Fülöp atya Szíriában I.

Fülöp atya Szíriában I.

2023-11-10 01:01:48
Szerző: Király András
Kocsis Fülöp érsek
Metropólia
Szíria
Újra Szíriába látogatott Fülöp metropolita, hogy anyagi és lelki támogatást vigyen a szíriai keresztényeknek.

Talán joggal tehetnénk föl a kérdést, hogy miért kell nekünk tőlünk háromezer kilométerre élő keresztényeken segíteni. A Görögkatolikus Metropólia természetesen hazánkban is tevékenyen részt vesz a karitatív és szociális tevékenységekben, de ezen kívül fontosnak érezzük, hogy a kereszténység bölcsőjében, a háborúk és a gazdasági válság miatt egyre fogyatkozó keresztényeken is segítsünk, ha csak jelképes mértékben is. Az elmúlt évek minden közel-keleti és magyarországi találkozása bizonyítja, hogy az anyagi támogatáson túl rendkívül nagy erővel bír a személyes kapcsolat, a törődés.

Az egykor virágzó Szíria ma már csak árnyéka önmagának. Izrael 1967-ben megszállta és elfoglalta a Golán-fennsíkot, melyet Szíria sikertelenül próbált visszaszerezni. Hiába szólította föl az ENSZ Izraelt, hogy vonuljon ki, a területet a mai megszállás alatt tartják. Az egyetlen ország, mely a területet Izrael részének ismeri el, 2019 óta az Amerikai Egyesült Államok.

2011-ben felkelés tört ki az országban, mely hamarosan rettenetes pusztítást és vérontást okozó háborúvá vált. Szíria, az Amerikai Egyesült Államok, Izrael, Törökország, Oroszország, a kurdok és Irán vívta egymással a harcát Szíria területén. A káoszt kihasználva egy még rettenetesebb ellenség, a külföldi harcosokkal gyarapodó Iszlám Állam nevű terrorszervezet és a sokszor egymással is harcoló szövetségeseinek kegyetlen terjeszkedése tette még nehezebbé az itt élők életét. A tizenkét éve tartó háború még most sem ért véget. Noha az ország nagy részét visszaszerezték a kormányerők, az északi részeket még mindig az iszlamisták, lázadók és szeparatisták tartják kezükben.

 

A több mint egy évtizede tomboló háború országszerte egész falvakat, városokat tett a földdel egyenlővé. Több mint 230 ezer ember vesztette életét, közülük 15 ezren kínzás következtében, 150 ezren eltűntek, és 14 millióan voltak kénytelenek elhagyni otthonukat, milliók menekültek külföldre. Rengetegen élnek menekülttáborokban Szíriában és a szomszédos országokban. A nyugati államok ráadásul a háború kitörése óta embargó alatt tartják Szíriát, jelentősen megnehezítve a kereskedelmet és a lakosság ellátását.

A háború előtt 47 szír líra ért 1 dollárt, ma 13 000 líra 1 dollár. A havi átlagkereset nagyjából 400 000 líra, vagyis 30 dollár, ami tízezer forintnak felel meg. Kétféle benzinkút van: az állami kutakon havonta kétszer, összesen 50 litert lehet tankolni 1 dolláros literenkénti áron, a nem állami tulajdonú kutakon korlátlanul, de ennél jóval drágábban. Egy átlagos keresetből tehát nem lehet megtankolni egy autót, és akkor még nem beszéltünk a lakhatásról, étkezésről, és a gazdasági  válság miatt még jobban elharapódzó korrupcióról. A Görögkatolikus Metropólia felhívására rövid idő alatt 14 ezer dollár gyűlt össze. Ez egy ott élőnek 38 évnyi keresete, a felajánlás tehát óriási segítséget jelent. Ezúton is hálásan köszönjük mindenkinek, aki ehhez hozzájárult! 

Ebben a viharos időszakban tört ki a legújabb izraeli háború, amelynek Libanonba és Szíriába tolódása ismét sokakat késztet menekülésre az országból. A Mediterrán-tengeren, nem messze Libanon partjaitól óriási amerikai hadihajók és egy atomtengeralattjáró, az Arab-félsziget túloldalán pedig kínai hadihajók állomásoznak.



