Megtisztelő, ha meghívnak otthonukba a hívek - házszentelés

Vízkereszt: Úristenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. Ez tulajdonképpen Urunk megkeresztelkedésének ünnepe, amelyet görögül „Theofánia” néven emlegetnek a liturgikus könyvek. Az Úr megjelenésének ez az ünnepe ősibb, mint a karácsony: nyugaton az Epiphania kezdettől fogva inkább a napkeleti bölcsek, a mágusok hódolatára emlékeztet, míg keleten a megkeresztelkedő Jézus fölött elhangzó atyai kinyilatkoztatást emelték ki. Ezzel a nappal zárult le végérvényesen az ószövetség, és vált mindenki előtt nyilvánvalóvá Jézus Messiás mivolta.

Magyar népszokások vízkeresztkor

Január 6-án a katolikus falvakban országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A szenteltvizet a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is. A vízkeresztkor szentelt vízzel még aznap megszentelték az állatokat, ittak és a kútba is öntöttek belőle. Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. A házszentelés alkalmával krétával rajzolták fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot. Úgy vélték, ez a felirat megvédi a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. Vidéken a pap, a kántor, a három falu egyházfia és két ministráns gyerek minden házhoz elmentek. Énekeltek, a pap megszentelte a házat. Utána a háziak megvendégelték őket. Ezekről a hagyományokról és saját élményeiről is mesélt nekünk Kiss László parókus.

- Maga az a csodás légkör, amibe belekerülünk házszentelés alkalmából, az már Vízkereszt napján, a Szent Liturgia végén kezdődik, amikor elvégezzük a nagy vízszentelés szertartását. Ez egy nagyon nagy mélységű imádságsorozat, sok teológiai tartalommal, és már ekkor átszellemül az ember. Mikor elindulok házat szentelni, akkor abból a tapasztalatból indulok ki, hogy a szertartás során újra átéltem az Isten nagyszerűségén való elmélkedésnek a különlegességét. A házszentelés mindig izgalmas dolog: más az emberekkel a templomban találkozni, más az utcán találkozni, akár spontán módon, és egészen más az otthonukban. Egyrészt valamit üzen is arról az emberről, hogy hogyan él, másrészt pedig megtisztelő a pap számára is, ha szívesen látják a hívek az otthonukban.

- Vannak, akik még sosem éltek ennek a lehetőségével. Kicsit zavarban is vannak ilyenkor az emberek, hogyan kell az atyát vendégül látni.

- Ha valaki esetleg zavarban lenne egy ilyen helyzettől, azt megnyugtatom: a szertartás a lakás központi részén szokott zajlani, egy nappaliban vagy egy ebédlőben. Alapvetően ott szoktunk lenni ilyenkor, ahol barátainkat vagy a rokonainkat is vendégül szoktuk látni, tehát tavaszi nagytakarítást nem kell előtte végezni. Ilyenkor nem ez a mérvadó. Inkább érdemes egy kis oltárt előkészítenie a háziaknak. Egy asztalra egy gyertyát vagy egy keresztet, szentképet tesznek ki. Persze van olyan rész is, hogy a többi helyiséget is meg szoktuk szentelni, de ezt csak ott, ahol valaki kéri. Az ember szokott viccelődni a gyerekszobánál például: szuper, vannak poszterek, azt is megszenteljük, meg a játékokat is, hogy a mértékletesség erénye győzedelmeskedjen. Volt olyan is, hogy kertes háznál a garázst is, vagy az autót is megszenteltük. Vagy egy saját kisboltot tartottak fenn, akkor menjünk át oda is, de voltam már üzemet is megszentelni. Ez alapvetően arról szól, hogyha valami új épül, vagy új készül, akkor azt megáldjuk, kérjük az Isten áldását az ott zajló munkára, életre. Ugyanakkor a görögkatolikus egyháznak megvan ennek a kultúrája, hogy nemcsak az újat szenteljük meg, hanem pont a vízkereszt utáni hetekben visszatérünk arra, hogy újra kérjük a Jordán áldását az életünkre, a lakóházakra. Én bátorítok mindenkit, hogyha még nem szentelte meg a házát, nyugodtan hívjon el egy ismerős papot.

- Annak idején az egész utcát bejárta a pap és a ministránsok. Azért ez nem így megy ma már.

- Azt gondolom, ez vidékenként változik. Vannak olyan helyek, ahol ez hagyományos módon zajlik. Itt Debrecenben egyéni egyeztetés alapján megbeszéljük, mikor jó a vendéglátóknak, és akkor megyünk. A csapókerti egyházközségben szép számmal élnek vele a hívek. De vannak olyan vidéki települések, ahol nemcsak a pap megy, hanem egész csapat. Hat évig éltem a Zemplénben, és Pálházán, Füzéren az volt a szokás, hogy a pappal kántor is jött, meg ministránsok is szépen beöltözve és rázták a csengőt. Mondtam is nekik: rázzátok fiúk a csengőt, hadd hallják, hogy jövünk! Az is egy különleges élmény volt, ahogy vártak minket a kisgyerekek, a felnőttek, a kis nyugdíjas nénik, bácsik is. Hallották a csengő hangját, és már tudták, hogy érkezünk és nyíltak a kapuajtók. De nyilván a nagyvárosban egyéni egyeztetésre van szükség, hiszen sokszor a munka és az életritmus az, amihez mi is igyekszünk alkalmazkodni.

- Persze mind a kettő más. Mindkettő másért lehet meghitt pillanat.

- Én szeretem mind a kettőt. Nyilván az bensőségesebb, amikor ministránsokkal szépen beöltözve elmegyünk egy lakóházba, akkor az olyan, mintha a templom odaköltözne. Megvannak a külső jelei is, hogy itt most valami nagy dolog történik. Amikor pedig leülsz egy család asztalához, és megvendégelnek, van időtök beszélgetni, közelebbről megismerkedni egymással, az is nagyon különleges. Sőt: baráti. Egy kisfiú a múltkor nem győzte hozni a kisautókat az ebédlőasztalhoz, hogy pap bácsi még ezt is próbáld ki! Nagyon aranyos volt, persze a szülőkkel alig tudtuk beszélgetni, de hát ennek is helye van az életünkben. Ez azért volt különleges és azért maradandó élmény számomra, mert valamit megsejtettek abból, hogy amit az egyház is képviselni akar. Hiszen az egyház küldötte elmegy egy otthonba, hogy egyrészt az Isten áldását közvetítse, másrészt pedig egy kicsit kifejezve azt, hogy a pap értük van, köztük van, az életük része.

- Meddig lehet élni a házszentelés lehetőségével?

- Érdekes, mert vidéki településeken néhány nap vagy egy hét alatt lezajlik ez. Nyilván nagyobb városokban még áprilisban is szoktunk menni, mert nagyon egyedi időpontok vannak, és főként munka után, vagy hétvégén tudunk házat szentelni, de az idősek, nyugdíjasok délelőtt szoktak hívni minket. Bízom benne, hogy idén is sok helyre el tudnak a görögkatolikus paptestvérek látogatni. A hívek keressék őket bátran a parókián!