Fülöp atya Szíriában

2017. június 9-én, pénteken a szír ortodox pátriárka vendégeként Fülöp atya Damaszkuszba érkezett. Az egykor virágzó, békés városban ma óriási a katonai jelenlét, az elmúlt években az iszlamista szélsőségesek a város több pontját is elfoglalták, s csak heves harcok során sikerült őket visszaszorítani. Az óváros és a város nagy része nem szenvedett a háborútól, a keleti és északi részén viszont jelentős rombolást okoztak az összecsapások. Ma egy északi városrész még mindig a lázadók kezén van, kiszorításuk nem egyszerű feladat, hiszen jelentős számú polgári lakosságot fenyegetnének a harcok. A város minden pontján, nagyjából két kilométerenként úttorlaszokkal ellátott fegyveres katonai ellenőrzőpontok állnak, és minden egyes járművet ellenőriznek. Rendszeres az áramkimaradás, az utakon nincs közvilágítás. Az óváros megtekintése után a patriarkátus épületében vacsoráztunk, ahol Timotheus Matta Al-Khoury damaszkuszi szír ortodox helynök-érsekkel és több szerzetessel is találkozott Fülöp atya.

Június 10-én, szombaton reggel részt vettünk a pátriárka és a szerzetesek közös reggeli imáján. (Az éjfélei zsolozsmát, a hajnali dicséretet és az első két imaórát végezték el egyben.) Délelőtt Naiim atyával meglátogattuk a melkita patriarkátus damaszkuszi épületét és templomát, és találkoztunk Joseph Absi melkita helynök-püspökkel is. (Június 18-án lesz az új pátriárka megválasztása, nem kizárt, hogy az egyik legesélyesebb jelölttel beszélgettünk.) Ezután megnéztük azt a városfalban kialakított melkita templomot, mely annak a helynek állított emléket, ahol Szent Pál apostolt annak idején egy kosárban eresztették le a város faláról.

Szent Pál megtérésének helyszínét, mely a várostól közel húsz kilométerre található, sajnos már nem maradt időnk meglátogatni. Útnak indultunk északra, a Damaszkusztól 163 km-re lévő Homsz városába, melyet a „forradalom fővárosának” is neveznek. A háború 2011-es kirobbanása óta több alkalommal igen heves harcok színtere volt a város. Óvárosa 2012-2014-ig az Iszlám Állam szövetségese, az Al-Nuszra Front nevű terrorszervezet kezén volt. A Damaszkusz-Homsz autópályán, a főváros után nem sokkal blokádba futottunk. A katonaság lezárta az autópálya egy szakaszát, azt ugyanis lázadók foglalták el. A kerülő úton éreztük igazán, hogy milyen közel vagyunk a háborúhoz. Az autópályára visszatérve számos harckocsi és tank mellett haladtunk el. Homszhoz közeledve egyre nagyobb volt a katonai jelenlét. Úti célunk közeledtét az egyre sűrűsödő golyónyomok és sérült épületek jelezték. Itt még sokkal megrázóbb városkép várt ránk, mint Damaszkuszban. Jean-Abdo Arbach homszi melkita érsekhez voltunk hivatalosak ebédre, az érsekség épülete az óváros szívében volt, így át kellett mennünk a teljesen rommá lőtt városon. Nehéz szavakba önteni a látványt…

Az érsek atyától tudtuk meg, hogy 2012. május 30-án az Al-Nuszra elfoglalta az érsekség épületét, és ott rendezte be főhadiszállását. Távozásuk után minden mozdíthatót magukkal vittek, óriási károkat és mocskot maguk után hagyva. A kápolna sarkában volt a vezetőség íróasztala, melyen a felszabadulás után az érsek vastag köteg útlevelet és neveket tartalmazó listát talált. A terroristák legnagyobb része külföldi volt! A templom aljában rendezték be kórházukat, ahol a sérült harcosokat ápolták. Negyvenöt ágyat és egy gyógyszerraktárt hagytak hátra, mind vadonatúj, külföldi gyógyszer volt…

Ebéd után a jezsuita rendházba látogatott Fülöp atya, ahol együtt imádkozott a szerzetesekkel a 2014-ben meggyilkolt Francois jezsuita atya sírjánál. Itt a vértanúk tropárját énekeltük el magyarul. Ezután az érsekkel együtt utaztunk al Dmeine faluba, aminek megsegítésére indította a gyűjtést görögkatolikus egyházunk. A helyiekkel megtekintettük a templomot, melynek teteje megsemmisült a harcok során. Érdekes volt látni, hogy sok szempontból mennyire hasonlít a mi templomainkhoz. Ami nem meglepő, hiszen ők is görögkatolikusok, csak melkiták. Bízunk abban, hogy anyagi segítségünk lehetővé teszi a templomtető rendbehozatalát. Beszélgettünk még az esetleg fennmaradó összeg sorsáról, melyről Jean-Abdo érsek atya fog dönteni. Egy kateketikai központot is szeretnének itt létrehozni, talán arra is jut majd belőle valamennyi.

A látogatás a lelkes falubeliekkel való találkozással zárult. Fülöp atya azt kérte az adományért cserébe, hogy kitartásukkal mutassanak példát, imáikkal pedig segítsék a hitükben egyre inkább gyengélkedő magyarokat és európaiakat.