Szíria mindig is közismert volt a palesztinok függetlenségének támogatásáról, Irán pedig Izrael-ellenességéről. A Szíriával határos perzsa nagyhatalom feltehetően pénzzel, harcosokkal és fegyverekkel is támogatja az izrael-ellenes Hezbollahot és Hamászt egyaránt. Az október elején kirobbant izraeli-Hamász háború már átterjedt Libanon és Szíria déli részére, ahol Hezbollah-támaszpontokat és egy szír katonai bázist lőttek izraeli rakéták, október végén pedig lebombázták a damaszkuszi és aleppói reptér kifutópályáit is, hogy Iránból ne érkezhessen támogatás légi úton - ellehetetlenítve a szíriai légi közlekedést. Eközben az amerikaiak két helyen is Irán-közelinek vélt katonai objektumokat bombáztak Szíriában. Homszban dróntámadás ölt meg közel száz embert, amire válaszul a kormányerők és orosz vadászgépek 65 ember halálát okozták a lázadók által kézben tartott Idlib bombázásával, mire a lázadókat támogató Törökország is katonai lépésekkel fenyegetett.

Egyre többen félnek attól, hogy Izrael, az Amerikai Egyesült Államok és a muszlim világ vezetői pozíciójára pályázó Törökország harca Iránnal, Oroszországgal és Szíriával (a Hezbollahot és Hamászt nem is említve) újabb tragikus háborúba sodorja a térséget.

Ebbe a nyomasztó, félelemmel teli helyzetbe visz a Görögkatolikus Metropólia szerény anyagi, és sokat jelentő személyes támogatást. A nélkülözők minden nap hosszú sorokban állnak a keresztény egyházak karitászpontjainál, hogy alapvető élelmiszert, pelenkát, gyógyszert kapjanak. Bízunk benne, hogy sokaknak tudunk segíteni legalább ilyen apróságokkal.

Fülöp metropolita szerda este érkezett Bejrútba, ahol a hazai, hideg novemberi időjárással ellentétben huszonkét fokos tavaszi meleg, és jó brátja, a damaszkuszi melkita parókus, Naim atya fogadta. A melkita patriarkátus bejrúti épületében töltött éjszaka után csütörtökön átadta a Görögkatolikus Metropólia felhívására összegyűlt adományt, melyet rászoruló családok, keresztény menekültek, és a karitász munkájának megsegítésére, valamint az Al Dmeine-i parókia munkásságának segítésére fognak fordítani.

A Bejrút melletti hegyekben három kedves találkozója is volt a metropolitának. Délelőtt a régi ismerős, a magyarok rendszeres segítségéért minden fórumon hálát adó szír ortodox pátriárka, II. Ignác Efrém fogadta Fülöp atyát, aki részletesen beszámolt a szíriai keresztények helyzetéről. Elmondta: a háború áldozatai és az országból elmenekülők miatt mára mindössze 400 000 keresztény maradt az országban. Arra kért bennünket, hogy hozzá hasonlóan minden nap imádkozzunk a békéért, mert az izraeli agresszió borzalmas konfliktusba sodorhatja a Közel-Kelet országait. Nem nevezte véletlennek, hogy a tízezer palesztin áldozat közel fele gyermek, szerinte a palesztin népesség gyarapodását akarják így megakadályozni.

A jelen helyzet mellett a múltba is betekintést nyerhettünk általa: hosszan – fényképekkel és levéltári dokumentumokkal – mesélt Németh István Teodóz kalandos pályát befutó római katolikus papról, aki megnősült, majd ortodox hitre tért, és Szentesen működött. Magyarul szerette volna végezni a szertartásokat, ám ezt a szerb egyházi vezetés nem engedélyezte. Kapcsolatba került a szír ortodoxokkal, ki is utazott hozzájuk Szíriába. I. Ignác Efrém pátriárka 1934-ben Homszban püspökké szentelte (nem tudván családjáról), idehaza pedig meg akarta alapítani az első magyar ortodox püspökséget. A szír ortodox pátriárka azonban, miután kiderült számára, hogy családos, megfosztotta tisztségétől. A második világháborút követően Németországba ment, Münchenben halt meg 1969-ben.

