét a világban, annyi minden hat ránk, hogy ezért is vetjük ritkán szemünket a keresztre, annyira elkényeztetjük magunkat a sokszor külsődleges dolgokkal, hogy érzéketlenné válunk az Isten érintésére. Azért vannak az ünnepek, hogy eszünkbe juttassák az Isten szeretetét, ha úgy tetszik, az Úr különböző szeretetnyelveket használva várja a pillanatot, hogy megajándékozhasson bennünket szeretetével.

Az ünnepi Liturgia után a szakadó eső ellenére a hívek együtt maradtak és hosszú sorokban vonultak át a Duna szentelés Batthyányi téri színhelyére. Erről itt olvashatnak.