A pátriárkánál tett látogatás után Fülöp atya a libanoni bazilita nővérek központi monostorát látogatta meg. A közös ebéd és imádság után a nővérek megmutatták hatalmas kertjüket, ahol roskadozó fák és bokrok termettek banánt, narancsot, mandarint, pomelót, hatalmas avokádót, szőlőt, olajbogyót. A veteményesben retek, káposzta, saláta, spenót és számtalan más zöldség várta a szüretet.

A nővéreknek azon túl, hogy az ételeiket 90%-ban maguk termelik, ez a fő bevételi forrásuk is. Szükségük van rá, mert – mint megtudtuk – csak az egészségbiztostás egy főre évi 1000 dollár (355 000 Ft), a közösségben pedig 180-an vannak. A rendnek 18 háza van van Libanonban, 2 Szíriában, és jelen vannak Jordániában, valamint Ausztráliában is. Főleg iskolákat vezetnek. Nehéz anyagi helyzetükben ők is számítanak a magyar kormány támogatására a Hungary Helps programon keresztül. 

A hivatások kegyelmének mi magunk is tanúi lehettünk: Fülöp atya első, 2017-es látogatásakor fiatalokkal is találkozott Al Dmeinében, abban a faluban, amelynek iszlamistákkal folytatott harcok során megrongált templomát a magyar görögkatolikusok gyűjtéséből újítottak föl. Egy fiatal lány, Sally ekkor elárulta Fülöp atyának, hogy gondolkodik a szerzetesi hivatáson. Azóta már a központi rendház szerzetese.

Újabb hegytető, újabb szerzetesközösség: Fülöp atya öt év után ismét meglátogatta a bizánci szertartású karmelita nővéreket, akik jól emlékeztek a látogatásra. Ők szigorúan elzárva élnek a világtól, senki nem tartózkodhat velük egy légtérben. Egyedüli kivétel II. János Pál pápa volt , aki 1991-ben bemehetett a zárdába és ott köszöntötte őket.

A nővéreket ennek ellenére lehet látogatni. Az előtérben egy kis ablak van, melynek ajtajára zsineg van kötve. Az ajtót kinyitva a madzag meghúzza a fal túloldalán lévő csöngőt, mely hangosan kolompol. Az ajtó mögött azonban nem üveg, hanem egy forgó alkalmatosság van, mely eltakarja egymástól a fal két oldalán beszélő személyt. Ebbe a szerkezetbe bármit be lehet rakni, így azt tovább forgatva „gazdát cserél” a ráhelyezett tárgy. Előttünk egy hölgy tojásokat hozott a nővéreknek. Hallottuk a fal túloldalán lévő nővért, de látni nem láttuk. A látogató betette a tojásokat, a nővér megforgatta a különös szerkezetet, elvette az élelmet, és cserébe egy rózsafűzért adott a felajánlónak. 

Vendéglátónk és sofőrünk, Naim atya közölte a nővérrel, hogy Fülöp atya, a magyar görögkatolikus metropolita jött látogatóba. Hamarosan egy kulcsot forgatott ki a nővér, mely a szomszédos szoba ajtaját nyitotta. Ez volt a látogatószoba, ahol ikonok, székek, a falon pedig egy duplafalú rács volt, melynek túloldala egy fa tolóajtóval is el volt zárva. Ez volt a nővérek ablaka a külvilágra. Hamarosan halk neszezés, pusmogás hallatszott a túloldalról, és egyszer csak elhúzódott a tolóajtó. Húsz, tetőtől talpig fedett nővér mosolygott ránk a dupla rácsfal mögül. Két oldalt ültek, elöl az idősebbek, hátul a fiatalabbak, középen, térdelve az első fogadalmasok, legelöl a novícia. 

Az ember az egész hely miliőjét érezve kissé tartózkodva, félve, kényelmetlenül érzi magát. Forgótálca, arctalan hang, kulccsal nyitható társalkodó, dupla rácsfal, mögötte tolóajtó. Miközben a túloldalról érkezőkre várunk, elképzeljük őket, a falon függő ikonokon, bibliai idézeteken végignézve és a szigorú szerzetesség lelki gyümölcsein gondolkodva enyhül a kényelmetlenség, s mikor elhúzódik a tolóajtó és húsz, egész testét fedő, de örömtől és lelki békétől mosolygó arc fogad, akkor már jól, néhány perc beszélgetés, gyöngyöző kacajok, vicces sztorik után pedig egyenesen otthon érzi magát az ember.

Ezek a nővérek szabad akaratukból választják ezt az életet, szabad akaratukból adják át magukat teljesen az Istennek. Szigorú napirend szerint élnek, nem érintkeznek senkivel, hogy minél teljesebb legyen kapcsolatuk a Mindenséggel. Megfosztják magukat a világtól, hogy övék legyen a világ. Elhagyják családjukat, hogy egyedül Istené legyenek. Kiüresítik magukat, hogy elteljenek a Lélekkel. Mindenüket eltakarják, csak az arcukat nem, hogy egymásban láthassák az Isten képmását. Semmi másról nem szól az életük, mint imádságról és munkáról. És boldogok. Kacagnak, viccelődnek. És egyre többen csatlakoznak hozzájuk, új monostort kellet nyitniuk.

Kell bizonyos szintű érettség ahhoz, hogy ezt megértse az ember, de ha ezt felismeri, örömmel és egyben hiányérzettel távozik tőlük. Hiányérzettel, hogy nem látja őket sűrűbben, nem meríthet erőt és reményt tőlük gyakrabban. A látvány, és ami mögötte van, sokáig kísér és elgondolkodtat: saját életünkről, gyarlóságainkól, a hitünkről, az önátadásról, az imádságról, az örökkévalóságról, Istenről. És arról, hogy van, aki helyettünk is, értünk, bűnösökért is imádkozik.

A karmelita nővéreknél tett látogatás után Damaszkusz felé vettük az irányt. A szír határ tartogatott még egy különleges találkozást. Szőke fiatalember lépett oda hozzánk, és – hogyan máshogy? – tört magyarsággal köszöntött bennünket. Steven kétéves koráig élt Budapesten. Édesanyja ausztrál, öt éve elhunyt édesapja magyar. Ausztráliában nőtt föl, az élet pedig Damaszkuszba sodorta, ahol karitatív munkát végez. Hiába szerénykedett, szépen beszélte a magyart, tisztán lehetett érteni. Édesapjával időnként magyarul beszélt, és ha teheti, ellátogat Magyarországra, hogy gyakorolja a nyelvet.



Damaszkuszban, a melkita patriarkátus épületében I. József pátriárka és Nicolas Antiba püspök fogadta Fülöp atyát, akik az arab vacsora előtt magyar pálinkával köszöntötték egymást.

VEZETŐ HÍREK
Egyházi szaknyelvi vizsgára lehet jelentkezni

Színes programok tarkították a Házasság hetét

Folytatódik a Keleti teológia, bizánci lelkiség című előadássorozat
 
AKTUÁLIS
KAPCSOLÓDÓ GALÉRIA
VEZETŐ HÍREK
Egyházi szaknyelvi vizsgára lehet jelentkezni

Színes programok tarkították a Házasság hetét

Folytatódik a Keleti teológia, bizánci lelkiség című előadássorozat
 
AKTUÁLIS
EZEKET OLVASTA MÁR?
 
Egyházi szaknyelvi vizsgára lehet jelentkezni
Egyházi szaknyelvi vizsgára lehet jelentkezni
 
Színes programok tarkították a Házasság hetét
Színes programok tarkították a Házasság hetét
 
OGIF: már lehet jelentkezni az Ifjúsági Lelkigyakorlatra
OGIF: már lehet jelentkezni az Ifjúsági Lelkigyakorlatra
 
Új könyv a görögkatolikus egyház művészetéről
Új könyv a görögkatolikus egyház művészetéről
 
Művészettörténészt keresnek Nyíregyházán
Művészettörténészt keresnek Nyíregyházán
 
Folytatódik a Keleti teológia, bizánci lelkiség című e...
Folytatódik a Keleti teológia, bizánci lelkiség című e...